Véres játék (1988)
Bloodsport
- zene: Paul Hertzog
- kiadás éve: 2007
- kiadó: Perseverance Records
- játékidő: 60:42
Azok voltak ám a remek videokazettás idők, amikor a Véres játék (akkoriban még Véres sport) szinte kétnaponta végigpörgött a készülékben, közvetlenül az Amerikai nindzsa, az USA invázió (hivatalosan Tomboló terror) vagy a Fantom kommandó (Kommandó) előtt/után. Jean-Claude Van Damme ezzel a filmmel vált világhírűvé, mely produkciót aztán számos egyéb, főleg a technikájára épülő mozi követett, mint például a Kickboxer, az Oroszlánszív, a Dupla dinamit vagy a Tökéletes katona. A Véres játékban általa megformált Frank Dux – egyébként a valóságban is létező legendás harcművész, aki a film harci jeleneteinek koordinátora is volt egyben – azért érkezik Hong Kongba, hogy elinduljon a titkos kumite bajnokságon, ahol bizonyos szabályokat csak nagyjából betartva küzdenek egymással a felek; olykor akár egyikük haláláig is. Miután legkiválóbb barátját a hírhedt Chong Li (a rosszarcú Bolo Yeung alakításában) egy küzdelem során szó szerint kivégzi, Dux úgy dönt, hogy addig nem megy vissza hazájába, amíg bosszút nem áll érte.
A filmet annak rendje és módja szerint elkészítették, főleg Hong Kongban leforgatva, viszont a Cannon stúdiónál valamiért megijedtek a fogadtatástól, mert közel egy évig még parlagon hevertek a tekercsek. Végül összehoztak egy óvatos bemutatót, összesen öt amerikai megyében, és a film hat hét alatt a gyártási költségek dupláját hozta be. Ezen felbuzdulva aztán egész Amerikában eljuttatták a mozikba, és rövid időn belül az egyik legsikeresebb akciófilmmé nőtte ki magát.
Az ilyen filmzenék esetében sosem az a legfontosabb, hogy zeneileg milyen értéket képvisel (ha van neki egyáltalán olyan), hanem hogy mennyire idézi vissza azokat az időket, amikor még film alatt hallottam őket. A Véres játék pedig tökéletes példája a főleg popzenejellegű, szintetizátorokon előadott score-oknak, és közel húsz év távlatából is pontosan ugyanolyan érzéseket bír kelteni – ráadásul úgy, hogy a filmre már évek óta egyáltalán nem is vagyok kíváncsi. Paul Hertzog nevéhez fűződik jelen muzsikánk, kinek filmzenei karrierje korántsem nevezhető bőségesnek, hiszen ez volt az első komolynak számító projektje, melyet összesen négy további követett, köztük a minden tekintetben hasonló elven készült Kickboxer.
A Véres játék score-jának első változata 1993-ban jelent meg a német Edel gondozásában, s a két betétdalon kívül körülbelül félórányi, tíz trackre bontott score-t tartalmazott. Ez a változat csakhamar igen keresett prédává vált a gyűjtők körében, s a különféle aukciós oldalakon rendszeres időközönként felbukkanva olykor hatvan-nyolcvan dollár körüli összegekért cseréltek gazdát. Mígnem az idei év júniusában a Perseverance kiadó a legnagyobb titokban megjelentette a teljes anyagot, kiegészítve még nem hallott zenékkel, illetve egy újabb dallal. Jómagam azért is lepődtem meg ezen, mert a ritkaságszámba menő filmzenék újabb megjelenéseiről általában mindig időben találok valami hírt, most azonban viszonylagos csend övezte ezt az akciót, az eredeti változat borsos ára ellenére is. Nem is kellett sok (17-18 dollár), hogy lecsapjak rá, és bár a korábbi verziót rövidsége ellenére is összetettebbnek és hangulatosabbnak gondolom, egy pillanatig sem éreztem csalódást a kiváló minőségben újrakevert zenei anyaggal kapcsolatban.
Meglepő az album indítása, a "Steal the Night" ugyanis egy olyan dal, ami hivatalosan nem tartozik a filmhez. Bár a stáblistához íródott, anyagi okokra hivatkozva a stúdió visszavonta a megrendelést, így – Hertzog akarata ellenére – a film végén a korábban már szerepet kapott "Fight to Survive" csendült fel újra. A "Steal the Night"-ot hallgatva a magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert elég vérszegény nótácskának tartom a Stan Bush által előadott "Fight to Survive"-hoz képest, ráadásul ez utóbbi dal maradt meg bennem leginkább a filmhez kapcsolódóan. Mindjárt kétszer is alkalmunk nyílik végigtombolni, a score hangulatának megfelelő szám ugyanis visszatér az album végén, és a stáblistához egy vagány szintis szólóval is kiegészül. A szerelmi szálat az "On My Own - Alone" című, tipikus romantikus popzene hivatott erősíteni, s mindkét dal a korszakra jellemző hangzásban íródott, melyben Hertzog nagy segítségére volt Shandi Sinnamon, aki 1983-ban Grammy-díjat kapott a "Flashdance"-hez írt és általa előadott daláért, a "He's a Dream"-ért.
