Az 1970-es években a United Artists stúdió két legfontosabb franchise-a a James Bond-sorozat és Blake Edwards Rózsaszín Párduc-filmjei voltak. Mivel a 007-es ügynök 1974 és 1977 között ideiglenesen távol maradt a moziktól, a Peter Sellers által alakított ügyetlen Clouseau felügyelő a UA hierarchiájában is ideiglenesen az első helyre lépett elő. A hetvenes évek közepén zsinórban több Rózsaszín Párduc-mozi is készült, annak ellenére, hogy a sorozat címét adó gyémánt erre az ötödik részre már gyakorlatilag teljesen eltűnt a sorozatból. A Rózsaszín Párduc újra lecsap más szempontból is érdekes, ugyanis ebben a filmben gyakorlatilag elmosódik a határ a Bond- és a Párduc-filmek között: Clouseau felügyelő nemzetközi összeesküvésbe keveredik, és egy, a világot leigázó őrülttel kell megküzdenie.


Az ötödik rész elején a Herbert Lom által alakított Dreyfus exfőfelügyelő egy elmegyógyintézetből szabadul, a francia nyomozóval közös korábbi kalandok ugyanis teljesen megőrjítették. Már a szabadság kapujában áll, amikor Clouseau váratlan látogatása ismét az őrületbe és a zárt osztályra kergeti. Az intézetből más módszerrel kiszabaduló Dreyfus ezután egy Bond-gonosz tulajdonságait ölti magára: alvilági kapcsolatai révén a legördögibb bűnözőkkel veszi körül magát, majd egy elrabolt atomtudóssal halálos fegyvert építtet. A cél: a világuralom átvétele, vagy optimális esetben legalább Clouseau megöletése...

Ahogy Blake Edwards többi Párduc-filmje esetében, a zenét itt is Henry Mancini szolgáltatta a világjáró kalandokhoz. Bár a Rózsaszín Párduc-témát valószínűleg minden filmzene-rajongó ismeri, ezen album hallgatása közben igazán feltűnővé válik, hogy az animált főcímen és a stáblistán kívül ez a főtéma nem kerül elő az aláfestésben. Az ötödik rész főcímzenéje az egyik legkülönlegesebb, a rajzfilmhős ugyanis most egy moziban rejtőzik el a felügyelő elől; itt különféle híres filmrészleteken keresztül tart a hajsza a CD borítóján is látható páros között. Mancini több híres filmzenei momentumot is megidéz, a főcímzenében hallható A muzsika hangja és az Ének az esőben muzsikájának egy-egy részlete is, egy ponton pedig a híres Hitchcock-induló bukkan fel, ahogy a párduc ideiglenesen árnyképpé változik.


A Rózsaszín Párduc-mozik másik zenei ismertetőjegye az a song-score jelleg, melyet Mancini még a hatvanas években fejlesztett ki, részben a Hatari!, részben az Álom luxuskivitelben forgatása során. A sorozat ötödik darabjában két dal is szerepel, és az "Until You Love Me" című a film cselekményében is szerepet kap. Ezt a dalt egy Ainsley Jarvis nevű transzvesztita adja elő egy szórakozóhelyen, és a Clouseau-val való találkozó rövidesen az énekes halálához is vezet. Bár előadóként a karaktert alakító Michael Robbins van feltüntetve, az énekhang valójában Julie Andrewsé, aki Blake Edwards feleségeként már most előrevetíti a pár évvel későbbi Viktor / Viktóriabeli szerepét. A másik betétdal Tom Jones előadásában hallható. A filmet záró, Oscar-díjra jelölt "Come to Me" című szerzemény a film szerelmi témájára épül.

A Rózsaszín Párduc újra lecsap igazi erőssége, hogy a kötelező betétdalok mellett egy érdekesebb akciódús aláfestést is tartalmaz. A "The Plan / The Snatch" és a "The Doomsday Machine" című tételek bemutatják, Mancini milyen akciózenét írna egy igazi Bond-film alá. A komoly pillanatokat kellő mennyiségű komikum ellenpontozza, melyek elsősorban egy-egy geg kijátszására fókuszálnak. A "The Great Quasimodo Disguise" során a nyomozó púpos toronyőrnek öltözik, héliummal töltött púpja azonban a levegőbe emeli. A két alkalommal is felbukkanó "The Inspector Clouseau Theme" csak ebben a filmben szerepel – ez hallható a főhős ügyetlen csábítása alatt, később pedig a téma ismételt megidézése kíséri a Dreyfus által megszállt kastély elleni rohamokat. A koktélt a kötelező bugyuta dal (ebben az esetben a tiroli/jódlizós hangulatú "Bier Fest Polka") teszi teljessé.


Az album eredetileg a United Artists kiadó gondozásában jelent meg bakeliten, ezt később a Rykodisc 1998-ban egy bővített CD-n hozta ki. Az eredeti tizenkét számhoz hat bónusztételt csapó kiadó ezzel jelentősen javított a kiadvány összképén, hiszen fontos hiányt pótoltak a ráadással. Az eredeti album (a többi Rózsaszín Párduc-lemezhez hasonlóan) elsősorban a dalokra fókuszált, így arról a legerősebb akcióanyag teljesen lemaradt. Bár a Rykodisc ráadás tételei valamivel rosszabb minőségű forrásból kerültek a lemezre, a különbség nem lényeges, sőt olyan eszement őrültségek is elérhetővé váltak végre, mint a megőrült Dreyfus felügyelő orgonajátéka. Az album elsősorban a sorozat rajongóinak ajánlott, azonban a bővített kiadás azoknak is tartogathat érdekességet, akik szeretnének kimozdulni Mancini jól megszokott song-score válogatásai közül, és meghallgatnák a mester néhány akciótételét is.