Blitz (2011)
- zene: Ilan Eshkeri
- vezényel: Andy Brown
- kiadó: kiadatlan
Alkalmanként belefutok egy-egy filmbe úgy, hogy a megtekintése előtt az égvilágon semmit sem tudok róla, aminek az egyik legnagyobb előnye az, hogy ilyenkor nincs különösebb elvárás, csak kíváncsiság. Így került látóterembe a Ken Bruen azonos című krimiregényén alapuló Blitz is, amely akár egy napjainkban játszódó Piszkos Harry-történet is lehetne: adott egy zsaru, kinek öntörvényűsége és brutalitása nem ismer határokat, vele szemben pedig egy magát Blitznek elnevező, elmebeteg sorozatgyilkos (Aidan Gillen) áll, aki rendőröket öl, és a bűncselekmény elkövetése után mindenről részletes beszámolóval szolgál az általa kiszemelt újságírónak. A népszerű krimiszériához képest a különbség mindössze annyi, hogy a történet Londonban játszódik, a főszereplőt pedig – akit persze nem Harry Callahannek hívnak – nem Clint Eastwood, hanem Jason Statham alakítja. Az Elliot Lester rendezésében készült brit film nem nyűgözte le túlzottan a kritikusokat és a nézőket, én azonban kellően jól szórakoztam rajta, egyrészt a modern környezetbe átültetett Piszkos Harry-feeling miatt, másrészt pedig azért, mert végre nem Amerikában járunk, hanem egy jellegzetes európai város nem igazán turistalátványosságként szolgáló negyedében. Persze az alkotás pozitív megítélésében nagyban közrejátszott az ismerethiányom is, aminek eredményeként nem volt miben csalódnom, s még a kiszámítható csavar sem hagyott bennem keserű szájízt. A Brant őrmestert alakító Jason Statham pedig... nos, őt úgy könyveltem el magamban, mint korunk Steven Seagalját, s mint ilyen, vele szemben sosincs különösebb elvárásom.
Minthogy a film elején megjelenő stáblista csak a szereplők ismertetésére szorítkozott, a végefőcímig bezárólag volt lehetőségem a komponista személyére irányuló találgatásra, ami persze csúfos kudarcba fulladt. A zeneszerzői posztra a londoni születésű Ilan Eshkeri került, akit elsősorban a Csillagporhoz és Az ifjú Viktória királynőhöz készült aláfestései révén jegyzett meg a szakma és a rajongótábor. Ide készült muzsikája elektronikus és szimfonikus elemek egyvelegére épül fel, ám utóbbiak némiképp háttérbe szorulnak a samplingekből álló dobokhoz, effektekhez, ritmusalapokhoz és gitárjátékokhoz viszonyítva. Bár az ilyen fajta muzsikák önállóan történő hallgatása nem feltétlenül éltet, a film alatt nemcsak figyelemfelkeltő volt, hanem rendkívül jól helyt is állt. Eshkeri koncepciója az volt, hogy az emulált hangok a kissé beteg magatartással bíró Blitzt és tetteit jelenítsék meg, valamint a város lüktető hangulatát tükrözzék, a zenekarral kombinált részek pedig Statham karakterét érzékeltessék. A közreműködő zenészeket illetően azonban nem kell nagy dologra gondolni, a szerző ugyanis score-jának előadásához mindössze a London Metropolitan Orchestra vonósaira tartott igényt az Air Lyndhurst Studiosban lezajlott felvételek során, s közülük is csupán tizenöt főre.
Arról azonban, hogy e mű mennyire állja meg a helyét önállóan, nincs bizonyíték, ugyanis abból – vélhetően a film igencsak visszafogott sikere okán – nem készült score változat. Holott azok számára, akiknek tetszenek az ilyen hangszerelésű és jellegű modern kori akcióthriller muzsikák, minden bizonnyal ez is kellemes hallgatnivalóval szolgálna.
Minthogy a film elején megjelenő stáblista csak a szereplők ismertetésére szorítkozott, a végefőcímig bezárólag volt lehetőségem a komponista személyére irányuló találgatásra, ami persze csúfos kudarcba fulladt. A zeneszerzői posztra a londoni születésű Ilan Eshkeri került, akit elsősorban a Csillagporhoz és Az ifjú Viktória királynőhöz készült aláfestései révén jegyzett meg a szakma és a rajongótábor. Ide készült muzsikája elektronikus és szimfonikus elemek egyvelegére épül fel, ám utóbbiak némiképp háttérbe szorulnak a samplingekből álló dobokhoz, effektekhez, ritmusalapokhoz és gitárjátékokhoz viszonyítva. Bár az ilyen fajta muzsikák önállóan történő hallgatása nem feltétlenül éltet, a film alatt nemcsak figyelemfelkeltő volt, hanem rendkívül jól helyt is állt. Eshkeri koncepciója az volt, hogy az emulált hangok a kissé beteg magatartással bíró Blitzt és tetteit jelenítsék meg, valamint a város lüktető hangulatát tükrözzék, a zenekarral kombinált részek pedig Statham karakterét érzékeltessék. A közreműködő zenészeket illetően azonban nem kell nagy dologra gondolni, a szerző ugyanis score-jának előadásához mindössze a London Metropolitan Orchestra vonósaira tartott igényt az Air Lyndhurst Studiosban lezajlott felvételek során, s közülük is csupán tizenöt főre.
Arról azonban, hogy e mű mennyire állja meg a helyét önállóan, nincs bizonyíték, ugyanis abból – vélhetően a film igencsak visszafogott sikere okán – nem készült score változat. Holott azok számára, akiknek tetszenek az ilyen hangszerelésű és jellegű modern kori akcióthriller muzsikák, minden bizonnyal ez is kellemes hallgatnivalóval szolgálna.
Kulics László
2012. 11. 08.
2012. 11. 08.
