"Az általunk teremtett világban minden összeköttetésben áll egymással. Semmi sem lehetetlen" – hangzik el a National Geographic zászlaja alatt megvalósult, Living in the Age of Airplanesre keresztelt dokumentumfilm zárógondolatainak egyikeként. E tényben kiemelkedő szerepet tölt be az alkotás témája, a légi közlekedés, hiszen az általa keletkező "hidak" nemcsak az egymástól távol élő családtagok, ismerősök, üzletfelek vagy éppen munkatársak között jelentenek kapcsot, hanem fontos és elengedhetetlen része van a kereskedelmi hálózat működésében is. A repülés sokoldalúságának és vitathatatlan hasznosságának prezentálása mellett a gépmadarak megjelenését, fejlődését is érinti Brian J. Terwilliger, aki direktorként olyan hasonló témájú produkciókat hozott tető alá, mint a kisrepülőgépek világát bemutató One Six Right, az Egyesült Államok méltán híres légibemutató-csapatáról, a Blue Angels-formációról szóló Flying Full Circle – ezek mellett pedig vizuáliseffekt-felelősként többek között A magból és a Nagy halból vette ki a részét. A tengerentúlon 2015 áprilisában debütált Living in the Age of Airplanes nagyon ügyesen mutatja be, hogy a közlekedés, szállítmányozás ezen formája milyen hatást gyakorol mindennapjainkra. Terwilliger műve azzal tűnik ki a hasonló zsánerű társainak sorából, hogy ötletesen fogja össze a múltat a jelennel, nem mellesleg pedig rendkívül igényes, beszédes képsorokat tár a néző elé, melyek felvételéhez a stáb az Egyesült Államokon túl Chilébe, Angliába, Egyiptomba, Kambodzsába, Costa Ricába, Kínába, Kanadába, Ausztráliába, az Antarktiszra, Brazíliába, Olaszországba, Franciaországba, Kenyába, a Maldív-szigetekre, Mexikóba, Hollandiába, illetőleg a Szent Márton-szigetre sem volt rest elutazni.


A direktor mellett e projektben olyan, a filmiparban elért sikereik mellett a repüléssel kapcsolatos szenvedélyükről is ismert művészek működtek közre, mint a narrátor szerepét betöltő Harrison Ford, valamint a képsorokat varázslatos, fennkölt dallamokkal kísérő James Horner. "Jamesszel egy közös pilóta barátunk által ismerkedhettem meg. Szóba került közöttünk az első filmem, a One Six Right, amelyet kedvelt, nagyon tetszett neki. Ezzel meg is alapozódott a beszélgetésünk. Végül aztán elhívtam az irodámba, ahol megmutattam neki a Living in the Age of Airplanes néhány előzetes felvételét, amivel szerettem volna felkelteni az érdeklődését, ő lett ugyanis a zeneszerzői poszt első számú jelöltje" – nyilatkozta a direktor, aki a premiert megelőző öt esztendőben ugyan folyamatosan értekezett Hornerrel, részéről azonban az érdemi munkálatok csak 2014 nyarától vehették kezdetüket. A komponista eleinte egy hosszabb játékidővel rendelkező változatot kapott kézhez, a stáb azonban a lehető legjobb IMAX-hatás elérése érdekében változtatásokat eszközölt, mely többek között a játékidő háromnegyed órásra történő csökkentését is magában foglalta. Miután ez megtörtént, átnyújtották Hornernek az új változatot, amelyen ezt követően már nem változtattak, a művész ettől kezdve tehát nyugodtan dolgozhatott, hiszen végleges anyaggal rendelkezett. 

A különféle műfajokban jeleskedő Horner számára abból a szempontból számított kihívásnak ez a lehetőség, hogy nem emberekről vagy mesealakokról szóló alkotáshoz kellett zenét írnia, hanem a tudomány egyik vívmányának bemutatásához. Nem karaktertémákra és az emberi cselekedetek nyomon követésére volt szükség, hanem a repülés élményének, varázslatának visszaadására, mégpedig úgy, hogy a score a gyakran hangulatban és témában merőben eltérő fejezetrészek ellenére is kerek egészet alkosson. A mű legfontosabb pillére az "Opening Sequence"-ben, a "Home"-ban, illetőleg az "End Credits"-ben vokalisták közreműködésével megjelenő, szárnyalást szimbolizáló vezértéma lett, amely később fuvolán ("The World Before the Airplane"), rezeseken ("Nearly Perfected") és zongorán (az elképesztően gyönyörű "Ancient Civilizations" zárásaként) is visszaköszön. Leghangulatosabb variációját a "Migration Vacation"-ben tisztelhetjük, mely hangulatát tekintve a szerzőtől leginkább az Avatar "Jake's First Flight"-jával rokonítható, s éppoly színfoltja a score-nak, mint a ritmikus elemeken és szintetizátoros hangokon alapuló, könnyedségről és gondtalanságról árulkodó "Maldives", a kubai zenei világot idéző "Flowers", valamint a rock és a komolyzene palettájának vegyítésével létrejött "The Golden Age Is Now". 


