A kém, aki szeretett engem (1977)
The Spy Who Loved Me
- zene: Marvin Hamlisch
- vezényel: Marvin Hamlisch
- kiadás éve: 2003
- kiadó: Emi / Capitol
- játékidő: 36:34
James Bond (Roger Moore) tizedik, jubileumi küldetése során két eltűnt tengeralattjáró nyomába ered. A brit és a szovjet titkosszolgálat együttműködésre kényszerül az ügyben, ezért Bond mellé partnernek osztják be Anya Amaszovát (Barbara Bach), aki Bondhoz hasonlóan még egyetlen küldetését sem bukta el. A nyomozás békében halad, amíg ki nem derül, hogy egy korábbi küldetés során Bond volt az a titokzatos kém, aki végzett Anya szerelmével. A két ügynöknek így nehezebb együtt dolgozni, miközben a háttérben már készenlétben áll a milliomos hajómágnás, Karl Stromberg (Curd Jürgens) terve – egy nukleáris holokauszt, melyből új világ születik.
Az előző film (Az aranypisztolyos férfi) mérsékelt sikere után Cubby Broccoli producer megvette partnere részesedését, és immár egyedül állt neki a legújabb Bond-film forgatásának. A siker érdekében megpróbált egy korábban már bizonyító stábot összeszedni. Lewis Gilbert rendező (Csak kétszer élsz) és John Glen vágó (Őfelsége titkosszolgálatában) mellé azonban John Barryt már nem tudta megszerezni. A zeneszerző az új angol adózási törvények miatt Amerikába költözött, és évente nem tölthetett egy hónapnál több időt Angliában. Meglepő módon az új zeneszerző, Marvin Hamlisch nem éppen az akcióműfajban vált ismertté: Broadway-szerzőként és musicalíróként ő volt az első ember, aki egy évben mindhárom zenei Oscar-díjat elvihette. Az elsősorban presztízsokokból felbérelt zeneszerző kellemes meglepetést okozott, de az tény, hogy az ő hozzájárulását senki nem fogja összekeverni Barry munkásságával.
Mielőtt az albummal részletesebben foglalkoznék, érdemes leszögezni, hogy a lemeznek és a filmben elhangzó tételeknek semmi közük nincs egymáshoz. A CD (A cápa és az E.T. – A földönkívüli aláfestéseinek eredeti kiadásához hasonlóan) kizárólag újra felvett témákat tartalmaz, melyeket a lemez számára rögzítettek. Ennek több oka is van, az egyik legfontosabb, hogy Hamlisch nagyrészt harminc-negyven másodperces jelenetfestő zenékkel dolgozott, amik önállóan kiadva kevésbé lettek volna népszerűek ellentétben egy ilyen átformált lemezzel. Így tehát ebben a formában egyetlen téma sem hangzik el a filmben, még a főcímdal is egy teljesen más felvétel. Aki kizárólag a filmben hallható zenére kíváncsi, az rossz helyen keresgél. Aki azonban megelégszik a film hangulatát visszaadó CD-vel, annak itt a tökéletes választás.
A film főtémája a "Nobody Does It Better" című dal Carly Simon előadásában, mely az első olyan Bond-dal volt, ami nem a film címéről kapta a nevét. Stílusa kicsit eltér a megszokottól, bombasztikus dallamok helyett ez egy diszkrét szerelmi dal a kémhez, aki szeretett engem. A film során ezt variálják, az albumon több instrumentális feldolgozás is hallható, például a beszédes című "Nobody Does It Better (Instrumental)". Egy másik szerelmi téma az "Anya" című melankolikus track, amit Hamlisch kizárólag az album számára komponált, és valójában semmi köze a filmhez.
A James Bond-téma is tiszteletét teszi az albumon, de nem a megszokott formában. Hamlisch kétféleképpen dolgozta fel a témát a filmhez, de a tradicionális gitáros verzió nem került a lemezre. A korszak divatjának behódoló diszkófeldolgozás annál inkább: a "Bond 77" szinte az összes akciójelenetben hallható. Felhasználják síeléshez, autós üldözéshez, vízalatti csatához és egy tanker megostromlásához is. A filmes verziók szintén nincsenek a lemezen, de ez az újravezényelt változat igen sikeres volt a maga korában, még maxilemezen is hódított. A diszkószekció kiegészítője pedig a háttérzenének is beváló "Ride to Atlantis".
