A kereszténység és a szeretet ünnepének az ajándékozás éppúgy velejárója, mint például a szeretteink körében történő időtöltés, a karácsonyi zenék hallgatása, a templomi rendezvényeken, karácsonyi vásárokon történő részvétel, a közös családi ebéd, a karácsonyfa-állítás és még sorolhatnánk. A világszerte várva várt ünnepnek azonban van egy ellenlábasa, a Kobak-hegyen lakó Grincs, aki hosszú kihagyást követően, a Universal Pictures és az Illumination Entertainment együttműködésének köszönhetően, 2018 telén tért vissza a vászonra, hogy ismét megpróbálja ellopni a karácsonyt.


A karakter Dr. Seuss fejéből pattant ki, akinek 1957-ben jelent meg a How the Grinch Stole Christmas! című kötete, melynek magyar nyelvű változata először Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt?-ként, majd A Grincsként vált elérhetővé. Első adaptációjára 1966-ban került sor, a megannyi Tom és Jerry-kaland felett bábáskodó Chuck Jones közel félórás rajzfilmje pedig az Egyesült Államokban ma már megkerülhetetlen örökzöldnek számít, amihez a némileg kibővített történet (amire az eredeti olvasmány rövidsége okán volt szükség), a mese kivitelezése, valamint a címszereplő hangját kölcsönző, s egyúttal a narrátor szerepét is betöltő Boris Karloff egyaránt hozzájárult. Ezt követte az előzményfilmnek szánt Halloween Is Grinch Night, majd a figura a szintén az író által életre hívott A macska – Le a kalappal! címszereplőjével került egy rajzfilmbe a The Grinch Grinches the Cat in the Hatben. 2000-ben, Ron Howard és Jim Carrey közreműködésével élő szereplős mesehősként tért vissza a vászonra, és bár a karakter ezzel az addig jobbára tengerentúli ismertségét világhírnévre válthatta, tizennyolc évig újfent nem hallatott magáról – bár eközben a Seussical című Broadway-darabban feltűnt, ám az előadás crossover jellege miatt csupán a színpadon látható Seuss-karakterek egyike volt.

Ahhoz, hogy a Grincs ötven év alatt ilyen kevés alkalommal bukkant fel, az is hozzájárult, hogy Dr. Seuss az eredeti történeten, valamint a rajzfilm kedvéért papírra vetett Halloween Is Grinch Nighton kívül nem írt több sztorit a kezdetekben színtelen, az 1966-os tévés szereplés óta azonban zöldként ismert teremtmény számára. Persze ez a forgatókönyvírókat általában nem szokta eltántorítani attól, hogy újabb kalandokat agyaljanak ki, ez esetben azonban – szerencsére – a 2018-as színrelépése is a már jól ismert sztorit dolgozza fel, igaz, Michael LeSieur (Én, a nő és plusz egy fő), valamint Tommy Swerdlow (Jég veled!) azért tettek arról, hogy a hatvanoldalas mesekötetből másfél órás film készülhessen. A főszereplő hangját ezúttal az elsősorban a Sherlock-folyam és a Doctor Strange révén ismert Benedict Cumberbatch kölcsönözte, Cindy-Lou Ki pedig Cameron Seely (A legnagyobb showman) hangján szólal meg.


Arról, hogy a score-t Danny Elfman jegyzi majd, 2017 novemberében rántották le a leplet. A szerző remek választásnak bizonyult, hiszen megannyi olyan Tim Burton-film van már a háta mögött, melyek képsorai, atmoszférái éppoly egyedi zenei megközelítést igényeltek, mint Dr. Seuss mesevilága – a Karácsonyi lidércnyomás éppoly remek példa erre, mint A halott menyasszony, a Charlie és a csokigyár, a Beetlejuice – Kísértethistória vagy az Ollókezű Edward. Emellett pedig csak hab a tortán, hogy a szerző maga is nagy rajongója a meseírónak: "Az ő történetein nőttem fel, és műveim egy részének stílusát is párhuzamba tudom állítani a rímképeivel. Például annak idején, amikor a Karácsonyi lidércnyomáshoz készítettem dalokat, Dr. Seuss szövegeinek rímei szolgáltak ihletként". 

A filmhez rögtön három albumot is köthetünk: a Back Lot Music-féle score-t, a Columbia Records gondozásában napvilágot látott soundtracket és a Music Inspired by Illumination & Dr. Seuss' The Grinchre keresztelt EP-t. Míg az első, kizárólag digitális változatban megjelent verzió Elfman munkáját mutatja be, addig a betétdalos változaton két instrumentális tétel mellett számos dal kapott helyet, köztük a klasszikus rajzfilmből ismert "You're a Mean One, Mr. Grinch" aktuális, a rapper Tyler, the Creator és Elfman jegyezte, rémesre sikerült hip-hop verziója éppúgy megtalálható, mint a főszereplő ihlette, szintén e páros által készített "I Am the Grinch". A harmadik, Music Inspired by Illumination & Dr. Seuss' The Grinch pedig a rappernek köszönhető, akinek az ezen található hat dal mindegyikéhez íróként, illetve producerként van köze. 

