Amikor baráti társaságomban egy-egy, a nyolcvanas évek során készült alkotás kerül szóba, gyakran a "Hát ez klasszikus nyolcvanas!" mondattal illetjük. A "klasszikus" jelző azonban ebben az esetben nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szóban forgó produkció valahol is díjakat bezsebelt kasszasikerként lenne számon tartva (sőt), hanem hogy valamilyen oknál fogva (legyen az akár egy jelenet vagy egy szereplő) meghatározó gyermekkori filmes élményünk volt. Ebbe a halmazba tehát a Schwarzenegger-Stallone-Norris vonulat éppúgy beletartozik, mint a vígjátékok vagy éppen a trash horrorok. A magam részéről ide sorolom John Badham rendező (A bérgyilkosnő) 1983-as akciófilmjét, a Kék Villámot is, amely egy szuperhelikopterről és annak tesztpilótájáról, Frank Murphyről (Roy Scheider) szól. Bár már évek óta nem volt szerencsém ehhez a mozihoz, annak idején megszámlálhatatlan alkalommal néztem meg, egyfelől az azóta már az MGM stúdió floridai parkjában méltatlan körülmények között sínylődő helikopter és annak légi akciói, másrészt az akkoriban általam még csak A cápából ismert Scheider játéka miatt.


A film aláfestő muzsikájának elkészítésére Arthur B. Rubinsteint szerződtették, aki eddigi karrierje során komponistaként, valamint zenei rendezőként közel kétszáz mozifilmnél, illetve tévés produkciónál működött már közre. Badhammel az 1981-es Mégis kinek az élete? című dráma során kerültek először munkakapcsolatba, melyet olyan további mozik követtek, mint például a hazai VHS-korszak közkedvelt darabjainak számító Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő, a Háborús játékok vagy a Zsarulesen.

Rubinstein score-jában (a film műfajából adódóan) elsősorban a feszültséggel teli percek, valamint az akciót és Murphy heroikusságát alátámasztó dallamok váltakoznak egymással. A muzsika azonban a nagyzenekar helyett – a kor szellemének megfelelően – a szintetizátorok nyújtotta hangzásvilágra épül, melyet alkalmanként egy teljes értékű rezesszekció, valamint néhány ütős és vonós játéka színesít. Bár jómagam idegenkedem a szintizenéktől (és örömmel hallgatnám meg egyszer ezt a muzsikát fordított arányú hangszereléssel is), azt mindenképpen el kell ismernem, hogy a szerzőnek rendkívül jól sikerült ráéreznie a film hangulatára és arra, hogy milyen aláfestés illene hozzá a leginkább. A könnyen megjegyezhető főtéma és zongoraváltozata mellett a legkiemelkedőbb és leghangulatosabb tételek egyértelműen a helikopteres bevetések jeleneteihez (mint amilyen például az éjszakai megfigyelés vagy a film végi üldözés is) készültek. Ezek kiválóan tükrözik, hogy milyen színes és dinamikus muzsikákat lehet kihozni a szintetizátorokból akkor, ha valaki az ezen hangszerek adta lehetőségekkel tisztában van.


A film zenéjét az MCA jelentette meg a mozipremierrel párhuzamosan, és a lemezboltokban (persze mondanom sem kell, nem itthon) azóta is csak erre a bakelitre lehet rábukkanni. Ugyanakkor évekkel ezelőtt az üzérek nem túl áldásos tevékenységének köszönhetően "kereskedelmi forgalomba" került egy, a Super Tracks Music Group. által eredetileg promóciós szándékkal készített CD is, amely meglehetősen borsos áron cserélt gazdát, manapság azonban már jóval olcsóbban kínálják. Remélhetőleg valamelyik nagyobb kiadó a közeljövőben lát majd fantáziát abban, hogy az MCA bakelitjét egy digitálisan felújított hanggal rendelkező, bővített verzió váltsa fel.