Star Trek: Discovery – 1. évad, 1. fejezet (2017)
Star Trek: Discovery – Season 1, Chapter 1
- zene: Jeff Russo
- vezényel: Jeff Russo, Amie Doherty
- kiadás éve: 2018
- kiadó: Lakeshore Records
- játékidő: 52:47
1966 szeptemberében tűzték műsorra a klasszikus Star Trek-szériát, és bár a kezdetektől fogva voltak rajongói, kultikus szerepét, táborának növekedését a folyamatos ismétléseknek, illetve a holdraszállásnak köszönheti, mely utóbbi után az emberek jóval fogékonyabbak lettek az űrben játszódó alkotásokra, mint azelőtt. Az ötven éve töretlenül bővülő univerzum aktuális állomása – tizenhárom film, hat sorozat, megannyi számítógépes játék és több száz könyv után – a 2017 őszén útjára indított Star Trek: Discovery lett Bryan Fullernek (aki korábban a Star Trek: Deep Space Nine-ból, valamint a Star Trek: Voyagerből egyaránt kivette a részét) és Alex Kurtzmannek (a J.J. Abrams rendezte két mozifilm társ-forgatókönyvírójának) köszönhetően. A Discovery a klasszikus, Gene Roddenberry-féle széria eseményeit megelőző évtizedbe kalauzolja el nézőit, origójában pedig a Föderáció és a Klingon Birodalom között dúló háború áll, mely a USS Discovery legénységének szemszögéből tárul elénk. A folyam fontosabb karaktereinek megformálását olyan színészekre bízták, mint Jason Isaacs, a The Walking Deadből ismert Sonequa Martin-Green, az Oscar-díjas A víz érintésében is feltűnő Doug Jones, valamint Shazad Latif (Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel), Anthony Rapp (Bohém élet) és az első komolyabb szerepében feltűnő Mary Wiseman.
Jómagam nem vagyok nagy Star Trek-rajongó (ám mindig is közelebb éreztem magamhoz, mint a Star Warst), ezért ismereteim a mozifilmeken túl csak az eredeti Star Trek-sorozatra, a Star Trek: Az új nemzedékre, illetőleg a Star Trek: Enterprise egyes epizódjaira támaszkodnak. Ezzel szemben zenei szempontból mindig is törekedtem a szériákhoz kapcsolódó lemezek megismerésére, így a Discovery is csak azt követően került a látóterembe, hogy a Lakeshore Records 2017 decemberében bejelentette a hozzá kapcsolódó album megjelenését.
Nemcsak az eddig feltűnt szereplők vonatkozásában, hanem zenei szempontból is meglehetősen színes folyamról beszélhetünk, az elmúlt öt évtized során ugyanis harminc komponista szállított dallamokat a Star Trek-univerzumhoz. E tekintélyes lista legmeghatározóbb alakjainak a vezértéma atyja, Alexander Courage, Jerry Goldsmith, James Horner, valamint Dennis McCarthy számítanak, akik mellett olyan neves szerzők is közreműködtek, mint például Leonard Rosenman, John Debney, John Frizzell, Brian Tyler, Don Davis, Cliff Eidelman, Jerry Fielding, Jay Chattaway, Richard Bellis és Mark McKenzie. A Discovery esetében e sor a Fargo, a Lucifer és a Légió szériák révén ismertté vált Jeff Russóval folytatódott, aki maga is nagy rajongója Roddenberry fantáziabirodalmának: "Nálam a Star Trek: Az új nemzedékkel kezdődött minden, még tinédzserkoromban, aztán visszanyúltam az eredeti sorozathoz, illetve a nyolcvanas évek mozifilmjeihez. Az Űrszekerek II: Khan bosszúja a mai napig a legnagyobb kedvencem. Amikor anno kitárult előttem ez a világ, rögvest elkötelezett trekkerré váltam" – nyilatkozta. E lehetőséget Russo nem szokványos úton kapta meg: a producerek egyike lánya barátjának az apja, és egy beszélgetésük alkalmával arra terelődött a szó, hogy épp egy új Star Trek-folyam előkészületei zajlanak, mire a komponista (aki ekkor az HBO égisze alatt forgatott Aznap éjjelen munkálkodott) részletesen kifejtette, mennyire elkötelezett rajongója a franchise-nak. Nem sokkal később behívták egy meghallgatásra, melyet szerződéskötés követett.