Az első betétdalig (a nyitányt nem számolva) az albumon nyolc score-tétel vezet el, melyek többsége az első változaton is szerepelt már. A "Kumite" némi ázsiai beütéssel dúsított szintipop, hangulatos furulyamotívummal és remek kongajátékkal, és ez képezi gyakorlatilag a teljes filmzene alapját is. Apróbb variálásokkal visszatér az extra hosszú "Flashback Montage" bizonyos részeiben, de erre épül a "First Day" és a "Second Day", a "Samoan Balls", vagy a félholtra vert állapotból valami természetfeletti csoda révén visszatérő hőst remekül kifejező "Paco vs. Dux" és a "Finals" is. A helyszín varázsát folyamatosan érzékeltetik különféle ázsiai motívumok (leginkább az "In Hong Kong"-ban, vagy az egy varázslathoz hasonlítható "Dim Mak"-ban), a versenysorozat illegalitását és veszélyességének mértékét pedig feszültebb elektronikus megoldásoktól hemzsegő tételek fokozzák ("The Walled City", "Jackson Falls", "Chong Li Kills"). Miután a végső akciót, a vereségközeli állapotból való újbóli visszatérést, s az ünnepélyes győzelmet összefoglaló finálén, valamint a megismételt "Fight to Survive"-on túljutottunk, még ráadásként a "Steal the Night" instrumentális változatát is meghallgathatjuk, de én eddig még egyszer sem akartam, mert a Véres játék zenéje valójában már lezárul előtte.
Mi sem bizonyítja jobban, mennyire szerteágazó ez a műfaj, mint az, hogy az egyes filmzenék között mennyire különböző mértékű a könnyű-, illetve komolyzene közti átfedés. Amit Paul Hertzog a Véres játék kapcsán az öt-hat szintetizátorával alkotott, az a hasonló megszólalású filmzenék között simán dobogós helyezést érdemel, s a zeneszerző rövid filmes karrierje is azt bizonyítja, hogy az a pár munka, amit elvállalt, szívvel-lélekkel lett elvégezve (erre enged következtetni a tízoldalnyi jegyzete is, melyet a CD belső borítóján olvashatunk végig). Ezen akciózene minden pillanatában átjön ez a szeretet, és feltétlenül ajánlott mindenkinek, aki a korszak könnyűzenei termésétől inspirált score-októl nem riad vissza.
A filmet annak rendje és módja szerint elkészítették, főleg Hong Kongban leforgatva, viszont a Cannon stúdiónál valamiért megijedtek a fogadtatástól, mert közel egy évig még parlagon hevertek a tekercsek. Végül összehoztak egy óvatos bemutatót, összesen öt amerikai megyében, és a film hat hét alatt a gyártási költségek dupláját hozta be. Ezen felbuzdulva aztán egész Amerikában eljuttatták a mozikba, és rövid időn belül az egyik legsikeresebb akciófilmmé nőtte ki magát.
Az ilyen filmzenék esetében sosem az a legfontosabb, hogy zeneileg milyen értéket képvisel (ha van neki egyáltalán olyan), hanem hogy mennyire idézi vissza azokat az időket, amikor még film alatt hallottam őket. A Véres játék pedig tökéletes példája a főleg popzenejellegű, szintetizátorokon előadott score-oknak, és közel húsz év távlatából is pontosan ugyanolyan érzéseket bír kelteni – ráadásul úgy, hogy a filmre már évek óta egyáltalán nem is vagyok kíváncsi. Paul Hertzog nevéhez fűződik jelen muzsikánk, kinek filmzenei karrierje korántsem nevezhető bőségesnek, hiszen ez volt az első komolynak számító projektje, melyet összesen négy további követett, köztük a minden tekintetben hasonló elven készült Kickboxer.
A Véres játék score-jának első változata 1993-ban jelent meg a német Edel gondozásában, s a két betétdalon kívül körülbelül félórányi, tíz trackre bontott score-t tartalmazott. Ez a változat csakhamar igen keresett prédává vált a gyűjtők körében, s a különféle aukciós oldalakon rendszeres időközönként felbukkanva olykor hatvan-nyolcvan dollár körüli összegekért cseréltek gazdát. Mígnem az idei év júniusában a Perseverance kiadó a legnagyobb titokban megjelentette a teljes anyagot, kiegészítve még nem hallott zenékkel, illetve egy újabb dallal. Jómagam azért is lepődtem meg ezen, mert a ritkaságszámba menő filmzenék újabb megjelenéseiről általában mindig időben találok valami hírt, most azonban viszonylagos csend övezte ezt az akciót, az eredeti változat borsos ára ellenére is. Nem is kellett sok (17-18 dollár), hogy lecsapjak rá, és bár a korábbi verziót rövidsége ellenére is összetettebbnek és hangulatosabbnak gondolom, egy pillanatig sem éreztem csalódást a kiváló minőségben újrakevert zenei anyaggal kapcsolatban.
