Egy efféle mozgalmas mozihoz Carter Burwell a sokadik jelöltem lenne a zeneszerző székébe, de még valószínűbb, hogy eszembe sem jutna a neve. Amikor épp nem a Coen testvérek aktuális művéhez komponál, nagy eséllyel drámáknál találjuk meg a nevét, utóbbi műfajban pedig nem sok lehetősége nyílik arra, hogy kilépjen komfortzónájából (bár a Carolért kapott Oscar-jelölése pont egy érv a zónában maradásra). Ezúttal viszont egy olyan score-ral állt elő, melynél nem csak szomorkodásra volt szükség. A rá jellemzően melankolikus világ azért itt is jelen van, de a főként Pine és filmbeli szerelme kapcsolatának, valamint a hólepte település vihar előtti és utáni békéjének alátámasztására szolgáló, hárfa-zongora-vonósszekció jellemezte megközelítés ezúttal nem unalmas, hanem felemelő és szép, különösen igaz ez a főtémára vagy a leghosszabb trackre, a "Safe Harbor"-ra. A felmentő sereg és a rájuk hasonlóképpen nem tétlenül várók megpróbáltatásaihoz viszont beindulnak a pergődobok és a rézfúvósok is, előtérbe kerül a dinamika, de szerencsére nem vált át a stílus érdektelen csatazenévé, valahogy ekkor is megmarad az a méltóság, mely a csendesebb, intimebb zenei pillanatokra is jellemző. A soundtrackre rákerült a stáblista alatt hallható felvétel is, a "Haul Away Joe" című régi matrózdal stílusos feldolgozása a Kodaline-tól.