A producerek nem szerettek volna szakítani a Star Trek-hagyományokkal úgy, hogy költségcsökkentés címén mindössze néhány zenész játékát samplerekkel felvértező score-t alkalmaznak, ezért a kíséret felvételeire is kellő mértékű keretet biztosítottak. Ennek eredményeként a pilot epizód esetében hatvannégy, az összes többi résznél pedig ötvenegy fős zenekar gondoskodott az aláfestés életre keltéséről. Epizódonként harminc-negyven percnyi zenére volt szüksége a produkciónak, Russo pedig hatnapos ciklusokban kapta kézhez az aktuális részeket, munkafolyamatára azonban nem volt jellemző a feszített tempó, az első tekercsek kézhezvétele előtt ugyanis hosszú felkészülési idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy számos olyan fontosabb témavázlatot elkészítsen, amelyeket aztán már csak a jelenetekhez kellett igazítani.
A sorozat első évada két részletben érkezett a rajongókhoz: az első kilenc epizód 2017 őszén került képernyőre, a hátralévő hattal azonban csupán a következő év januárjában jelentkezett a CBS csatorna. A Lakeshore Records munkatársai is ennek megfelelően bontották ketté a score-okból összeállított anyagaikat, melyek így azonos borítókép mellett a Chapter 1, illetve a Chapter 2 alcímmel rendelkeznek, s digitális formában éppúgy elérhetővé váltak, mint CD-n vagy bakeliten. A Chapter 1 korong a Discovery főtémájának mindkét változatát ("Main Title [Aired Version]", "Main Title [Extended Version]") tartalmazza, ami egyfajta keretet is biztosít a hallgatnivalónak azáltal, hogy nyitó-, illetve zárótrackként lettek elhelyezve. Ugyan Courage klasszikus főtémája eddig minden alkotás esetében valamilyen úton-módon szerephez jutott (hol a nyitány, hol az egyes epizódok muzsikáinak részeként), valamennyi felvonásnak megvan a maga főcímzenéje – a Star Trek: Enterprise esetében például egy korábbi Rod Stewart-dal, a "Faith of the Heart" feldolgozását használták erre. Ennek megfelelően a Discoverynek is új vezértémát szántak az alkotók, mellyel kapcsolatosan 2017 januárjában olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Charles-Henri Avelange jegyezte "Final Frontier"-re keresztelt darab tölti majd be ezt a szerepet, hamarosan azonban kiderült, hogy ez csupán szóbeszéd, s ez a feladat is Russóra hárul. A szerző az új téma számos alternatíváján túl volt addigra, mire előhozakodott vele a producereknek, az ezt követő visszajelzéseket, észrevételeket szem előtt tartva pedig újabb módosításokhoz folyamodott: "Határozottan olyan érzésem volt, mintha egy óriás árnyékában járnék" – kommentálta. Azt aláírom, hogy ez a felvezetés nem lett olyan jellegzetes, mint a Courage vagy Goldsmith által készítettek, ettől függetlenül azonban kellemesnek mondható, és érződik benne az elődök iránti tisztelet, de nemcsak amiatt, hogy néhány hangjegy erejéig visszanyúl a múltba, hanem a hangszerelés és a szerkezeti felépítés okán is.
A főtéma éppoly megosztó lett a rajongók körében, ahogyan a score egésze is, a legfőbb támadási pontnak pedig az számít, hogy a korábbiakban megszokott rezes- és ütősközpontúság itt háttérbe szorul, így az összkép is jóval visszafogottabb lett. "Úgy vélem, nem lehet mindenkinek kedvére tenni. Pláne egy Star Trek vagy más olyan ikonikus franchise esetében nem, ahol hihetetlen méretű rajongótáborról beszélhetünk. Néhány embernek nem fog tetszeni, mások viszont szeretni fogják, ezért ilyen esetekben mindig azt kell tenni, amit a legjobbnak lát az ember" – nyilatkozta a szerző, aki kezdettől fogva tudta, hogy munkája megosztó lesz majd. Amikor először hallottam az albumot, a vezérmotívum mellett a Commodore 64-es játékzenéket megidéző szintetizátoralappal támogatott "Persistence", az e témát áthangszerelve bemutató "Undetermined", a többször visszatérő dobütemekre épülő "I'll Go" – "Stranded" páros és a lágy, már-már ringató dallamokkal dolgozó "Stella" ragadták meg a figyelmemet, és sarkalltak arra, hogy még jobban elmerüljek a kompozíciókban. A "Stranded" azonban nemcsak a hangulata miatt keltette fel a figyelmemet, hanem amiatt is, hogy fő dallamsorának első három hangjegye megegyezik Michael Giacchino Star Trek-témájának részletével.
