The London Concert (1992)

violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
  • zene: Christopher Franke
  • kiadás éve: 1992
  • kiadó: Sonic Images
  • játékidő: 51:28
Megosztás:
A The London Concert ugyan nem filmzene, de egy ma alapvetően filmzeneszerzőként ismert, egyébként pedig az elektronikus muzsikák műfajában munkálkodó úriember szerezte. A nem is egy score-t komponáló Tangerine Dream egykori tagjának, Christopher Franke-nek egészen addig csak a nevét és felületesen életpályáját ismertem (legalábbis szólókarrierje szempontjából), míg fel nem került oldalunkra New Music for Films című válogatásalbumának első része, s ennek értékeléséhez meghallgattam a lemezt. Noha arra valóban nem olyan művek kerültek fel, melyek alapján nagyon bánkódni kezdtem volna amiatt, hogy azt megelőzően nem hallottam a szerzőtől semmit, egy-két track azonban tartalmazott pár ötletet, amik miatt kíváncsi lettem egyéb műveire is, amiket nem a TD tartóoszlopaként szerzett. Mivel filmzeneszerzői ténykedése nem tett rám mély benyomást (bár legkedveltebb munkáját, a Babylon 5 zenéjét még nem hallottam), így egyéb produkcióit vettem górcső alá, és kellemes meglepetés ért. Akár az ezoterikus vonalon mozgó The Celestine Prophecy-t, akár a többi, leginkább szintipopként meghatározható jellegű lemezét (például: Pacific Coast Highway) hallgattam, egyformán meg voltam elégedve. Ekkor határoztam el, hogy a New Music for Filmsről szóló, érthetően nem túl lelkendező írásunk felkerülése után több hónappal rehabilitálom a szerzőt, választásom pedig kuriózumként egy koncertlemezére esett.

c franke the london concert 01
Rögtön meg is jelölném a CD célcsoportját: azon hallgatók, akiktől távol áll Jean Michel Jarre vagy a Tangerine Dream stílusa, jobb, ha más hallgatnivaló után néznek, a többiek számára azonban akár még érdekes is lehet a The London Concert. Az 1991. október 16-án, a londoni The Royal Apollo Theatre-ben rögzített, az évek során több változatban is kiadott koncert öt felvételből, plusz három ráadásból áll. Ezeket Richard E. Roth társaságában Franke maga adta elő. Az albumot hallgatva talán a Jarre-féle párhuzam jön át legerősebben, ráadásul még az is közös a két zenészben, hogy a francia szintimágus is készített félresikerült filmzenét (az Alain Delon főszereplésével készült Égő pajták aláfestése olyan gyenge lett, hogy a szerzőt utána a kutya nem kérte fel újabb filmes közreműködésre).

A diszkréten viselkedő közönség tapsa által közrefogott tételek közül az első az "Empire of Light", ami egy konkrét dallammal nem rendelkező intro szélzúgást imitáló, zörgő ambientes szintihangokkal, mely arra mindenféleképpen alkalmas, hogy a közönség várakozását előidézze. Aztán belelendül a két zenész, a "Purple Waves" egy monumentális hosszúságú, kimondottan Jarre "Oxygene"-es korszakát felidéző űrzene, megtoldva egy Vangelistől ismerős, spirálszerűen tekergő motívummal.

c franke the london concert 02
Bár a Tangerine Dreamből rég kivált a szerző, a koncerten helyet kapott két olyan felvétel, amit Franke a korábbi zenésztárssal, Edgar Froesével szerzett. Az egyik ilyen a dobgépes "Cloudburst Flight", ami számomra a CD egyik legnagyszerűbb szerzeménye, mert egyrészt egyszerű dallama igen fülbemászó, másrészt a leginkább alkalmas arra, hogy a puttyogó-vijjogó, vagy pánsípot és kórust imitáló szintetizátorhangok betöltsék a szobát. Második számú kedvencem a "Black Garden View", egy kifejezetten kedves és szép dallamú, könnyed chillout zene, hárfát idéző szintihangokkal. Ezt a rockos hatásokat is tartalmazó, de félúton lenyugvó "Vermillion Sands" követi, egyben le is zárja a koncertblokkot. A maradék három felvétel közül a "Dolphin Dance" (a másik, Froesével közös kompozíció) egy dinamikusabb darab, elektromos gitárt utánzó szintihanggal középpontjában. A "Mountain Heights" hasonló jelleggel bír, míg a "Private Diaries" akár valamilyen könnyed, tengerparton vagy annak közelében játszódó tévésorozat főcímzenéje is lehetne.

c franke the london concert 03
Ugyan dobálóztam itt más zeneszerzők neveivel, ezt természetesen csak amiatt tettem, hogy könnyebb legyen elhelyezni Christopher Franke kompozícióit a palettán. Ha valaki eleve rajong Vangelis és Jarre klasszikusként jellemezhető korszakáért, vagy netán mond neki valamit a szintipopban utazó, és olykor filmzenéket is író Patrick O'Hearn neve (aki egyébként a Tangerine Dream Peter Baumannjával is dolgozott együtt), az bizonyára megtalálja számítását ebben az albumban, de a családbarát elektronikus zenék kedvelőinek úgy általában is ajánlható a komponista muzsikája. Ha a szerző általam ismert score-jai nem is különösebben érdekesek, szerencsére ez nem mondható el nem filmzenei albumairól, amelyek ehhez a koncertfelvételhez hasonlóan műfajuk megbízható darabjai.

 
Bíró Zsolt
2008. 07. 31.



 

Tracklista:
  1. Part I: Empire of Light (5:04)
  2. Part II: Purple Waves (16:36)
  3. Part III: Cloudburst Flight (5:57)
  4. Part IV: Black Garden View (5:34)
  5. Part V: Vermillion Sands (5:47)
  6. Mountain Heights (4:05)
  7. Dolphin Dance (4:34)
  8. Private Diaries (3:35)
Megosztás:

További értékelések

Gregus Péter
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Tihanyi Attila
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató