Travis karakterét képtelenség egy bekezdésbe foglalni, de a zene nagyon sokat segít abban, hogy a két legfőbb vonását megismerjük. Herrmann két különféle témával, két merőben más megközelítésből ábrázolja zeneileg a karaktert. Travis kívülről egy igencsak zavarodott fickó, akit gyakran kinéznek társai maguk közül, mivel emberi kapcsolatok hiányában gyakran viselkedik antiszociálisan – barátnőjét első randijukon például pornómoziba viszi, ami gyorsan rövidre is vágja a kapcsolatot. Az emberek elsőre bolondnak látják Travist, ezért Herrmann zenéje is gyakran tükrözi ezt az aspektust. A külső szemlélők szempontjából írt darabok sötétek és súlyosak, Travis katonai múltját pedig indulószerű dobszekció jelzi. A dobosok azonban mindig egyre gyorsabban és erősebben játszanak hangszereiken, mígnem az egész téma kicsúcsosodik egy üstdob és rézfúvós kombinációjában, majd újrakezdődik az egész elölről. Bár ennek a témának nincs kifejezetten pontos neve (inkább egy ötlethalmazról van szó), a kifejező című "God's Lonely Man"-ben azonban minden benne van, amit a taxisofőr karakteréről egy kívülálló megtudhat. De hogy mi van belül? Travis teljesen másképp látja magát – küldetéstudatos megváltó, a mocskot eltakarító utcaseprő, kiváló munkát végző katona. És ami a lényeg: HŐSKÉNT, csupa nagybetűvel.

A score legemlékezetesebb főtémája a főhős motívuma, mely egy csodálatos szaxofonszóló. Ez a zene játszódik a taxisofőr fejében, miközben járja New York utcáit, önmagát egy lovag és egy cowboy képzavaros elegyének gondolva. A motívum a zene egészét áthatja, miközben Travis azt játssza, amit a tévébeli hősök is csinálnak – búcsúlevelet ír, felfegyverkezik a csata előtt vagy felnyergeli lovát / taxiját. És Travis ilyenkor mindig egyedül van...