A Star Trek-zenékben az űr csábereje, varázslatossága elsősorban a halk fúvósok, a csilingelések és a vonósok kíséretében tükröződik (időnként pedig a duduk is bevonásra kerül), amelyre itt a "First Officer's Log"-ban, a "The Day is Saved"-ben, a "Watch the Stars Fall"-ban, illetőleg a "What's Happening?"-ben hallhatunk példákat. A klingonok dallamai határozott ütős-, valamint rezesszólamokra épülnek, a korongon pedig olyan tételekben köszönnek vissza, mint a "We Come in Peace", a "Torchbearer", a "PTSD" vagy éppen a "Facing Off". Ezeknél éppúgy megmutatkozik a zenekar ereje, mint a "Captain Mudd" második felében és a "Weakened Shields"-ben, ám ezeket leszámítva inkább lassabb tempójú tételek köszönnek vissza az albumról, amely így egy moralizálós szériát enged sejtetni, holott a Discovery az akciójeleneteknek sincs híján. A kevésbé harsány hangzásvilág azonban nem Russón múlott, hanem egy tudatos koncepció végeredménye volt: a score atmoszférájával, hangulatával kapcsolatos első körös egyeztetések Aaron Harberts és Gretchen J. Berg producerek társaságában történtek, s igen hamar megegyezésre jutottak abban, hogy a korábbi Star Trek-sorozatok gyakorlataival ellentétben a muzsikának itt nem a történetmesélésre kell helyeznie a hangsúlyt, hanem a karakterek jellemfejlődésére, lelki világuk tükrözésére, ezekre ugyanis nagy hangsúlyt kívántak fektetni az alkotók. "A producerekkel sokat beszélgettünk arról, hogy ezt a történetet érzelmi oldalról kell megközelíteni. Az együttműködések, szövetségek fontos szerepet játszanak a szériában, s ehhez igazodván igyekeztem olyan témákat alkotni, amelyek a karakterek összekötésére szolgálnak" – kommentálta a szerző.
Az alig több mint ötvenperces játékidő kellemes hosszúságú, egy alkalommal sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Tény, hogy sokkal inkább tükrözi egy szimpla űrkaland hangulatát, mint egy vérbeli Star Trek-folyamét, ám minthogy nem vagyok elkötelezett rajongó, ezt nem érzem hátránynak, ráadásul az évad második feléhez kapcsolódó album megismerését követően lényegesen stabilabbá vált a Chapter 1-nal kapcsolatosan kialakult véleményem. Russo – akinek a 2011 óta vele dolgozó Jordan Gagne volt segítségére kiegészítő komponistaként – olyan tételekkel fogott meg, mint a "Main Title", a "First Officer's Log", az "I'll Go", a "The Day is Saved", a "Persistence", a "Stranded", a némi játékossággal felvezetődő "What Did You Mean by That?", a keringő alapú "I Can't Dance", a "Stella", valamint az "Undetermined".
"Egy viszonylag nagy zenekart vezényelni a zenémre, gyerekkorom kedvenc szériájához olyan, mintha egy álmom vált volna valóra. A legkülönlegesebb kihívás volt, amivel eddig találkoztam" – összegezte röviden a Star Trek: Discoveryvel kapcsolatos élményét Jeff Russo. A magam részéről úgy vélem, hogy a szerző korrektül helytállt (amit emellett a 2018 tavaszától elérhető, mozgalmasabb pillanatokban inkább bővelkedő Star Trek: Discovery – Season 1, Chapter 2 korong is tükröz), ezzel együtt azonban azt a véleményt is osztom, hogy a Star Trek-univerzum tévés szegmense ennél erősebb, jellegzetesebb score-okat is magáénak tudhat. A szériazenék közül nálam Az új generációé és az Enterprise-é szinte fej-fej mellett haladva vezetik a listát, nem sokkal lemaradva pedig a klasszikus Star Trek és a Deep Space Nine kettős található, melyekhez a Discovery zenéje is szépen lassan felzárkózott.
