Filmzenerajongóként viszont egy kisebb meglepetést könyvelhettem el. Jake Monaco (Kamuzsaruk) egy vagány, elektromos gitárt bőven használó, sőt még szaxofont és Hammond orgonát is bevető, kisebb zenekarra írt score-t dobott össze, mely ugyan teljesen felülírta Randy Edelmannek a korábbi epizódhoz készített zongoracentrikus, könnyed és fülbemászó szimfonikus dallamait, de a stílusváltás attól még közel annyira élvezetes maradt. A funkyt és rockot egyaránt magába olvasztó, lüktető, a hallgató ütemes bólogatását is olykor könnyen kiváltó, szinte jammelős filmzenében még mariachis kompozíció is felcsendül. Jelentős része alapján pedig meg nem mondanánk, hogy egy kisgyerekekkel teli családi vígjáték alatt szól, inkább valami lazább rablómozihoz vagy akcióvígjátékhoz társítanánk. Annak tehát, hogy egy a mozikat kilométerekről elkerülő produkció ismeretlen komponista jegyezte muzsikája megjelenhetett, ezúttal oka van. Persze közel sem beszélhetünk jelentős műről vagy elképesztően sokrétű kompozíciókról, hiszen akad, amikor az aláfestés úgy hat, mintha csupán egy korrekt zenei alap szólna, ugyakkor pozítívum, hogy mindvégig úgy tűnik: egyfajta kötöttebb örömzenélést hallunk. Ráadásul még a betétdalok is jók, így azzal az esettel állhatunk szemben, amikor egy – a kritikák alapján – vállalhatatlan filmhez épp ellenkező minőségű soundtrack kapcsolódik.