A hatvanas évek elején Cecil B. DeMille halálával a történelmi eposzok műfajának jövője megkérdőjeleződött. A direktor pályafutása során kétszer is megrendezte a Tízparancsolat történetét, ezzel pedig elindította egy új műfaj diadalútját. Bár akadtak népszerű próbálkozások az övéi mellett is (lásd William Wyler Ben Hurját), a rendező halála után nem akadt igazán méltó örököse a munkásságnak. De legalább valaki megpróbálta: Samuel Bronston producer három filmet rendezett korábbi DeMille-ötletek alapján, melyek ugyan valóban nagyszabásúra sikeredtek, de valahogy érződött rajtuk a pénzkímélő költségvetés. Bár témájuk alapján a Királyok királya, az El Cid és A Római Birodalom bukása más helyeken és korokban játszódott, a harmadik mozinál már túl nyilvánvaló lett a helyszíneikül szolgáló mediterrán modellfalu ténye.


Bronston azonban egy téren nem engedett a negyvennyolcból: filmjeihez mindig a legjobb zeneszerzőket bérelte fel. A Királyok királyát az első nagyszabású, Jézus életével foglalkozó mozifilmként reklámozták, így nem lehetett bárkivel betölteni ezt a pozíciót. A választás Rózsa Miklósra esett, habár ez gyenge kifejezés, mivel Bronston egyenesen ragaszkodott a komponistához – talán érezte azt, hogy a közepes forgatókönyvet leginkább így lehet tartalommal feltölteni. Rózsa annak ellenére vállalta a felkérést, hogy éppen nem sokkal korábban fejezte be a Ben Hurt, melyben epizódistaként ugyan, de szerephez jut Jézus is. A végeredmény élete leghosszabb munkája lett, melyben ugyan végiglátogat pár motívumot az előző filmből, ám megközelítése friss marad.

A Királyok királya lényegében egy filmhez írt opera, ahol még több lehetőség marad a témák kifejtésére, ugyanis az alkotás nagy része valóban Jézus életét mutatta be születésétől haláláig. Így nemcsak egy komplett életút felvázolására volt lehetőség, de például zajos csatajelenetek híján sokkal több idő maradt a zenei ötletek kifejtésére – ez volt az egyik ok, ami miatt Rózsa egyáltalán csatlakozott a stábhoz. Az operaszerű megközelítés természetesen nagyon komplex karaktertémákkal jár együtt, és csupán ezek ismeretével élvezhető igazán a zene.


A film központi témája természetesen Jézus Krisztusé, erre a hat hangjegyre épül rá minden, ami a Messiással kapcsolatos. A Királyok királya főtémáját azért nehéz beazonosítani, mert a score során igen szélsőséges formái alakulnak ki, a dúrban és a mollban megírt verziók elkülönülnek a filmben. Az első verzió Jézus dicsőséges korszakához kapcsolódik, és példabeszédeihez hasonlóan gyakran szerepelnek kérdés-válasz formájában. A moll-verzió a film második részére jellemző, és "a kereszt útja" nevet viselő melódia Jézus közeledő vesztével együtt hallható egyre gyakrabban. A téma egyéb permutációi a tanítványokhoz, Keresztelő Szent Jánoshoz és Mária Magdolnához kapcsolhatóak.

A film főbb negatív szereplői, Barabás és Júdás különleges kíséretet kapnak (ellentétben például a zeneileg némileg mellőzött Pilátussal). A volt fegyenc szerepe a filmben Krisztus ellenpontját képezi, ő az erőszak Messiása. Míg Jézus békés eszközökkel próbál megoldásra jutni Rómával, Barabbás Jézus híveit próbálja lázadásra buzdítani – ez a részlet kissé szabatosan értelmezi a bibliai történetet, de zeneileg remek lehetőséget biztosít a Krisztus-téma pontos ellenkezőjének megírására. Míg Jézus témája mindig nyugodt, vonósokkal és kórussal megtámogatott mestermű, Barabbás beteges személyiségét ostinato-motívumok adják vissza. Júdás zenei megfelelője "a kereszt útja"-motívum kifordított átdolgozása, így mindkét, Jézussal kapcsolatos témának megvan a zenei ikertestvére.


A score-ral kapcsolatban érdemes még megemlíteni a zsidó zenei motívumokat. Ezek az ötletek még a zeneszerző lipcsei tanulmányaiból erednek, Abraham Zevi Idelshon gyűjtötte szenvedélyesen a zsidó zene emlékeit, Rózsa pedig betekintést nyert ebbe a gyűjteménybe. Ezek a kompozíciók megtalálhatóak Rózsa összes "ókori" darabjában, mégis a Királyok királyában a legjelentősebb a szerepük.

Amint látható, a Királyok királya zenei világa igencsak összetett és érdekes, ennek ellenére sajnos sokáig kiadatlan maradt, így a filmmel együtt süllyedt el egy időre. Bronstonnak ugyan anyagilag megtérült a film annyira, hogy folytassa a történelmi eposzok futószalagon történő gyártását, de a mozi a fő piacnak szánt Amerikában komoly vitákat váltott ki, mivel a Messiás látszott a filmben. Ez akkor komoly bűnnek, szinte istenkáromlásnak számított, ezért írták át annak idején a Ben Hurt is, hogy Jézus arcát sose kelljen mutatni. A Megváltó életéről azonban nehéz úgy filmet forgatni, hogy sose mutassák őt...


Ami a zenét illeti, a hatvanas években noha már gyakran kiadtak sikeresebb filmzenéket, Bronston erre már nem akart túl sokat áldozni, Rózsa viszont – meghallgatva pár hozzáérkező kérést – tizenkét részes templomi kórusművet írt a Ben Hur és a Királyok királya legszebb témáiból. A Sony 1992-ben próbált meg egy CD-nyi zenét kiadni, de a zene természetéből fakadóan nagyon nehéz szelektálni a tételekből. Most a teljes zenei anyag elérhető a Rhino Movie Music jóvoltából, akik a komplett művet megjelentették egy duplalemezes kiadványon. Az egyetlen hátrány, hogy a Királyok királya nem nyújt annyi új élményt, mint mondjuk a Ben Hur, és néhány betét (például a különféle Salome-táncok) is néha kizökkenthetnek a hangulatból. A mű azoknak ajánlott főként, akik már ronggyá hallgatták a Wyler-film zenéjét, de most valami újra kíváncsiak ugyanattól a zeneszerzőtől, ugyanabból a témából.

Írásunk a bővített albumról készült, a Spotify-on azonban csak a régi, bakelit-változat érhető el.