Az album maradék része őrült módon szétszabdalt egyebeket tartalmaz. A "The Pyramids" és a monumentális "Conclusion" például egybetartozó tételek, melyek a halálos kimenetű éjjeli piramis-show alatt hallhatóak. A lemezen valamiért szétvágták az egészet és közészúrták az "Eastern Lights" című dalt, ami egy egyiptomi bárban hangzik el. Kevéssé hangoztatott tény, hogy párjával, a "Mojave Club"-bal együtt ezeket nem Hamlisch írta, hanem Paul Buckmaster (12 majom). A nagy kavarodásban valahol a lemez közepén támad meg minket az igazi csúcsszám, a "The Tanker". Az egész albumból ez az egyetlen zene, ami emlékeztet minket Barry zenéjére.
Retrospektív módon visszatekintve A kém aki szeretett engem score-ja inkább megosztja a nézőközönséget, elsősorban azért, mert kevés ember veszi észre a különbséget a lemez és a filmbeli aláfestések között. Akik dicsérik a film zenéjét, gyakran hivatkoznak a nagyon tetszetősen rendezett lemezre, mely azonban hamis képet fest a film zenei világáról. A filmben ezek a témák fél vagy egy percre tűnnek fel, emellett a film hemzseg a zenei idézetektől: szerepel benne utalás a Doktor Zsivágó és az Arábiai Lawrence muzsikáira is, de hallható még Bach-, Mozart- és Chopin-darab is. A széttöredezett, rövid darabkák füzéréből felépülő score nem olyan, mint a megszokott, nagyívű témákra épülő művek – és ez a kritikusok elsőszámú célpontja.
A best of-dallamokra épülő lemez a bakelitkorszak óta nem változott, még a 2003-as újrakiadás során sem, pedig akkor számos társa játékideje megduplázódott. Mivel a zenét elég költséges technikával vették fel, valószínűtlen, hogy az eredeti filmes verziók valaha kiadásra kerüljenek. Akiket ez nem zavar, sok pozitívumot fognak találni a lemezen, hisz a lényeg nagyjából meghallgatható rajta. Viszont ha a legjobb Bond-lemezre gondolunk, valószínűleg nem ez fog elsőként eszünkbe jutni.
Az előző film (Az aranypisztolyos férfi) mérsékelt sikere után Cubby Broccoli producer megvette partnere részesedését, és immár egyedül állt neki a legújabb Bond-film forgatásának. A siker érdekében megpróbált egy korábban már bizonyító stábot összeszedni. Lewis Gilbert rendező (Csak kétszer élsz) és John Glen vágó (Őfelsége titkosszolgálatában) mellé azonban John Barryt már nem tudta megszerezni. A zeneszerző az új angol adózási törvények miatt Amerikába költözött, és évente nem tölthetett egy hónapnál több időt Angliában. Meglepő módon az új zeneszerző, Marvin Hamlisch nem éppen az akcióműfajban vált ismertté: Broadway-szerzőként és musicalíróként ő volt az első ember, aki egy évben mindhárom zenei Oscar-díjat elvihette. Az elsősorban presztízsokokból felbérelt zeneszerző kellemes meglepetést okozott, de az tény, hogy az ő hozzájárulását senki nem fogja összekeverni Barry munkásságával.
Mielőtt az albummal részletesebben foglalkoznék, érdemes leszögezni, hogy a lemeznek és a filmben elhangzó tételeknek semmi közük nincs egymáshoz. A CD (A cápa és az E.T. – A földönkívüli aláfestéseinek eredeti kiadásához hasonlóan) kizárólag újra felvett témákat tartalmaz, melyeket a lemez számára rögzítettek. Ennek több oka is van, az egyik legfontosabb, hogy Hamlisch nagyrészt harminc-negyven másodperces jelenetfestő zenékkel dolgozott, amik önállóan kiadva kevésbé lettek volna népszerűek ellentétben egy ilyen átformált lemezzel. Így tehát ebben a formában egyetlen téma sem hangzik el a filmben, még a főcímdal is egy teljesen más felvétel. Aki kizárólag a filmben hallható zenére kíváncsi, az rossz helyen keresgél. Aki azonban megelégszik a film hangulatát visszaadó CD-vel, annak itt a tökéletes választás.