Jómagam nem vagyok nagy Star Trek-rajongó (ám mindig is közelebb éreztem magamhoz, mint a Star Warst), ezért ismereteim a mozifilmeken túl csak az eredeti Star Trek-sorozatra, a Star Trek: Az új nemzedékre, illetőleg a Star Trek: Enterprise egyes epizódjaira támaszkodnak. Ezzel szemben zenei szempontból mindig is törekedtem a szériákhoz kapcsolódó lemezek megismerésére, így a Discovery is csak azt követően került a látóterembe, hogy a Lakeshore Records 2017 decemberében bejelentette a hozzá kapcsolódó album megjelenését.
Nemcsak az eddig feltűnt szereplők vonatkozásában, hanem zenei szempontból is meglehetősen színes folyamról beszélhetünk, az elmúlt öt évtized során ugyanis harminc komponista szállított dallamokat a Star Trek-univerzumhoz. E tekintélyes lista legmeghatározóbb alakjainak a vezértéma atyja, Alexander Courage, Jerry Goldsmith, James Horner, valamint Dennis McCarthy számítanak, akik mellett olyan neves szerzők is közreműködtek, mint például Leonard Rosenman, John Debney, John Frizzell, Brian Tyler, Don Davis, Cliff Eidelman, Jerry Fielding, Jay Chattaway, Richard Bellis és Mark McKenzie. A Discovery esetében e sor a Fargo, a Lucifer és a Légió szériák révén ismertté vált Jeff Russóval folytatódott, aki maga is nagy rajongója Roddenberry fantáziabirodalmának: "Nálam a Star Trek: Az új nemzedékkel kezdődött minden, még tinédzserkoromban, aztán visszanyúltam az eredeti sorozathoz, illetve a nyolcvanas évek mozifilmjeihez. Az Űrszekerek II: Khan bosszúja a mai napig a legnagyobb kedvencem. Amikor anno kitárult előttem ez a világ, rögvest elkötelezett trekkerré váltam" – nyilatkozta. E lehetőséget Russo nem szokványos úton kapta meg: a producerek egyike lánya barátjának az apja, és egy beszélgetésük alkalmával arra terelődött a szó, hogy épp egy új Star Trek-folyam előkészületei zajlanak, mire a komponista (aki ekkor az HBO égisze alatt forgatott Aznap éjjelen munkálkodott) részletesen kifejtette, mennyire elkötelezett rajongója a franchise-nak. Nem sokkal később behívták egy meghallgatásra, melyet szerződéskötés követett.
A producerek nem szerettek volna szakítani a Star Trek-hagyományokkal úgy, hogy költségcsökkentés címén mindössze néhány zenész játékát samplerekkel felvértező score-t alkalmaznak, ezért a kíséret felvételeire is kellő mértékű keretet biztosítottak. Ennek eredményeként a pilot epizód esetében hatvannégy, az összes többi résznél pedig ötvenegy fős zenekar gondoskodott az aláfestés életre keltéséről. Epizódonként harminc-negyven percnyi zenére volt szüksége a produkciónak, Russo pedig hatnapos ciklusokban kapta kézhez az aktuális részeket, munkafolyamatára azonban nem volt jellemző a feszített tempó, az első tekercsek kézhezvétele előtt ugyanis hosszú felkészülési idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy számos olyan fontosabb témavázlatot elkészítsen, amelyeket aztán már csak a jelenetekhez kellett igazítani.