Elfman 2018 folyamán a John Callahan életrajzi kötetén alapuló Don't Worry, He Won't Get Far On Foot, A szabadság ötven árnyalata és A Grincs révén hallatott magáról. Utóbbi két megbízatása abból a szempontból hozható párhuzamba egymással, hogy meglévő dallamok felhasználásával kellett score-t írnia, a különbség pedig abban rejlik, hogy míg A szabadság ötven árnyalatánál a saját maga által kitaposott ösvényen kellett továbbhaladnia, addig a karácsonyi történet esetében két jól ismert dalt kellett adaptálnia. Ezek a "You're a Mean One, Mr. Grinch" és Kifalva lakóinak karácsonyi dala, a "Welcome Christmas" voltak, melyeket az 1966-os Grincs ihletett, szövegük, illetve dallamuk pedig Dr. Seusshoz, valamint Albert Hague-hoz köthetőek – ezeket egyébként James Horner is felhasználta Howard mozijához. E múltidézés olyan trackekben kerül felszínre, mint például a "The Big Opening", a "Christmas in Whoville", a "Welcome Song / Forlorn", a "Welcome Christmas", valamint a betétdalos albumon található "You're a Mean One, Mr. Grinch". Ezeken túl ismerősként köszön vissza a "Csendes éj" dallama is, mely a szerzőre jellemző játékossággal és fennköltséggel lett beleszőve a "Christmas in Whoville"-be.


Bármennyire is igyekeztem elmélyülni a score-ban, a legemlékezetesebb tételek jobbára az imént említett trackek maradtak számomra, holott érződik, hogy Elfman igyekezett kitenni magáért. A karácsonyi muzsikák atmoszférájában és hangszerelésében bővelkedő, kellően fordulatos mű rendkívül gördülékeny, alappilléreiként pedig természetesen a Grincset jó útra téríteni kívánó Cindy-Lou és a zöld teremtmény témái szolgálnak. A karakterek jelleméből eredően természetesen előbbi egy kedves, dallamos melódia kíséretében tűnik fel a vásznon, a Grincs pedig gonoszsággal átitatott, ezzel egyetemben viszont játékos muzsikák kíséretében (közülük a "Going to Town", a "The Loudest Snow", a "Grinch's Wild Ride" és a "Stealing Christmas" váltak kedvenceimmé) törekszik megakadályozni a kik ünneplését. A komponista nemegyszer kórussal, elektromos gitárral, jól eltalált játékossággal ("Jaunty Kitchen", "Mailing a Letter", "To the Fort", "Command Center", "Grinch's Wild Ride"), illetve olyan instrumentumokkal vértezte fel aláfestését, mint az orgona ("The Big Opening") vagy a theremin (ez a "Welcome Song / Forlorn"-ban éppúgy hallható, mint a betétdalos album "A Wonderful Awful Ideá"-jában).

A Grincs a történet szerint feltehetően azért gyűlöli zsigerből a karácsonyt, mert szíve a szokásostól eltérően két számmal kisebb. Emiatt tökéli el, hogy Mikulás-ruhába öltözve, az éj leple alatt ellopja a kik összes ajándékát. Dr. Seuss tanulságos meséjének végére azonban a zöld szőrmók szíve meglágyul, így az érzelmek a score játékidejének előrehaladtával is egyre nagyobb teret követelnek maguknak. A szívmelengetőbb, lágyabb dallamok (melyek Cindy-Lou Grincsbe vetett hitét éppúgy tükrözik, mint a címszereplő jellemváltozását) az "It's Better This Way"-ben bukkannak fel először, s később olyan trackek alapjait jelentik, mint a "Lost Lonely Boy", a "Puppy Eyes", a "Taking the Bait", az "It's My Fault" második fele, a "The Apology", a "First Christmas", illetőleg a "The Big Finale". 


Danny Elfman szerethető rajzfilmzenét hozott össze, ám mégis valahányszor lepörgött, mindig azt éreztem, hogy hiányzik belőle valami kis apróság, plusz, amellyel maradéktalanul el tudna varázsolna – James Hornernek a 2000-es mozi ihlette munkáját erősebbnek vélem, és a filmek esetében is hasonló rangsort állítottam fel magamban. Emellett azonban vitathatatlan, hogy a Reszkessetek, betörők!, a Howard-féle A Grincs, a Holiday és a Karácsony Artúr filmzenealbumával egyetemben Elfman A Grincshez komponált score-ja is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a munka szempontjából rendkívül hajtósra sikerült év vége ne telepedjen rá a karácsonyi hangulatomra.