A film főtémája a "Nobody Does It Better" című dal Carly Simon előadásában, mely az első olyan Bond-dal volt, ami nem a film címéről kapta a nevét. Stílusa kicsit eltér a megszokottól, bombasztikus dallamok helyett ez egy diszkrét szerelmi dal a kémhez, aki szeretett engem. A film során ezt variálják, az albumon több instrumentális feldolgozás is hallható, például a beszédes című "Nobody Does It Better (Instrumental)". Egy másik szerelmi téma az "Anya" című melankolikus track, amit Hamlisch kizárólag az album számára komponált, és valójában semmi köze a filmhez.
A James Bond-téma is tiszteletét teszi az albumon, de nem a megszokott formában. Hamlisch kétféleképpen dolgozta fel a témát a filmhez, de a tradicionális gitáros verzió nem került a lemezre. A korszak divatjának behódoló diszkófeldolgozás annál inkább: a "Bond 77" szinte az összes akciójelenetben hallható. Felhasználják síeléshez, autós üldözéshez, vízalatti csatához és egy tanker megostromlásához is. A filmes verziók szintén nincsenek a lemezen, de ez az újravezényelt változat igen sikeres volt a maga korában, még maxilemezen is hódított. A diszkószekció kiegészítője pedig a háttérzenének is beváló "Ride to Atlantis".
Az album maradék része őrült módon szétszabdalt egyebeket tartalmaz. A "The Pyramids" és a monumentális "Conclusion" például egybetartozó tételek, melyek a halálos kimenetű éjjeli piramis-show alatt hallhatóak. A lemezen valamiért szétvágták az egészet és közészúrták az "Eastern Lights" című dalt, ami egy egyiptomi bárban hangzik el. Kevéssé hangoztatott tény, hogy párjával, a "Mojave Club"-bal együtt ezeket nem Hamlisch írta, hanem Paul Buckmaster (12 majom). A nagy kavarodásban valahol a lemez közepén támad meg minket az igazi csúcsszám, a "The Tanker". Az egész albumból ez az egyetlen zene, ami emlékeztet minket Barry zenéjére.
Retrospektív módon visszatekintve A kém aki szeretett engem score-ja inkább megosztja a nézőközönséget, elsősorban azért, mert kevés ember veszi észre a különbséget a lemez és a filmbeli aláfestések között. Akik dicsérik a film zenéjét, gyakran hivatkoznak a nagyon tetszetősen rendezett lemezre, mely azonban hamis képet fest a film zenei világáról. A filmben ezek a témák fél vagy egy percre tűnnek fel, emellett a film hemzseg a zenei idézetektől: szerepel benne utalás a Doktor Zsivágó és az Arábiai Lawrence muzsikáira is, de hallható még Bach-, Mozart- és Chopin-darab is. A széttöredezett, rövid darabkák füzéréből felépülő score nem olyan, mint a megszokott, nagyívű témákra épülő művek – és ez a kritikusok elsőszámú célpontja.
A best of-dallamokra épülő lemez a bakelitkorszak óta nem változott, még a 2003-as újrakiadás során sem, pedig akkor számos társa játékideje megduplázódott. Mivel a zenét elég költséges technikával vették fel, valószínűtlen, hogy az eredeti filmes verziók valaha kiadásra kerüljenek. Akiket ez nem zavar, sok pozitívumot fognak találni a lemezen, hisz a lényeg nagyjából meghallgatható rajta. Viszont ha a legjobb Bond-lemezre gondolunk, valószínűleg nem ez fog elsőként eszünkbe jutni.
Hubai Gergely
2007. 10. 26.
2007. 10. 26.
Tracklista:
- Main Title: Nobody Does It Better (3:32)
- Bond 77 (4:23)
- Ride to Atlantis (3:30)
- Mojaba Club (2:15)
- Nobody Does It Better (Instrumental Version) (4:48)
- Anya (3:23)
- The Tanker (4:26)
- The Pyramids (1:37)
- Eastern Lights (3:26)
- Conclusion (1:34)
- End Title: Nobody Does It Better (3:25)
Az album a Spotify-on:
