Amikor a dán asztalosmester, Ole Kirk Christiansen 1932-ben elkészítette az első Lego játékot, minden bizonnyal álmában sem hitte volna, hogy évtizedekkel később önálló franchise válik belőle. E négybetűs szó ma már nemcsak a gyerekek fejlesztését takarja, hanem a felnőttek számára kiadott, limitált példányszámú és nemegyszer mozifilmekhez köthető szetteket (ilyen például az új Batmobil és a Batpod, vagy a Szellemirtók kocsija), valamint olyan kapcsolódó termékeket is, mint a táskák, a poharak vagy éppen a toll- és kulcstartók. A játék célja az, hogy a gyerekek kézügyességének fejlesztése mellett a fantáziájukat is megmozgassa, az utóbbi években azonban az egyes kollekciókhoz már nem csupán mesefüzetek, hanem rajzfilmsorozatok is tartoznak, sőt, 2014-ben A Lego kaland című mozifilmmel bővült ezen lista. A cég 2013-ban mutatta be a Legends of Chimára keresztelt újdonságát, melynek univerzuma nemcsak huszonnégy készletből áll, hanem számítógépes játékokból (Legends of Chima: Speedorz, Lego Legends of Chima: Laval's Journey, Lego Legends of Chima Online), valamint egy azonos című rajzfilmfolyamból is. Utóbbi három évadot élt meg, s öt direktornak (Peder Pedersen, Thomas J. Mikkelsen, Lee Stringer, André Bergs, Phillip Berg, Erik Christian Schmidt) adott munkát – idáig.


A fantasytörténet zenei kíséretét minden esetben Anthony Lledo szolgáltatta, akinek első évadhoz készült kíséretéből a MovieScore Media korábban már összeállított egy albumra valót, a nemrég megjelent Volume 2 alcímmel rendelkező korongra pedig a második (Quest for the Legend Beasts alcímmel rendelkező) és a harmadik szezonhoz (Legend of the Fire Chi) kapcsolódó aláfestésekből kerültek fel trackek. Az elsőhöz hasonlóan a folytatások zenei felvételei is két helyszínen zajlottak: míg a fafúvósokra íródott szólókat Los Angelesben rögzítették, addig a többire a macedón fővárosban, Szkopjéban került sor a F.A.M.E. Orchestra (másik nevén: Macedonian Radio Symphonic Orchestra) közreműködésével, mely formáció többek között a Rec 3: Genesys, az Öltések között az idő című spanyol dráma és az Age of Conan: Secrets of Dragon videojáték dallamainak előadásáért is felelős.

Az első album kellemes meglepetést okozott számomra, és gondolkodás nélkül került bele a 2013-as évösszegző listámba. Ennek megfelelően a második koronggal szemben magas elvárásokat támasztottam, s bár az első hallgatást követően jó néhány tétele megfogott, a korábban érzett varázs csak az újbóli lejátszásokat követően érintett meg. A lassabban körvonalazódó összkép okát abban látom, hogy fél órába igyekeztek belepasszírozni két évad kíséretét, s bár e szezonok eltérőek a megszokott folyamhosszaktól (a kettő összesen huszonhárom epizódot tesz ki), zenei anyaga terjedelmes, rendkívül sok újdonságot tartalmaz, és az ilyen szűk keretek közé történő szorítással lehetetlenné válik a fokozatos építkezés, illetve témavariációk megismerésének lehetősége.


A széria nyolc törzsre bontott karakterekkel vette kezdetét, amely idővel a helyszínekkel egyetemben növekedett tovább, így a folytatások esetében az addiginál nagyobb tér állt a komponista rendelkezésére. Az első korongon megismert témák csak néha bukkannak fel, a legszembetűnőbb pedig Laval motívuma, amely az albumnyitó "Return of the Heroes"-t koronázza meg. Az a korábbi megállapítás, miszerint Lledo nem törődött különösebben azzal a ténnyel, miszerint műve gyermekmeséhez készül, ezúttal is érvényes: játékosabb, elsősorban fafúvósokra, pizzicatóra és magas vonósfutamokra épülő dallamoknak csupán a "The Dark Tribes" első felében, valamint a "Lavertus"-ban lehetünk fültanúi, a többi tétel pedig olyan darabokat takar, melyek bármilyen kaland- vagy akciófilmben helytállnának. Míg az "Into the Outlands" mély ütőshangjaival, illetve az "Ancient Hunters" etnikus hangulatával vészjósló, ugyanakkor egzotikusságot sejtető területre kalauzol velük bennünket a szerző, addig például a "Hills of Chimá"-val olyan érzelmeket közvetít, mint a szeretet, a ragaszkodás és a felszabadultság. Utóbbi tétel mellett az album legerősebbjének a non-stop akcióból álló "Frozen Land"-et, illetőleg a "The Tale of Tormak"-ot tartom. Míg előbbi a komponista veterán pályatársainak stílusjegyeit és szimfonikus megközelítését eleveníti fel hibátlanul, addig a bölcs tigris, Tormak motívumát felvonultató "The Tale of Tormak" remek hangulatával és szerkezeti felépítésével bilincselt le.


A második korong is kizárólag Anthony Lledo munkájára szorítkozik, így a Finleyre keresztelt olasz rockformáció dalával, az "Unleash the Power"-rel kombinált főcímzene ezúttal sem kapott helyet rajta. Nem tudom, mivel rukkolna elő Lledo akkor, ha egy egész estés kalandfilmmel bíznák meg, ám a Chima legendáihoz kapcsolódó munkája ismeretében (valamint annak tükrében, amennyit a Zúzmarás című vámpírfilmhez, illetve a Darkroomhoz kapcsolódó score-ból hallottam) nyugodt szívvel bíznék rá ilyen jellegű alkotást is. Munkájában az a legszimpatikusabb, hogy érződik belőle a komponálás szeretete és tisztelete, stílusa pedig nem a mostanság divatos megoldásokat, sablonokra történő építkezések sokaságát vonultatja fel, hanem igyekszik kihasználni a zenekar adta lehetőségeket még akkor is, ha olyan kis létszámú áll a rendelkezésére, mint például jelen mű esetében.