Jurassic World: Bukott birodalom (2018)
Jurassic World: Fallen Kingdom
- zene: Michael Giacchino
- vezényel: Tim Simonec
- kiadás éve: 2018
- kiadó: Back Lot Music
- játékidő: 75:04
Egyre kevesebb olyan alkalom adódik, amikor úgy ülök be egy filmre, hogy a zenéjével még az ízelítőig sem jutottam. A 2018-ban bemutatottak közül a Jurassic World: Bukott birodalom lett az egyik ilyen produkció, bár ez részint annak is köszönhető, hogy az album megjelenése egy héttel túlcsúszott a filmpremieren, továbbá az is igaz, hogy jelen esetben nem tapogatóztam teljes sötétségben, hiszen score-ját az előző részt is jegyző Michael Giacchino készítette, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. A kísérettől és a filmtől egyaránt azt vártam, hogy tartsa a 2015-ös színvonalat, ami utóbbi esetében így is történt, az aláfestést azonban most mozgalmasabbnak véltem: mintha csak szerzője jobban magáénak érezte volna ezt a dínókalandot. Giacchino munkásságából a Mission: Impossible- és A majmok bolygója-franchise-ok esetében találom úgy, hogy második nekifutásai tartalmasabbra sikerültek.
A Jurassic World sikerét követően a folytatás éppúgy nem volt kérdés, mint az, hogy a folyamba újból életet lehelő direktor, Colin Trevorrow ebből kizárólag társíróként veszi majd ki a részét - a 2021 nyarára prognosztizált újabb felvonás munkálatait azonban az eddigi információk szerint ismét ő irányíthatja. A gyeplő végül a spanyol filmes, J.A. Bayona kezébe került, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az Árvaház, A lehetetlen vagy a Szólít a szörny. Az első "World-kaland" szereplőgárdájából Chris Pratt (az idomár Owen), Bryce Dallas Howard (Claire), valamint B. D. Wong (a genetikus Dr. Wu) tértek vissza, két rövidke jelenet erejéig pedig Jeff Goldblum is látható az örök cinikus és káoszelmélet-hívő Dr. Ian Malcolmként, aki üdítő színfoltot jelentett számomra, hiszen A légy Seth Brundle-je mellett ugyanis ez a kedvenc karakterem tőle. A mellettük vérfrissítésként vászonra lépő – leegyszerűsítve túlélők és dinoszauruszeledelek csoportjaira osztható – szereplőket olyan színészek keltik életre, mint James Cromwell (Halálsoron), Ted Levine (Szemtől szemben), Toby Jones (Suszter, szabó, baka, kém), a kevésbé ismertek táborát pedig Rafe Spall (Anonymus), Justice Smith (Nap nap után), valamint Daniella Pineda (A túlélés ára) erősíti.
A Jurassic World: Bukott birodalom elsősorban látványfilm, vizualitásának köszönhetően pedig képes kikapcsolódni a néző, ám az is észrevehető, hogy ezzel helyenként a forgatókönyvi bökkenőket éppúgy igyekeztek palástolni, mint a karakterek egyszerűségét. A korábbi folytatásokhoz hasonlóan tehát ez is úgy szórakoztat, hogy értékét tekintve elmarad a Jurassic Parktól, ám ahogyan az első Jurassic World és Steven Spielberg klasszikusa, úgy a Bukott birodalom és Az elveszett világ között is megfigyelhető néhány párhuzam – az alkotók tehát ezúttal is úgy formálták a történetet, hogy közben a bevált receptektől sem távolodtak el. Hőseink egy mentőakció keretében térnek vissza Isla Nublarra (ezúttal tehát nem turistaként, hiszen a vulkánkitörés által fenyegetett őslények megmentése a cél), ahol egy csapat zsoldossal találják szemben magukat, akiket azért fogadtak fel, hogy néhány példányt határidőre és épségben szállítsanak le egy az elit vevőkörnek rendezett aukcióra.
