Elég furcsa belegondolni, hogy Atticus Ross személyében egy Oscar-díjas zeneszerzőről beszélhetünk (a Social Network – A közösségi hálóért kapta az elismerést, Trent Reznorral közösen), hiszen alapvetően nem egy markáns stílusú vagy kiemelkedően tehetséges művész. Az azonban biztos, hogy hangulatteremtő érzéke remek, erre pedig a Denzel Washington-os Éli könyve, illetve kisebb mértékben a Tripla kilences zenéje is jó példa, melyeket egyaránt feleségével, Claudia Sarne-val és öccsével, Leopolddal közösen jegyez, most pedig még Bobby Krlic is besegített nekik kiegészítő zeneszerzőként. Nem hiszem, hogy sokan felfigyeltek volna a jelenetek alatt szóló visszafogott muzsikára, hiszen hangsúlyos pontja nem igazán van, ráadásul a dübörgő akciózenék csoportjától messze áll. Ahogy azt Rosséktól megszokhattuk, nem az élő zenei, hanem a digitális, többnyire sejtelmes, ambientes hangzás dominál ezúttal is, elkülöníthető vagy kiemelhető dallamoktól mentesen, különféle effektekkel és torzításokkal bőségesen megszórva. Ám komponálás szempontjából hiába szinte értékelhetetlen a produktum, ez a mogorva zenei atmoszféra kétségkívül ad egy bizonyos mértékű feszültséget a filmnek, albumként pedig ideális hallgatnivaló éjszakára. Így tehát annak ellenére is a célját megfelelően ellátó darabról beszélhetünk, hogy az egyszerű felépítés okán a trackek gyakorlatilag bárhol véget érhetnek.