Sokszor csak a rendező rábeszélő képességén múlik, hogy amint kategóriákat előrelépve megkapja élete első nagyobb költségvetésű produkcióját, megtarthatja-e korábbi állandó, ám ismeretlen zeneszerzőjét. David Lowery pedig rendelkezhet ilyen képességgel, hiszen az Ain't Them Bodies Saints című, 2013-as szerelmi bűndrámát követően Daniel Harttal folytathatta, noha 2015 májusában még Howard Shore volt az elsőként bejelentett komponista. A független filmes közegből érkező Hart számára mély víz lehetett az Elliott, a sárkány, melyhez járt neki egy nagyzenekar is, munkáján azonban semmilyen megilletődöttséget nem észlelni, határozottan szóló szerzeményeket alkotott. Az már a képek ismerete nélkül is elmondható, hogy az erdei környezetet és a szabadság érzetét jól sikerült a zene nyelvére lefordítania. A szimfonikus megközelítésből a hegedű és az akusztikus gitár emelkedik ki, emellett a London Voices kórusa színesíti a folklorisztikus elemeket is magába olvasztó művet. A CD önálló hallgatnivalóként is működőképes, a főtéma fülbemászó, s az már a mozi ismerete nélkül is egyértelmű, hogy a két jó baráthoz köthető, részben bizonyára röpködős jelenetek alatt felcsendülő motívumok igen sokat hozzáadhatnak a látottakhoz. A betétdalok sem rosszak, ráadásul úgy fele részben kifejezetten ide születtek: közülük a The Lumineers felvétele, illetve St. Vincent Karen Dalton-átirata a legfigyelemreméltóbb.