"Kedvelem J.A.-t, régóta ismerjük egymást, barátokká váltunk, és mindig reméltük, hogy egyszer majd közösen dolgozhatunk, úgyhogy nagyon szórakoztató munka lesz. Szeretem a történetmesélést, ráadásul mindig izgatott vagyok, amikor egy franchise-on úgy dolgozhatok, hogy sötétebb, izgalmasabb elemeket vihetek bele" – nyilatkozta 2017 szeptemberében Giacchino, aki ekkor még óvatosan fogalmazott, így nem mesélt arról, mivel járul majd hozzá a Bukott birodalomhoz. "Amikor első ízben, zene nélkül néztük meg a mozit, izgalmasnak tartottuk, hiszen voltak dinoszauruszaink és vulkánunk. Minden olyanunk megvolt, amikért annak idején, a gyerekként látott filmekben rajongtunk. Ray Harryhausen alkotásait juttatták eszünkbe. Emiatt kértem azt Michaeltől, hogy egy minden eddigitől eltérő hangulatot teremtsen. Olyan zenére volt szükségünk, amilyet más nem ír" – mesélte a direktor, aki ezzel olyan hatvanas-hetvenes évekbeli produkciókra utalt, mint például a Gulliver utazásai, Az aranygyapjú legendája, a Szindbád arany utazása, illetve a Titánok harca. Bayona egyediségre vonatkozó elvárása bizonyos mértékben teljesült, hiszen Giacchinónak jól felismerhető stílusjegyei vannak, melyeknek e projekt megfelelő teret biztosított, ugyanakkor – a Jurassic Park 3.-hoz, valamint a Jurassic Worldhöz hasonlóan – elkerülhetetlen volt, hogy a score ne idézze fel John Williams ide kapcsolódó munkáját, mely a közkedvelt főtéma visszahozása mellett időnként a zenekarhasználatban is tetten érhető. A múlt dallamaival felvértezett részletek közül leginkább azok érintettek meg, amikor a "The Theropod Preservation Society" tétel közepe felé járva, a hárfa- és trombitaszólóval visszaköszönő Park-motívum egyik részlete közben a kamera John Hammond portréjára közelít, illetve amikor a "Volcano to Death" utolsó másodpercei alatt vulkáni hamuba vész egy Brachiosaurus, és persze az, amikor a klasszikus Park-fanfárra gördül fel a stáblista ("At Jurassic World's End Credits Suite").
Minthogy a film különösebb felvezetés nélkül indul, a "This Title Makes Me Jurassic"-nak köszönhetően az aláfestés is belecsap a dolgok közepébe: a feszült felvezetés dinamikus tempóba torkollik, s bár néhány hangjegy erejéig Giacchino saját Park-dallamát is felidézi benne, a lezárást az aktuális történet nem éppen szívmelengető témájával oldja meg. Amit e három perc során tapasztalunk, az arányait tekintve a játékidő egészére is érvényes, a sok akció mellett ugyanis a szerző korábbi, ünnepélyesebb hangvételű főcímzenéje már csak alkalomadtán jut szerephez (legelemibb formában a "The Theropod Preservation Society"-ben és az "At Jurassic World's End Credits Suite"-ben köszön vissza, mesterien egybeolvadva Williams víziójával), helyette egy vészjóslóbb motívum kerül előtérbe. Egy fegyelmezett tempójú motívum által az őslények mellett Wheatley (Levine) és zsoldosai is teret kapnak a score-ban, ami a dinoszauruszok begyűjtését követő "March of the Wheatley Cavalcade"-ban éppúgy megjelenik, mint a "Raiders of the Lost Isla Nublar"-ban, illetőleg a "Jurassic Pillow Talk"-ban. A főként rezesekre és ütősökre hangszerelt, Williams stílusát megidéző dallamsor remekül húzza alá a csapat militarista jellegét, szigorral, fegyelmezettséggel és rendezettséggel tölti meg a velük kapcsolatos képsorokat.
A jelenetek hangsúlyosabb alátámasztása érdekében Giacchino két másik művész stílusát is iránymutatónak tekintette a veterán komponistáé mellett: "Amikor először beszélgettünk a zenéről, azon kezdtünk gondolkodni, hogy mit szeretnénk érezni, mit várunk el tőle? Nagyon szeretem Igor Stravinskyt és Bernard Herrmannt, így arra gondoltam, miért ne ötvöznénk kettőjüket, nézzük meg, mi sül ki belőle! Az elmúlt évek folyamán sok minden történt a Jurassic-filmekben, ezért mindig olyasmit kell találni, ami újból képes megfogni". Ezzel kapcsolatos törekvései olyan akciótételekben figyelhetők meg, mint a "Lava Land", a "Keep Calm and Baryonyx", a "Go with the Pyroclastic Flow", a "Shock and Auction", a "Thus Begins the Indo-Rapture", a "You Can Be So Hard-Headed", a "There's Something About Maisie", illetőleg a "Declaration of Indo-Pendence". A dallamalkotáson és a hangszerelésen (utóbbi az Engedj be! óta a szerzővel dolgozó Jeff Krykának is köszönhető) remekül érződik a régi idők stílusa előtti tisztelgés. A százkét fős zenekar és a hatvantagú kórus ilyenkor mutatja ki igazán a foga fehérét, és ezeknél a trackeknél a legszembetűnőbb, hogy a zene milyen mértékben képes támogatni a cselekményt. Trevorrow és Giacchino a National Symphony Orchestra közreműködésével, május 30-án mutatta be a Jurassic Worldöt élő zenei kísérettel, ami remek kezdeményezés volt, az imént kiemelt tételek révén azonban a Bukott birodalom ugyanezen keretek között minden bizonnyal erőteljesebb élményt lenne képes biztosítani.
A feszültség és a dinamika időnként bensőségesebb percekbe torkollik. A "Nostalgia-Saurus" éppúgy ilyen, mint a Kékre keresztelt raptor és Owen közötti kapcsolatépítési fázisok ihlette "Operation Blue Blood", a "Wilting Iris", a "To Free or Not to Free", valamint a zárásként szolgáló Malcolm-monológot követő "The Neo-Jurassic Age". A kórus ezeknél éppúgy leheletvékonyan van jelen, mint a vonósok és a rezesek, ráadásul nemcsak érzelmeket közvetítenek, hanem bizonyos mérvű sejtelmességet is, ami jól áll ennek a sztorinak, mert bár a dinoszauruszok hatvanötmillió éve kihaltak, létüket a tudomány fejlettsége ellenére is a mai napig egyfajta misztikum övezi.
A Jurassic World: Bukott birodalom zenéje normál és bővített változatban egyaránt napvilágot látott. A kettő közti különbség nem egész ötpercnyi játékidő a digitálisan elérhető deluxe változat javára, a bónuszt jelentő "Double Cross to Bear" és a "Gyro Can You Go?" azonban nem olyan erősek, hogy a CD-ről történt lehagyásuk fájó pontot jelentene. Michael Giacchino 2018 folyamán három muzsikával hallat magáról, s közülük kettőt már ismerhetünk. Én már most biztos vagyok abban, hogy ez is pályafutásának egyik remek esztendeje lesz, hiszen a Bukott birodalom aláfestése éppúgy az eddigi filmzenei felhozatal élvonalába sorolható, ahogyan A hihetetlen család 2. játékossággal és jazzelemekkel átitatott score-ja. S hogy tud-e majd triplázni? A Húzós éjszaka az El Royale-ban őszi premierje után kiderül.
A Jurassic World sikerét követően a folytatás éppúgy nem volt kérdés, mint az, hogy a folyamba újból életet lehelő direktor, Colin Trevorrow ebből kizárólag társíróként veszi majd ki a részét - a 2021 nyarára prognosztizált újabb felvonás munkálatait azonban az eddigi információk szerint ismét ő irányíthatja. A gyeplő végül a spanyol filmes, J.A. Bayona kezébe került, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az Árvaház, A lehetetlen vagy a Szólít a szörny. Az első "World-kaland" szereplőgárdájából Chris Pratt (az idomár Owen), Bryce Dallas Howard (Claire), valamint B. D. Wong (a genetikus Dr. Wu) tértek vissza, két rövidke jelenet erejéig pedig Jeff Goldblum is látható az örök cinikus és káoszelmélet-hívő Dr. Ian Malcolmként, aki üdítő színfoltot jelentett számomra, hiszen A légy Seth Brundle-je mellett ugyanis ez a kedvenc karakterem tőle. A mellettük vérfrissítésként vászonra lépő – leegyszerűsítve túlélők és dinoszauruszeledelek csoportjaira osztható – szereplőket olyan színészek keltik életre, mint James Cromwell (Halálsoron), Ted Levine (Szemtől szemben), Toby Jones (Suszter, szabó, baka, kém), a kevésbé ismertek táborát pedig Rafe Spall (Anonymus), Justice Smith (Nap nap után), valamint Daniella Pineda (A túlélés ára) erősíti.
A Jurassic World: Bukott birodalom elsősorban látványfilm, vizualitásának köszönhetően pedig képes kikapcsolódni a néző, ám az is észrevehető, hogy ezzel helyenként a forgatókönyvi bökkenőket éppúgy igyekeztek palástolni, mint a karakterek egyszerűségét. A korábbi folytatásokhoz hasonlóan tehát ez is úgy szórakoztat, hogy értékét tekintve elmarad a Jurassic Parktól, ám ahogyan az első Jurassic World és Steven Spielberg klasszikusa, úgy a Bukott birodalom és Az elveszett világ között is megfigyelhető néhány párhuzam – az alkotók tehát ezúttal is úgy formálták a történetet, hogy közben a bevált receptektől sem távolodtak el. Hőseink egy mentőakció keretében térnek vissza Isla Nublarra (ezúttal tehát nem turistaként, hiszen a vulkánkitörés által fenyegetett őslények megmentése a cél), ahol egy csapat zsoldossal találják szemben magukat, akiket azért fogadtak fel, hogy néhány példányt határidőre és épségben szállítsanak le egy az elit vevőkörnek rendezett aukcióra.
"Kedvelem J.A.-t, régóta ismerjük egymást, barátokká váltunk, és mindig reméltük, hogy egyszer majd közösen dolgozhatunk, úgyhogy nagyon szórakoztató munka lesz. Szeretem a történetmesélést, ráadásul mindig izgatott vagyok, amikor egy franchise-on úgy dolgozhatok, hogy sötétebb, izgalmasabb elemeket vihetek bele" – nyilatkozta 2017 szeptemberében Giacchino, aki ekkor még óvatosan fogalmazott, így nem mesélt arról, mivel járul majd hozzá a Bukott birodalomhoz. "Amikor első ízben, zene nélkül néztük meg a mozit, izgalmasnak tartottuk, hiszen voltak dinoszauruszaink és vulkánunk. Minden olyanunk megvolt, amikért annak idején, a gyerekként látott filmekben rajongtunk. Ray Harryhausen alkotásait juttatták eszünkbe. Emiatt kértem azt Michaeltől, hogy egy minden eddigitől eltérő hangulatot teremtsen. Olyan zenére volt szükségünk, amilyet más nem ír" – mesélte a direktor, aki ezzel olyan hatvanas-hetvenes évekbeli produkciókra utalt, mint például a Gulliver utazásai, Az aranygyapjú legendája, a Szindbád arany utazása, illetve a Titánok harca. Bayona egyediségre vonatkozó elvárása bizonyos mértékben teljesült, hiszen Giacchinónak jól felismerhető stílusjegyei vannak, melyeknek e projekt megfelelő teret biztosított, ugyanakkor – a Jurassic Park 3.-hoz, valamint a Jurassic Worldhöz hasonlóan – elkerülhetetlen volt, hogy a score ne idézze fel John Williams ide kapcsolódó munkáját, mely a közkedvelt főtéma visszahozása mellett időnként a zenekarhasználatban is tetten érhető. A múlt dallamaival felvértezett részletek közül leginkább azok érintettek meg, amikor a "The Theropod Preservation Society" tétel közepe felé járva, a hárfa- és trombitaszólóval visszaköszönő Park-motívum egyik részlete közben a kamera John Hammond portréjára közelít, illetve amikor a "Volcano to Death" utolsó másodpercei alatt vulkáni hamuba vész egy Brachiosaurus, és persze az, amikor a klasszikus Park-fanfárra gördül fel a stáblista ("At Jurassic World's End Credits Suite").
Minthogy a film különösebb felvezetés nélkül indul, a "This Title Makes Me Jurassic"-nak köszönhetően az aláfestés is belecsap a dolgok közepébe: a feszült felvezetés dinamikus tempóba torkollik, s bár néhány hangjegy erejéig Giacchino saját Park-dallamát is felidézi benne, a lezárást az aktuális történet nem éppen szívmelengető témájával oldja meg. Amit e három perc során tapasztalunk, az arányait tekintve a játékidő egészére is érvényes, a sok akció mellett ugyanis a szerző korábbi, ünnepélyesebb hangvételű főcímzenéje már csak alkalomadtán jut szerephez (legelemibb formában a "The Theropod Preservation Society"-ben és az "At Jurassic World's End Credits Suite"-ben köszön vissza, mesterien egybeolvadva Williams víziójával), helyette egy vészjóslóbb motívum kerül előtérbe. Egy fegyelmezett tempójú motívum által az őslények mellett Wheatley (Levine) és zsoldosai is teret kapnak a score-ban, ami a dinoszauruszok begyűjtését követő "March of the Wheatley Cavalcade"-ban éppúgy megjelenik, mint a "Raiders of the Lost Isla Nublar"-ban, illetőleg a "Jurassic Pillow Talk"-ban. A főként rezesekre és ütősökre hangszerelt, Williams stílusát megidéző dallamsor remekül húzza alá a csapat militarista jellegét, szigorral, fegyelmezettséggel és rendezettséggel tölti meg a velük kapcsolatos képsorokat.
