A score-t Jeff Herriott és Zahler szerezte, s művüket nem a klasszikus westernzenei köntösbe bújtatták. Leginkább vonósnégyesre épülő muzsikát hallunk, komort és drámait, körülbelül azon az úton haladva, melyen Nick Cave és Warren Ellis is elindult a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford muzsikájával. Csak épp Herriotték félúton megálltak, mert művük sokkal szimplább és kellemetlenebb lett, mint említett kollégáiké, amin persze nem lehet csodálkozni. Hiszen a Csontok és skalpok nem csupán western, hanem egyes jeleneteit tekintve horror is, ezért – utóbbi műfajhoz alkalmazkodva – többször is hallhatunk szinte befogadhatatlan, dark ambientes, elnyújtott hörgésre emlékeztető megoldásokat. A kevésbé sátáni hangulatú pontokat a vonósok idegőrlően lassú játéka jellemzi, ami a jelenetek alatt talán tűrhetően helytáll, önmagában viszont feltűnő, hogy az egész score mennyire monoton, egyáltalán nem élvezetes hallgatni. Élményt tehát nem igazán adott számomra a mű, azonban nem azért, mert gyönyörű dallamokra számítottam. A Sicario – A bérgyilkos Jóhann Jóhannsson jegyezte score-ja is élmény, csak éppen a hátborzongatóbb fajtából – ám itt ilyennel sem találkozhatunk. A digitális formában, illetve bakeliten megjelentetett album húszpercnyi játékideje azt sem teszi lehetővé, hogy komolyabb zenei élményként gondolhassunk a szerzeményekre, így kizárólag a film rajongóinak ajánlható. A stáblista alatt, illetve a soundtrack végén felcsendülő vokális westernopera-darabot ("Four Doomed Men Ride Out") viszont kifejezetten eredeti felvételnek tartom.