Az imént említett "Maldives" – " Flowers" – "The Golden Age Is Now" trió remekül mutatja meg, hogy a főtéma különböző stílusban történő felhasználása csak egyike volt azon eszközöknek, melyekkel a produkció által bemutatott korszakokat, illetve helyszíneket Horner a zene nyelvére fordította. A megfelelő mértékben színes és izgalmas score-ját tudatosan építette fel: a "The World Before the Airplane"-ben a dobok, valamint a gitárjáték érzékelteti azt az évszázadokkal ezelőtti időszakot, amikor még a természet volt az úr, az idő múlása ihlette "200.000-Year Timeline" pedig éppoly precízen, harmonikusan működik együtt a képsorokkal, mint a gőzhajtású technológia megjelenését és elterjedését illusztráló "History of Transportation". E tételeket érdemes a filmmel együtt is megvizsgálni (az album egyébként kronologikusan követi a forgatókönyvet), a látottak és a hallottak ugyanis ritkaságszámba menő összképet alkotnak. S bár kétségtelen, hogy az eddig említett trackek keltik fel leginkább a hallgató figyelmét, az Allan Wilson vezényelte Slovak National Symphony Orchestra olyan, a bensőségesség jegyeit magukon hordozó tételeket is életre hívott, mint a "Portal to the Planet", az "Ancient Civilizations", a "The Golden Age Is Now" dallamaira épülő "Antarctica" és a "Perspective". Ezekről A kétszáz éves ember kíséretének érzelmesebb pillanatai éppúgy beugranak Hornertől, mint a Titanicé vagy éppen a Szenvedélyek viharábané, de ez egy pillanatra sem zavaró, jellegzetes zongoraharmóniáit ugyanis megunhatatlannak tartom. 

Az album kizárólag digitális formában érhető el, amit rendkívüli módon sajnálok, ez ugyanis tipikusan olyan muzsika, melyet gondolkodás nélkül tennék fel a polcomra. Annak érdekében, hogy jelen állapot változzon, Terwilliger több kiadóval is egyeztetett, a CD-n történő kiadásnak azonban nincs realitása. "Digitálisan sokkal könnyebb volt megvalósítani. Én szeretem a fizikai változatot, és biztos vagyok abban, hogy a közönség egy része is, de ha csupán néhány száz ember, a rajongótábor kemény magja venné meg, akkor ezt csak veszteségesen lehetne megvalósítani" – nyilatkozta a direktor, ugyanakkor hozzátette, hogy amennyiben kizárólag rajta fog múlni a dolog, rögvest a tettek mezejére lép.


James Hornernek a dallamok mellett a repülés volt a szenvedélye: kisgyermekkora óta érdekelte a levegő meghódítása, és viszonylag fiatalon sikerült is pilótaengedélyt szereznie. "Idővel azonban választanom kellett a repülés és a zene között. Utóbbit választottam, de sohasem távolodtam el a repüléstől" – mesélte a komponista, aki szoros barátságba került később a Flying Horsemen trióval, melynek tagjai 2010 óta az általa szerzett muzsika kíséretében lépnek fel a légi bemutatókon. "Egyedül ő képes arra, hogy a zenével jelenítse meg azt, amit repülés közben érzünk" – vélekedett a csapat alapítója, Ed Shipley. Horner ezen tizenkét perces, "Flight Demonstration Music"-ra keresztelt darab mellett pályafutása során olyan, a repülés köré épülő alkotásokat jegyzett, mint az 1991-es Rocketeer és a Wright fivérekről szóló rövidfilm, a First in Flight. Ezeket zárta a Living in the Age of Airplanes, mely ugyan nem az utolsó munkája volt, tragikus távozásának oka miatt azonban egyfajta hattyúdalnak is tekinthető.