Immortal Memory (2004)

violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
  • zene: Lisa Gerrard, Patrick Cassidy
  • kiadás éve: 2004
  • kiadó: 4AD
  • játékidő: 57:00
Megosztás:
Azok, akik nem ismerték Lisa Gerrard egykori, ám néha azért még fel-feltámadó zenekarát, a Dead Can Dance-t, nagy eséllyel azt mondanák, hogy az énekesnő hipnotikus, a világzenei közegből érkező kontraalt hangjával a Gladiátor jelenetei alatt találkoztak először. Némelyiküknek még eszébe jutna esetleg Michael Mann Szemtől szembenje is (ebben három dallal képviseltette magát), ahonnan egyenes út vezetett a direktor következő alkotásáig, A bennfentesig, melynek már teljes score-ját Gerrard jegyezte, Pieter Bourke társaságában, a szintén közreműködő Graeme Revell mellett. A felsoroltak tehát a legkézenfekvőbb közreműködések, ugyanakkor a művésznő rengeteg egyéb moziban is hallatott magáról, A Nap könnyeitől A tűzben edzett férfin át Az acélemberig vagy az Akihez beszél a földig. Mindezeken kívül nem egy Dead Can Dance-felvétel csendült fel már a mozgóképek világában. Közülük a legismertebb a "The Host of Seraphim" a Barakából, mely gyaníthatóan a zenekar legtöbbször felhasznált felvétele, többek közt A ködöt és Az Őrzők legendáját is gyarapította. Az énekesnőtől ajánlható még az A Thousand Roads című dokumentumfilm Jeff Ronával közösen írt, illetve A bálnalovas önállóan jegyzett score-ja, hiszen egyik jobb, mint a másik. Valamint az Immortal Memory elnevezésű korong is, melyen nemcsak vokálozik, mert a szerzeményeket közösen írta Patrick Cassidyvel.

A szélesebb közegben méltatlanul ismeretlen Cassidynek három komolyzenei szólóalbuma jelent meg eddig: mindegyik színvonalas, a Deirdre of the Sorrows viszont egyenesen mestermű, mely operai és filmzenei jellemzőket egyaránt felvonultat. A művész elsődleges terepe nem a filmes világ, hiszen mindössze néhány score-t írt, de közülük a Kálvária aláfestése egy igen értékes darab lett, 2014 egyik legjobbja. Egy bizonyos Cassidy-kompozíciót a legtöbb filmbarát valószínűleg hallott már: a Hannibal operajelenetében felcsendülő gyönyörű, később önálló életre kelő szerzeményt ugyanis ő írta, ráadásul kifejezetten oda. A "Vide cor meum" értékességét jelzi, hogy nemcsak, hogy helyet kapott a Warner Classic által megjelentetett, magyarra fordítva "A 40 legszebb ária" elnevezésű dupla albumon, de Cassidy lett ezen az egyetlen élő komponista olyan alig ismert nevek társaságában, mint Verdi, Mozart vagy Puccini. 2016 is hozott egy remekművet az ír származású komponistától: egy háromrészes történelmi dokumentumsorozat, a 1916 – The Irish Rebellion egy hatásos szimfonikus aláfestést kapott.
 
c gerrard cassidy immortal memory 01
Cassidy Gerrarddal nem egy alkalommal dolgozott már együtt, s az énekesnő napjaink egyik legtehetségesebb komponistájának tartja. Közös kézjegyüket viseli például a Stephen King írásából készült Borzalmak városa, illetve egy művészi dokumentumfilm, a Hamu és hó, de Cassidy a művésznő 2014-es, Twilight Kingdom című szólóalbumán is dolgozott (ezen egyébként Russell Crowe hangja is hallható), s egy opera formájában már körvonalazódik köztük egy újabb együttműködés. A két alkotó 2000-ben találkozott először, amikor a Gladiátor Hans Zimmerrel közösen jegyzett score-ja kapcsán Gerrard hónapokig Los Angelesben tartózkodott, ahol Cassidy a Hannibal apropóján volt jelen, és ekkor határozták el, hogy a későbbiekben még szeretnének együtt dolgozni. Utóbbi komponista egyébként egy évvel később előadóként és kiegészítő zeneszerzőként is besegített Zimmernek Barry Levinson Örök darab című vígjátékánál, amikor tagja lett a The Jigs nevű alkalmi formációnak, mely előadta a mozi ír jellegű zenéjét.

Az Immortal Memoryra került szerzeményekben a hit, a mítoszok és az irodalom találtak egymásra a zene köntösébe bújtatva, két olyan komponista révén, akik tehetségüknek köszönhetően külön-külön is elismertségnek örvendenek. A felvételek mindegyikére az jellemző, hogy sejtelmes, világzenei megoldásokban dúskálnak, a templomi énekektől nem állnak túl messzire, azonos felépítésük pedig puritán, minden túldíszítéstől és sallangtól mentes. A legkönnyebben úgy írhatók le, hogy szintetizátorból érkező komótos, földöntúli vonóshangokkal keveredik bennük Gerrard fohászokat idéző meditatív vokálja. A billentyűs instrumentum ezúttal annyira jól illik a felvételekbe, hogy egyáltalán nem hiányolhatjuk a valódi vonósokat, mert szerencsére nem az volt a koncepció, hogy a szintetizátor tényleges hegedűnek tűnjön. Az eredmény egy olyan muzsika lett, mely hallgatása a régmúltba tett időutazással ér fel. Ez már csak azért is felötlik az emberben, mert egyes kompozíciókban nem csupán Lisa lassú dúdolása csendül fel, hanem dalszöveget is tartalmaznak, s azok mind különféle ősi – gael, arámi és latin – nyelveken íródtak.

A nyitó "The Song of Amergin" az ír mitológiához kapcsolódik, a szövege pedig egy gael nyelvű, ezeréves vers (ezt Cassidy jegyezte le az énekesnőnek fonetikusan, hogy könnyebben megtanulhassa), melyet a költő Amergin írt akkor, amikor az ősidőkben a keltákkal Írország földjére lépett volna, s ezzel csendesítette le a felkorbácsolt tenger mágia keltette hullámait, melyet ellenségeik támasztottak avégett, hogy a hódítók ne érhessenek partot. A Jézus nyelveként is ismert arámit két felvétel használja: míg a rendkívüli nyugalmat sugárzó "Maranatha (Come Lord)" egy mantrán, a "Jöjj, Uram!" lassú ismételgetésén alapul, addig a méltóságteljes "Abwoon (Our Father)" szövege nem más, mint a "Miatyánk" – mellesleg a kiadványról ez az egyik kompozíció, mely nem is áll olyan messze a Gladiátor négy évvel korábbi aláfestésétől. Latin szöveget csupán egyetlen szerzemény alkalmaz, de a "Psallit In Aure Dei" (körülbelül: "énekszó Istennek fülében") nemcsak emiatt lóg ki a többi közül. A kiadvány legkatartikusabb pontját képező muzsikát Cassidy egymaga írta édesapja emlékére, s itt a szintetizátor helyett orgona támasztja alá az énekesnő szuggesztív dalolását, az egész CD-re jellemző szakrális színezet így e szerzeményen érződik leginkább.
 
c gerrard cassidy immortal memory 02
Három darabhoz irodalmi forrás kapcsolódik, ezekben viszont a vokál nem konkrét dalszövegre, hanem a Gerrard teremtette különleges énektechnikára épül. A dobütemeket is tartalmazó "Sailing to Byzantium"-nál az irodalmi Nobel-díjas ír drámaíró-költő, William Butler Yeats sorai, a "Paradise Lost"-nál az angol John Milton "Elveszett paradicsom" című verseposza, valamint John Hepworth ausztrál író "The Long Green Shore" című könyve, míg az "I Asked for Love"-nál egy 19 évesen elhunyt angol költő, Digby Mackworth-Dolben egyik költeménye inspirálta a művészeket.

Három track nem került még említésre. A kifejezetten filmzenei jellegű, himnikus "Amergin's Invocation" előbb született meg, mint a címe, s csak később érezték úgy a szerzők, hogy a már említett poétához kell ezt is kapcsolniuk. Gerrard az "Elegy"-t tartja leginkább a Gladiátorhoz írt darabjaihoz legközelebb állónak, a címadó "Immortal Memory" pedig egy improvizáció eredménye: a művésznő ráénekelt a Cassidy által játszott dallamra.

"Nem hinném, hogy e darabokat vezetés vagy mosogatás közben lehetne hallgatni. Inkább le kell feküdnöd a földre, lehunynod a szemed, hogy felfedezd rendkívüli békességüket. Egy kritika így fogalmazott: 'ez egy különlegesen szép album – amennyiben szereted a temetési zenéket', s ezt nagyon humorosnak találtam. Akkoriban rögzítettük, amikor az iraki háború már zajlott, és a célunk kifejezetten valami biztonságot és nyugalmat sugárzó létrehozása volt" – nyilatkozta Cassidy az Immortal Memoryról. Valószínűleg ez az egyik legkevésbé ismert lemez, mely Lisa Gerrardhoz köthető, azonban a viszonylagos ismeretlenség sosem a minőség fokmérője. A világzenék felől érkező énekesnő és a klasszikus muzsikákban jártas zeneszerző egy film nélküli soundtracket hozott létre, nem kifejezetten változatos, ám személyes hangvételű, egészen különleges hangulatú, spirituális kompozíciókkal, melyekben valóban el kell mélyülni ahhoz, hogy igazán megérthessük az alkotók szándékait.

 
Bíró Zsolt
2017. 02. 20.



 

Tracklista:
  1. The Song of Amergin (5:30)
  2. Maranatha (Come Lord) (3:43)
  3. Amergin's Invocation (6:17)
  4. Elegy (6:38)
  5. Sailing to Byzantium (5:04)
  6. Abwoon (Our Father) (4:12)
  7. Immortal Memory (4:29)
  8. Paradise Lost (7:03)
  9. I Asked for Love (4:56)
  10. Psallit In Aure Dei (8:59)
Az album a Spotify-on:

Megosztás:

További értékelések

Gregus Péter
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Kulics László
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató