Cassidy Gerrarddal nem egy alkalommal dolgozott már együtt, s az énekesnő napjaink egyik legtehetségesebb komponistájának tartja. Közös kézjegyüket viseli például a Stephen King írásából készült Borzalmak városa, illetve egy művészi dokumentumfilm, a Hamu és hó, de Cassidy a művésznő 2014-es, Twilight Kingdom című szólóalbumán is dolgozott (ezen egyébként Russell Crowe hangja is hallható), s egy opera formájában már körvonalazódik köztük egy újabb együttműködés. A két alkotó 2000-ben találkozott először, amikor a Gladiátor Hans Zimmerrel közösen jegyzett score-ja kapcsán Gerrard hónapokig Los Angelesben tartózkodott, ahol Cassidy a Hannibal apropóján volt jelen, és ekkor határozták el, hogy a későbbiekben még szeretnének együtt dolgozni. Utóbbi komponista egyébként egy évvel később előadóként és kiegészítő zeneszerzőként is besegített Zimmernek Barry Levinson Örök darab című vígjátékánál, amikor tagja lett a The Jigs nevű alkalmi formációnak, mely előadta a mozi ír jellegű zenéjét.

Az Immortal Memoryra került szerzeményekben a hit, a mítoszok és az irodalom találtak egymásra a zene köntösébe bújtatva, két olyan komponista révén, akik tehetségüknek köszönhetően külön-külön is elismertségnek örvendenek. A felvételek mindegyikére az jellemző, hogy sejtelmes, világzenei megoldásokban dúskálnak, a templomi énekektől nem állnak túl messzire, azonos felépítésük pedig puritán, minden túldíszítéstől és sallangtól mentes. A legkönnyebben úgy írhatók le, hogy szintetizátorból érkező komótos, földöntúli vonóshangokkal keveredik bennük Gerrard fohászokat idéző meditatív vokálja. A billentyűs instrumentum ezúttal annyira jól illik a felvételekbe, hogy egyáltalán nem hiányolhatjuk a valódi vonósokat, mert szerencsére nem az volt a koncepció, hogy a szintetizátor tényleges hegedűnek tűnjön. Az eredmény egy olyan muzsika lett, mely hallgatása a régmúltba tett időutazással ér fel. Ez már csak azért is felötlik az emberben, mert egyes kompozíciókban nem csupán Lisa lassú dúdolása csendül fel, hanem dalszöveget is tartalmaznak, s azok mind különféle ősi – gael, arámi és latin – nyelveken íródtak.

A nyitó "The Song of Amergin" az ír mitológiához kapcsolódik, a szövege pedig egy gael nyelvű, ezeréves vers (ezt Cassidy jegyezte le az énekesnőnek fonetikusan, hogy könnyebben megtanulhassa), melyet a költő Amergin írt akkor, amikor az ősidőkben a keltákkal Írország földjére lépett volna, s ezzel csendesítette le a felkorbácsolt tenger mágia keltette hullámait, melyet ellenségeik támasztottak avégett, hogy a hódítók ne érhessenek partot. A Jézus nyelveként is ismert arámit két felvétel használja: míg a rendkívüli nyugalmat sugárzó "Maranatha (Come Lord)" egy mantrán, a "Jöjj, Uram!" lassú ismételgetésén alapul, addig a méltóságteljes "Abwoon (Our Father)" szövege nem más, mint a "Miatyánk" – mellesleg a kiadványról ez az egyik kompozíció, mely nem is áll olyan messze a Gladiátor négy évvel korábbi aláfestésétől. Latin szöveget csupán egyetlen szerzemény alkalmaz, de a "Psallit In Aure Dei" (körülbelül: "énekszó Istennek fülében") nemcsak emiatt lóg ki a többi közül. A kiadvány legkatartikusabb pontját képező muzsikát Cassidy egymaga írta édesapja emlékére, s itt a szintetizátor helyett orgona támasztja alá az énekesnő szuggesztív dalolását, az egész CD-re jellemző szakrális színezet így e szerzeményen érződik leginkább.