Meglepő az album indítása, a "Steal the Night" ugyanis egy olyan dal, ami hivatalosan nem tartozik a filmhez. Bár a stáblistához íródott, anyagi okokra hivatkozva a stúdió visszavonta a megrendelést, így – Hertzog akarata ellenére – a film végén a korábban már szerepet kapott "Fight to Survive" csendült fel újra. A "Steal the Night"-ot hallgatva a magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert elég vérszegény nótácskának tartom a Stan Bush által előadott "Fight to Survive"-hoz képest, ráadásul ez utóbbi dal maradt meg bennem leginkább a filmhez kapcsolódóan. Mindjárt kétszer is alkalmunk nyílik végigtombolni, a score hangulatának megfelelő szám ugyanis visszatér az album végén, és a stáblistához egy vagány szintis szólóval is kiegészül. A szerelmi szálat az "On My Own - Alone" című, tipikus romantikus popzene hivatott erősíteni, s mindkét dal a korszakra jellemző hangzásban íródott, melyben Hertzog nagy segítségére volt Shandi Sinnamon, aki 1983-ban Grammy-díjat kapott a "Flashdance"-hez írt és általa előadott daláért, a "He's a Dream"-ért.
Az első betétdalig (a nyitányt nem számolva) az albumon nyolc score-tétel vezet el, melyek többsége az első változaton is szerepelt már. A "Kumite" némi ázsiai beütéssel dúsított szintipop, hangulatos furulyamotívummal és remek kongajátékkal, és ez képezi gyakorlatilag a teljes filmzene alapját is. Apróbb variálásokkal visszatér az extra hosszú "Flashback Montage" bizonyos részeiben, de erre épül a "First Day" és a "Second Day", a "Samoan Balls", vagy a félholtra vert állapotból valami természetfeletti csoda révén visszatérő hőst remekül kifejező "Paco vs. Dux" és a "Finals" is. A helyszín varázsát folyamatosan érzékeltetik különféle ázsiai motívumok (leginkább az "In Hong Kong"-ban, vagy az egy varázslathoz hasonlítható "Dim Mak"-ban), a versenysorozat illegalitását és veszélyességének mértékét pedig feszültebb elektronikus megoldásoktól hemzsegő tételek fokozzák ("The Walled City", "Jackson Falls", "Chong Li Kills"). Miután a végső akciót, a vereségközeli állapotból való újbóli visszatérést, s az ünnepélyes győzelmet összefoglaló finálén, valamint a megismételt "Fight to Survive"-on túljutottunk, még ráadásként a "Steal the Night" instrumentális változatát is meghallgathatjuk, de én eddig még egyszer sem akartam, mert a Véres játék zenéje valójában már lezárul előtte.
Mi sem bizonyítja jobban, mennyire szerteágazó ez a műfaj, mint az, hogy az egyes filmzenék között mennyire különböző mértékű a könnyű-, illetve komolyzene közti átfedés. Amit Paul Hertzog a Véres játék kapcsán az öt-hat szintetizátorával alkotott, az a hasonló megszólalású filmzenék között simán dobogós helyezést érdemel, s a zeneszerző rövid filmes karrierje is azt bizonyítja, hogy az a pár munka, amit elvállalt, szívvel-lélekkel lett elvégezve (erre enged következtetni a tízoldalnyi jegyzete is, melyet a CD belső borítóján olvashatunk végig). Ezen akciózene minden pillanatában átjön ez a szeretet, és feltétlenül ajánlott mindenkinek, aki a korszak könnyűzenei termésétől inspirált score-októl nem riad vissza.
Tihanyi Attila
2007. 11. 26.
2007. 11. 26.
Tracklista:
- Steal the Night (4:28) *
- Kumite (2:25)
- Captain (0:23)
- Flashback / Martial Science / Father & Son / Training / Tree & Sword (10:20)
- In Hong Hong (0:58)
- The Walled City (1:53)
- Dim Mak (0:42)
- Police (0:14)
- First Day: Ceremony / First Fight / Good, Bad, Ugly / Dux vs. Arab (4:31)
- Fight to Survive (2:02) **
- Morning After (1:55)
- Second Day (4:25)
- Samoan Balls (2:16)
- Jackson Falls (1:28)
- On My Own / Alone (2:12) **
- Here for the Final? / Inspector, No! (0:57)
- Paco vs Dux (2:20)
- Chong Li Kills (1:29)
- Preparation (0:49)
- Finals / Powder / Triumph (7:28)
- Fight to Survive (End Title) (2:40) **
- Steal the Night (instrumental version) (4:32)
* előadja: Michael Bishop
** előadja: Stan Bush
