Vannak olyan zenék, melyek bár népszerűek, megjelentetésük valamilyen oknál fogva éveket, sőt évtizedeket várat magára, és vannak olyan aláfestések is, melyekkel talán akkor jártunk volna jobban, ha ki sem adják. A magam részéről ez utóbbi kategóriába tartozik egyebek mellett a Mongol score-ja is, melyet a finn származású Tuomas Kantelinen jegyez, aki jelen művével azt mutatta meg nekem, hogyan lehet egy jó elképzeléssel nagyot hasalni.


Szergej Bodrov rendező (A kaukázusi fogoly) és Bill Kong producer (Tigris és sárkány) úgy döntöttek, ideje mozgókép formájában is méltó emléket állítani a világhódító Dzsingisz kánnak. A vezér életét eddig többször is feldolgozták már, ám ilyen nagyszabású vállalkozásba még egy filmes csapat sem vágott bele: Bodrovék egy trilógia keretében szeretnék végigkövetni a sanyarú sorsú gyermekből lett hódító életét. A 2005 szeptembere és 2006 novembere között teljes egészében mongol nyelven leforgatott első rész, a Mongol Dzsingisz kán fogságban töltött éveit, valamint első csatáit mutatja be.

A varázslatos tájakon játszódó történethez (melyet Mongóliában, Kazahsztánban és Kínában vettek fel) Kantelinen szolgáltatta a zenét, aki feltörekvő komponistaként eddig mintegy harminc produkciót jegyez (melyek nagyrészt finn, illetve a mostanihoz hasonló koprodukciós alkotások), emellett pedig koncertműveket is készít. A Mongolhoz egy rendkívül erős tradicionális vonalat követő hangzást választott (olyan hangszereket alkalmazott, mint például a mongol dobok, a yochin, vagy a citerákhoz sorolható yatga), ami amellett, hogy kézenfekvő megoldás, kisebb fajta kirándulást jelentett a szerző számára a szokványos alkotások és hangszerek világából. Munkálataiba az olyan neves zenészek mellett, mint például Paul Clarvis dobos (aki Michael Nymannal éppúgy dolgozott már együtt, mint John Williamsszel), az Altan Urag nevű mongol népzenei csapatot is bevonta, akik amellett, hogy segítettek a szerzőnek eligazodni kultúrájukban, számos kiegészítő zenét is készítettek eme produkcióhoz.


Az aláfestés jellegére utaló mondataim alapján, valamint az első néhány tétel ("Mongol - Beginning", "At the Fireplace", "Fighting Boys") hallatán joggal gondolhatnánk, hogy egy remek kiadvánnyal kerültünk szembe, ám ez koránt sincs így. Az nem gond, ha egy ilyen mű nem kap monumentális, elsöprő erővel játszó nagyzenekari aláfestést, hiszen kamarazenekarral támogatott etnikus művek is lehetnek varázslatosak, ám az már annál inkább, ha egy ilyen, a lehetőségek széles tárházát kínáló alkotás kompozíciója rögtön az elején megakad, s csakhamar unalomba fullad. Bár az etnikus hangzásvilág és a nyers férfivokálok remekül tükrözik a népcsoportot, ezeken, valamint a jól eltalált érzelmes témákon – "Lovetheme (Together Now)", "Lovetheme (Arrival of the Lost Son)", "Destiny Themes" – túl sok pozitívumot nem tudok felhozni Kantelinen mellett. További negatívumnak számítanak még a zenék közé helyezett, illetve az egyes tételekben is benne hagyott dialógusok, hörgések, csatakiáltások (ez utóbbit a tulajdonképpen totálisan értelmetlen, nyolc másodperces "Second Battle - Intro" tartalmazza, valamint ilyen még a "Fighting Until the End") és nevetések. Ezekkel az album összeállításáért felelős csapatnak valószínűleg a film hangulatának visszaadása volt a célja (akárcsak a Gladiátor vagy A rettenthetetlen esetében) jelen esetben azonban zavaróak.

A Varése Sarabande majd egy évvel a film elkészülése után jelentette meg ezt az aláfestést, melynek oka minden bizonnyal az alkotás előéletében rejlik: a Mongolt eleinte főleg fesztiválokon mutatták be, és amellett, hogy számos rangos elismerésben is részesült (többek között Oscar-jelölést is kapott), csupán az elmúlt hónapokban kezdték világszerte vetíteni a mozik.


Bár én nem idegenkedem az ilyen jellegű filmzenéktől, s egy-két tétel arról árulkodik, hogy Tuomas Kantelinennek van érzéke a filmzeneszerzéshez, szerzeménye egyáltalán nem tartozik azok közé, melynek dallamai sokáig csengenek majd vissza fülemben. Arra viszont roppant kíváncsi lennék, hogy ha elkészül a trilógia további két része, és Kantelinen viszi tovább a zenei oldalt, akkor a csaták, a hódítások, s az ezzel párosuló filmbeli nehézségek kísérete a mostanihoz képest milyen mértékben fog tovább fejlődni abból, ami itt hallható.