A sorozat első évada két részletben érkezett a rajongókhoz: az első kilenc epizód 2017 őszén került képernyőre, a hátralévő hattal azonban csupán a következő év januárjában jelentkezett a CBS csatorna. A Lakeshore Records munkatársai is ennek megfelelően bontották ketté a score-okból összeállított anyagaikat, melyek így azonos borítókép mellett a Chapter 1, illetve a Chapter 2 alcímmel rendelkeznek, s digitális formában éppúgy elérhetővé váltak, mint CD-n vagy bakeliten. A Chapter 1 korong a Discovery főtémájának mindkét változatát ("Main Title [Aired Version]", "Main Title [Extended Version]") tartalmazza, ami egyfajta keretet is biztosít a hallgatnivalónak azáltal, hogy nyitó-, illetve zárótrackként lettek elhelyezve. Ugyan Courage klasszikus főtémája eddig minden alkotás esetében valamilyen úton-módon szerephez jutott (hol a nyitány, hol az egyes epizódok muzsikáinak részeként), valamennyi felvonásnak megvan a maga főcímzenéje – a Star Trek: Enterprise esetében például egy korábbi Rod Stewart-dal, a "Faith of the Heart" feldolgozását használták erre. Ennek megfelelően a Discoverynek is új vezértémát szántak az alkotók, mellyel kapcsolatosan 2017 januárjában olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Charles-Henri Avelange jegyezte "Final Frontier"-re keresztelt darab tölti majd be ezt a szerepet, hamarosan azonban kiderült, hogy ez csupán szóbeszéd, s ez a feladat is Russóra hárul. A szerző az új téma számos alternatíváján túl volt addigra, mire előhozakodott vele a producereknek, az ezt követő visszajelzéseket, észrevételeket szem előtt tartva pedig újabb módosításokhoz folyamodott: "Határozottan olyan érzésem volt, mintha egy óriás árnyékában járnék" – kommentálta. Azt aláírom, hogy ez a felvezetés nem lett olyan jellegzetes, mint a Courage vagy Goldsmith által készítettek, ettől függetlenül azonban kellemesnek mondható, és érződik benne az elődök iránti tisztelet, de nemcsak amiatt, hogy néhány hangjegy erejéig visszanyúl a múltba, hanem a hangszerelés és a szerkezeti felépítés okán is.
A főtéma éppoly megosztó lett a rajongók körében, ahogyan a score egésze is, a legfőbb támadási pontnak pedig az számít, hogy a korábbiakban megszokott rezes- és ütősközpontúság itt háttérbe szorul, így az összkép is jóval visszafogottabb lett. "Úgy vélem, nem lehet mindenkinek kedvére tenni. Pláne egy Star Trek vagy más olyan ikonikus franchise esetében nem, ahol hihetetlen méretű rajongótáborról beszélhetünk. Néhány embernek nem fog tetszeni, mások viszont szeretni fogják, ezért ilyen esetekben mindig azt kell tenni, amit a legjobbnak lát az ember" – nyilatkozta a szerző, aki kezdettől fogva tudta, hogy munkája megosztó lesz majd. Amikor először hallottam az albumot, a vezérmotívum mellett a Commodore 64-es játékzenéket megidéző szintetizátoralappal támogatott "Persistence", az e témát áthangszerelve bemutató "Undetermined", a többször visszatérő dobütemekre épülő "I'll Go" – "Stranded" páros és a lágy, már-már ringató dallamokkal dolgozó "Stella" ragadták meg a figyelmemet, és sarkalltak arra, hogy még jobban elmerüljek a kompozíciókban. A "Stranded" azonban nemcsak a hangulata miatt keltette fel a figyelmemet, hanem amiatt is, hogy fő dallamsorának első három hangjegye megegyezik Michael Giacchino Star Trek-témájának részletével.
