Burton már a nyolcvanas években, még a Disneynél próbálkozott összehozni a mozit, ám az egeres cég akkor még nem volt vevő a rémmesére (s később is csak a Touchstone neve alatt mert előjönni a filmmel). A rendező azonban nem akarta elengedni az ötletét, a forgatókönyv kidolgozása mellett rengeteg vázlatot készített, megfaragtatta a figurákat, de a Batman második része közbeszólt. Amikor ugyanis összejött a pénz, akkor már Burton nem tudta elvállalni a rendkívül időigényes stop motion alkotás megrendezését. Így került rendezőként a képbe régi barátja, Henry Selick, aki nagy mestere ennek az animációs technikának. S hogy milyen szerep is jutott neki a műnél, arról Selick így nyilatkozott: "Ez a projekt olyan volt, mintha Tim tojta volna a tojást, melyet aztán én költöttem ki. A konkrét kivitelezésben már nem vett részt, de a hatása minden elemben benne van. Az én feladatom gyakorlatilag az volt, hogy az egész úgy nézzen ki, mint egy Tim Burton-film, amely viszont nem sokban tér el a saját filmjeimtől sem". A forgatókönyv azonban csak nehezen akart összeállni, sőt egy idő után teljesen más véleményre került Burton Michael McDowell-lel, a forgatókönyvírójával. Ez a kreatív nézeteltérés pedig oda vezetett, hogy állandó zeneszerzőjével, Danny Elfmannel kisütötték, hogy a film egy musical lesz, és ettől kezdve már ketten dolgoztak a mozi történetén. Noha a produkció hivatalos írójaként Caroline Thompson van feltüntetve, ám Selick elmondása szerint a forgatás alatt állandóan átírták a sztorit és a dialógusokat. Az alkotás kivitelezése pedig olyan jó és egyedi lett, hogy a vizuális effektekért felelős stáb Oscar-jelölésben is részesült.

Elfmanre tehát a score komponálásán kívül lényegesen több feladat hárult, hiszen a Karácsonyi lidércnyomás egy musical lett, így dalokat is kellett írnia. A végeredmény pedig egy igazi remekmű lett, mely minden pillanatában megcsillantja alkotója zsenialitását. Elfman dalai a történet szerves részét képezik, a szövegeket pedig maga a komponista írta mindegyik esetében. Elfman zenéjén kívül hangját is adta a filmhez, hiszen a főhős énekhangját ő kölcsönözte, emellett többek között az egyik mikulásrablónak is a hangja. A komponista az Oingo Boingo rockbanda tagjaként gyakorlott énekes volt, s egy igen egyedi orgánumot tudhat magáénak. Ráadásul hangjával elképesztően sokféle módon képes játszani, amire a filmben jó sok példát hallunk is. Eredetileg nem ő lett volna Jack énekhangja, hanem a karaktert szinkronizáló Chris Sarandon, ám a demófelvételek egyértelművé tették, hogy azt a játékosságot, melyet Elfman az énekbe belevitt, nem lenne képes más így visszaadni. A demók ráadásul olyan jók lettek, hogy néhol ezek kerültek a végleges változatba is, nem pedig a stúdióban újra felvett részek.