Seth Grahame-Smith 2009-es Büszkeség és balítélet meg a zombik című regénye egy hangos siker övezte bestseller volt. Az abszurd humorú, paródiaszerű alkotásban a világirodalom egyik legfontosabb romantikus regénye zombitörténettel keveredik. Az élőhalottak eleve reneszánszukat élik, valószínű, hogy Jane Austen sem megy ki a divatból, a kettő együtt pedig igencsak ütősnek bizonyult, így a regény megjelenésével szinte egy időben meg is vették a megfilmesítési jogát. Ezt követően azonban mindössze tötyörgés jellemezte a produkció elkészítését, aminek az lett a vége, hogy mire végre a mozikba küldték, az addig eltelt hét év okán a történet már nem számított húzóerőnek. A problémát egyébként előre jelezte, hogy mind a nagy sztár (Natalie Portman), mind a híres rendező (David O. Russell) kifarolt a projektből, a helyükre érkezett Lily James és a direktor Burr Steers pedig egyértelműen kevésnek bizonyultak. A film unalmas lett, ráadásul egy idő után totálisan szét is esik a történetvezetés.


Az aláfestésért felelős Fernando Velázquez évről évre egyre komolyabb muzsikákkal jelentkezik, most azonban kissé felemás lett a műve. Az albumot hangulatos, erős kezdés jellemzi, azonban már a nyitótétel végén érezhető, hogy itt nem lesz annyira pozitív az összhatás. A tradicionális angol muzsikákra emlékeztető részek és a késő barokkra hajazó klasszikus zenei utánzatok az album legérdekesebb trackjei, bár nincs belőlük sok. Mivel a történetben a távol-keleti harcművészetek is komolyabb teret kapnak, így ezt a komponista a zene nyelvére is lefordította, főleg ritmusok terén jelenik meg mindez. Az aláfestés jó részét azonban a romantika és a horror zenei kliséi jellemzik. Az érzelmesség terén a Patrick Doyle által képviselt stílus követését érezhetjük, míg a horrorelemek a szokásos szimfonikus atmoszférateremtésben és hangi rémisztgetésben merülnek ki. A kevés egyedi pont közül a borongós, reménytelenséget kifejező szimfonikus kompozíciók emelhetők ki. Azonban a kreativitás teljesen hiányzik a score-ból, ami egy ilyen ötletes történet esetében elvárható lett volna. Érezhető, hogy Velázquez megpróbált eljátszani a klasszikus zene és a sztori bizarr vonulatával, de a kettő házasításából igazából csak a szándék érezhető. Némi pozitívum, hogy a zene az albumon sokkal jobban működik, mint a film alatt, bár így is a mozi egyik, ha nem a legértékesebb alkotóeleme. 


Kiemelkedő trackek: An Illustrated History of England 1700-1800, The Man from Uribe, We Are Under Attack!!, The Letter / Siege of London, Back to St Lazarus, After the Explosion, Happy Ending?