A jelenetek hangsúlyosabb alátámasztása érdekében Giacchino két másik művész stílusát is iránymutatónak tekintette a veterán komponistáé mellett: "Amikor először beszélgettünk a zenéről, azon kezdtünk gondolkodni, hogy mit szeretnénk érezni, mit várunk el tőle? Nagyon szeretem Igor Stravinskyt és Bernard Herrmannt, így arra gondoltam, miért ne ötvöznénk kettőjüket, nézzük meg, mi sül ki belőle! Az elmúlt évek folyamán sok minden történt a Jurassic-filmekben, ezért mindig olyasmit kell találni, ami újból képes megfogni". Ezzel kapcsolatos törekvései olyan akciótételekben figyelhetők meg, mint a "Lava Land", a "Keep Calm and Baryonyx", a "Go with the Pyroclastic Flow", a "Shock and Auction", a "Thus Begins the Indo-Rapture", a "You Can Be So Hard-Headed", a "There's Something About Maisie", illetőleg a "Declaration of Indo-Pendence". A dallamalkotáson és a hangszerelésen (utóbbi az Engedj be! óta a szerzővel dolgozó Jeff Krykának is köszönhető) remekül érződik a régi idők stílusa előtti tisztelgés. A százkét fős zenekar és a hatvantagú kórus ilyenkor mutatja ki igazán a foga fehérét, és ezeknél a trackeknél a legszembetűnőbb, hogy a zene milyen mértékben képes támogatni a cselekményt. Trevorrow és Giacchino a National Symphony Orchestra közreműködésével, május 30-án mutatta be a Jurassic Worldöt élő zenei kísérettel, ami remek kezdeményezés volt, az imént kiemelt tételek révén azonban a Bukott birodalom ugyanezen keretek között minden bizonnyal erőteljesebb élményt lenne képes biztosítani.
A feszültség és a dinamika időnként bensőségesebb percekbe torkollik. A "Nostalgia-Saurus" éppúgy ilyen, mint a Kékre keresztelt raptor és Owen közötti kapcsolatépítési fázisok ihlette "Operation Blue Blood", a "Wilting Iris", a "To Free or Not to Free", valamint a zárásként szolgáló Malcolm-monológot követő "The Neo-Jurassic Age". A kórus ezeknél éppúgy leheletvékonyan van jelen, mint a vonósok és a rezesek, ráadásul nemcsak érzelmeket közvetítenek, hanem bizonyos mérvű sejtelmességet is, ami jól áll ennek a sztorinak, mert bár a dinoszauruszok hatvanötmillió éve kihaltak, létüket a tudomány fejlettsége ellenére is a mai napig egyfajta misztikum övezi.
A Jurassic World: Bukott birodalom zenéje normál és bővített változatban egyaránt napvilágot látott. A kettő közti különbség nem egész ötpercnyi játékidő a digitálisan elérhető deluxe változat javára, a bónuszt jelentő "Double Cross to Bear" és a "Gyro Can You Go?" azonban nem olyan erősek, hogy a CD-ről történt lehagyásuk fájó pontot jelentene. Michael Giacchino 2018 folyamán három muzsikával hallat magáról, s közülük kettőt már ismerhetünk. Én már most biztos vagyok abban, hogy ez is pályafutásának egyik remek esztendeje lesz, hiszen a Bukott birodalom aláfestése éppúgy az eddigi filmzenei felhozatal élvonalába sorolható, ahogyan A hihetetlen család 2. játékossággal és jazzelemekkel átitatott score-ja. S hogy tud-e majd triplázni? A Húzós éjszaka az El Royale-ban őszi premierje után kiderül.
Írásunk a Back Lot Music CD-n megjelentetett albumáról készült, a Spotify-on azonban annak bővített változata érhető el.
Kulics László
2018. 06. 28.
2018. 06. 28.
Tracklista:
- This Title Makes Me Jurassic (2:54)
- The Theropod Preservation Society (3:47)
- Maisie and the Island (2:07)
- March of the Wheatley Cavalcade (2:14)
- Nostalgia-Saurus (1:05)
- Lava Land (3:16)
- Keep Calm and Baryonyx (2:46)
- Go with the Pyroclastic Flow (3:43)
- Raiders of the Lost Isla Nublar (3:20)
- Volcano to Death (1:38)
- Operation Blue Blood (3:43)
- Jurassic Pillow Talk (2:47)
- Howto Pick a Lockwood (3:10)
- Wilting Iris (1:11)
- Shock and Auction (2:28)
- Thus Begins the Indo-Rapture (3:41)
- You Can Be So Hard-Headed (2:28)
- Between the Devil and the Deep Blue Free (3:29)
- There's Something About Maisie (1:20)
- World's Worst Bedtime Storyteller (2:27)
- Declaration of Indo-Pendence (4:02)
- To Free or Not to Free (3:00)
- The Neo-Jurassic Age (3:33)
- At Jurassic World's End Credits Suite (10:55)
Az album a Spotify-on:
