Gyermekkorom kedvenc horrorvígjátékát, amely talán nem is annyira horror, mint vígjáték, máig nem tudom megunni, bár felnőtt fejjel már nem figyelem nagy ámulattal az akkoriban jól kidolgozottnak számító trükköket, illetve maszkokat, és nem hoz már lázba a korábban oly kalandosnak vélt történet sem. Dan Aykroyd inkább színészi alakításairól ismert, de írói vénája sem megvetendő, hiszen olyan nagy sikerű filmek forgatókönyvei kerültek ki a kezei közül, mint a
Szellemirtók-sorozat, a
Blues Brothers, a
Csúcsfejek vagy éppen a
Kémek, mint mi. Rendezést csak egyszer vállalt, ez volt az
Eszelős szívatás, mely szintén saját történetéből született. A film egyik fő- és mellékszerepét is magára osztotta, de műve sikerét nem bízta a véletlenre, mert a kor nagy komikusai közül még kettőt sikerült megnyerni. Chevy Chase a szokásos csetlő-botló figurát hozza, míg John Candy két szerepben is feltűnik, ráadásul még megkapjuk a fiatal Demi Moore-t is, aki amellett, hogy vicces, talán ebben a filmben a legdögösebb. Az
Eszelős szívatás őrült története Aykroyd és testvére saját élményein alapul, persze őket nem akarta ledarálni holmi félkegyelmű békebíró, mint a film főhőseit, de egy hasonló kisvárosban őket is kvázi foglyul ejtette az éjszaka közepén egy rendőr, és a helyi bíróhoz vitte őket. Emlékeiket fekete komédiákat idéző elemekkel dúsították fel, és ezáltal jött létre
A texasi láncfűrészes mészárlás elmebeteg és az
Addams Family – A galád család humoros famíliájának a keveréke.
Ebben a groteszk komédiában valahol az USA egy eldugott kis szegletében létezik egy, a térképen sem szereplő Valkenvania nevű város. Főhőseink (Chase, Moore) és egy brazil multimilliomos házaspár – elmenekülve a nagyváros nyomasztó világából – Atlantic Citybe igyekeznek, de eltévednek, és letérve a főútról ebbe a lepusztult városkába vetődnek. Az egyik kis kereszteződésben elmulasztanak megállni a stoptáblánál, majd ráadásul azt ezt észrevevő rendőrt (Candy) is le akarják rázni. Ez természetesen nem sikerül, így a zsaru a város ispánjához, bírójához, egyben a helyi ócskavastelep vezetőjéhez (Aykroyd) kíséri őket. Az öregúr azonban kissé sajátosan értelmezi a törvényt, így a "súlyos" közúti mulasztás miatt a vétkeseket először elzárásra, majd utána (saját szórakoztatása végett) halálra kárhoztatja. Ez utóbbi természetesen nem tölti el örömmel a bebörtönzötteket, így megpróbálnak megszökni, azonban az őrült főítész háza számtalan horrorisztikus meglepetést tartogat számukra. Aprítógép, kövér gnómok, mozgó falak, csonthalmok kísérik menekülésüket, mely során fény derül arra az apróságra, hogy fogvatartójuk évtizedek óta folytatja áldásos tevékenységét a Valkenvaniába tévedők kárára.
A score-t Michael Kamen jegyzi, akit a kilencvenes években gyakorlatilag minden műfajban előszeretettel alkalmaztak, mivel stílusa éppúgy megfelelt egy akciófilmhez, mint egy történelmihez. Túl sok vígjátékhoz azonban nem szerzett aláfestést, ráadásul amihez igen, azok többségéből csak betétdalos verziójú album jelent meg. Az
Eszelős szívatás zenéjéből is csak ilyet adtak ki, az ezen található tíz tételből mindössze egyetlenegy Kamen-track, a többi a film betétdalait tartalmazza, melyek igen eklektikus képet mutatnak. A főcím alatt hallható Ray Charles-dal a jazz világába repít, míg Hank Williams, Jr. száma, az "I Mean I Love You" a hamisítatlan amerikai countrystílus képviselője, de hallunk régimódi rockslágert is a Damn Yankees előadásában ("Bonestripper"). Nagyobb arányban képviseltetik magukat a kilencvenes évtized kezdetére jellemző popzenei irányzatok. A film talán legnagyobb slágere is ebből a stílusból került ki, ez a toplisták elejét is megjárt "Get Over", Nick Scotti dala, melynek érdekessége, hogy Madonna írta. Az elmúlt évtized egyik legismertebb alternatív rap bandája, a tavaly feloszlott Digital Underground két számmal is képviselteti magát, ebből a "Tie the Knot" kifejezetten a film alá íródott. A csapat tagjai – köztük a fiatal Tupac Shakur – játszottak is a filmben, a csúfos véget érő rapperek szerepében láthatók. A moziban a kappanhangú Frankie Valli és együttese, a The Four Season is hallható még, a "Big Girls Don't Cry" című jól ismert slágerük lett felhasználva. A dalok közül érdemes még kiemelni a filmben a brazil milliomosfeleséget alakító Bertila Damas által énekelt "La Chanká"-t, melyet szerzőként a rendező testvére jegyez.
Michael Kamen aláfestése egyrészt nagyzenekarra, főként a korai Danny Elfmant megidéző stílusban lett megkomponálva, másrészt pedig szintetizátorral megszólaltatott dallamok jellemzik. Előbbi lényegesen értékesebb, mert néhol meglepően erőteljes, dinamikus muzsikát hallunk a filmben, a szimfonikus részletek pedig elvétve még a filmzenei Aranykorra jellemző zenei fordulatokat is megjelenítik. A score elektronikus részei leginkább a szintipop világát idézik meg, de emellett különböző csipogó hangokat is hallat időnként az aláfestés. Az ezt összefoglaló, mindössze négyperces "Valkenvania Suite" a score-ból három egységet tár fel: az eleje elfmanes stílusú, a vége erőteljes, a zenekart jól megdolgoztató, régies hangulatú rész, közéjük pedig egy rövidke szintetizátoros egység ékelődik – Kamen szintipopos kreációjából azonban nem találunk a CD-n egyetlen másodpercet sem. A filmben felcsendül még a komponista 1990-es "Concerto for Saxophone" lemezének "Helen Claire" című tétele is, ezt azonban az
Eszelős szívatás soundtrackjén nem találjuk meg.
A kiadvány a kilencvenes évek elejének könnyűzenéivel és az egy-két régebbi slágerrel érdekes hallgatnivalónak bizonyul, bár az azóta eltelt közel húsz év alatt a zenei ízlés megváltozott, így némely dal mára már megmosolyogtató. Sajnálatos, hogy az aláfestő zene semmilyen formában sem került kiadásra, a rövidke szvit pedig nem alkalmas arra, hogy érdemben nyilatkozzon az ember Kamen alkotásáról, pláne azért sem, mert a film alatt sincs túl jól keverve a zene, így ott sem nagyon lehet hallani.