A Star Trek-zenékben az űr csábereje, varázslatossága elsősorban a halk fúvósok, a csilingelések és a vonósok kíséretében tükröződik (időnként pedig a duduk is bevonásra kerül), amelyre itt a "First Officer's Log"-ban, a "The Day is Saved"-ben, a "Watch the Stars Fall"-ban, illetőleg a "What's Happening?"-ben hallhatunk példákat. A klingonok dallamai határozott ütős-, valamint rezesszólamokra épülnek, a korongon pedig olyan tételekben köszönnek vissza, mint a "We Come in Peace", a "Torchbearer", a "PTSD" vagy éppen a "Facing Off". Ezeknél éppúgy megmutatkozik a zenekar ereje, mint a "Captain Mudd" második felében és a "Weakened Shields"-ben, ám ezeket leszámítva inkább lassabb tempójú tételek köszönnek vissza az albumról, amely így egy moralizálós szériát enged sejtetni, holott a Discovery az akciójeleneteknek sincs híján. A kevésbé harsány hangzásvilág azonban nem Russón múlott, hanem egy tudatos koncepció végeredménye volt: a score atmoszférájával, hangulatával kapcsolatos első körös egyeztetések Aaron Harberts és Gretchen J. Berg producerek társaságában történtek, s igen hamar megegyezésre jutottak abban, hogy a korábbi Star Trek-sorozatok gyakorlataival ellentétben a muzsikának itt nem a történetmesélésre kell helyeznie a hangsúlyt, hanem a karakterek jellemfejlődésére, lelki világuk tükrözésére, ezekre ugyanis nagy hangsúlyt kívántak fektetni az alkotók. "A producerekkel sokat beszélgettünk arról, hogy ezt a történetet érzelmi oldalról kell megközelíteni. Az együttműködések, szövetségek fontos szerepet játszanak a szériában, s ehhez igazodván igyekeztem olyan témákat alkotni, amelyek a karakterek összekötésére szolgálnak" – kommentálta a szerző.
Az alig több mint ötvenperces játékidő kellemes hosszúságú, egy alkalommal sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Tény, hogy sokkal inkább tükrözi egy szimpla űrkaland hangulatát, mint egy vérbeli Star Trek-folyamét, ám minthogy nem vagyok elkötelezett rajongó, ezt nem érzem hátránynak, ráadásul az évad második feléhez kapcsolódó album megismerését követően lényegesen stabilabbá vált a Chapter 1-nal kapcsolatosan kialakult véleményem. Russo – akinek a 2011 óta vele dolgozó Jordan Gagne volt segítségére kiegészítő komponistaként – olyan tételekkel fogott meg, mint a "Main Title", a "First Officer's Log", az "I'll Go", a "The Day is Saved", a "Persistence", a "Stranded", a némi játékossággal felvezetődő "What Did You Mean by That?", a keringő alapú "I Can't Dance", a "Stella", valamint az "Undetermined".
"Egy viszonylag nagy zenekart vezényelni a zenémre, gyerekkorom kedvenc szériájához olyan, mintha egy álmom vált volna valóra. A legkülönlegesebb kihívás volt, amivel eddig találkoztam" – összegezte röviden a Star Trek: Discoveryvel kapcsolatos élményét Jeff Russo. A magam részéről úgy vélem, hogy a szerző korrektül helytállt (amit emellett a 2018 tavaszától elérhető, mozgalmasabb pillanatokban inkább bővelkedő Star Trek: Discovery – Season 1, Chapter 2 korong is tükröz), ezzel együtt azonban azt a véleményt is osztom, hogy a Star Trek-univerzum tévés szegmense ennél erősebb, jellegzetesebb score-okat is magáénak tudhat. A szériazenék közül nálam Az új generációé és az Enterprise-é szinte fej-fej mellett haladva vezetik a listát, nem sokkal lemaradva pedig a klasszikus Star Trek és a Deep Space Nine kettős található, melyekhez a Discovery zenéje is szépen lassan felzárkózott.
Kulics László
2018. 04. 10.
2018. 04. 10.
Tracklista:
- Main Title [Aired Version] (1:33) *
- We Come in Peace (1:22)
- First Officer's Log (1:09)
- I'll Go (7:59)
- The Day is Saved (3:10)
- Torchbearer (1:56)
- PTSD (2:36)
- Persistence (1:04)
- Stranded (4:12)
- What Did You Mean by That? (1:05)
- I Can't Dance (1:53)
- Captain Mudd (2:46)
- Stella (2:05) *
- Facing Off (4:50)
- Undetermined (1:51)
- Watch the Stars Fall (1:59)
- Weakened Shields (4:21)
- What's Happening? (1:00)
- Personal Log (1:38)
- The Charge of Mutiny (2:08)
- Main Title [Extended Version] (2:10) *
* eredeti Star Trek-téma: Alexander Courage
Az album a Spotify-on:
