L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes (1964)
- zene: Raymond Lefévre
- vezényel: Raymond Lefévre
- kiadás éve: 2004
- kiadó: Play-Time
- játékidő: 72:43
A folyamatosan fejlődő, formálódó filmes világ egyre nagyobb költségeket felemésztő, látványos, dinamikus alkotásokkal igyekszik a mozikba csábítani a nézőket, s mindez pláne igaz az elmúlt időszakra, melyet akár a fantasyk, a sci-fik, az akciómozik és a képregény-adaptációk fénykorának is nevezhetnénk. Lehetőségeimhez mérten igyekszem figyelemmel kísérni az aktualitásokat, ugyanakkor legalább ennyire szeretek visszakanyarodni gyermekkorom kedvenceihez, amihez persze nincs szükségem különösebb lépésekre, hiszen egyikbe-másikba mindig belefutok valamelyik hazai tévécsatornán. Ezen örökzöldek közé döntően nem az egykori hollywoodi szuperprodukciók tartoznak, hanem olyan darabok, mint például a megannyi Bud Spencer-Terence Hill-alkotás, a Columbo, A szupercsapat, a Magnum és a Knight Rider folyamok, a Magas szőke férfi felemás cipőben, valamint a Csendőr-filmek – ezeket egész egyszerűen nem tudom megunni. Legutóbbi nosztalgiázásom tárgya A csendőr New Yorkban volt, amit követően kutakodni kezdtem egy esetleges filmzenealbum után, s így találtam rá a L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes-re keresztelt kiadványra, melyen a Csendőr-filmekhez köthető muzsikák esszenciája kapott helyet. A több mint egyórányi játékidővel bíró korong tökéletes lenyomata Gabaj főtörzs (Michel Galabru), Lütyő őrmester (Louis de Funés), Fityesz (Jean Lefebvre), Pacuha (Christian Marin), Agykár (Michel Modo), valamint Beléndek (Guy Grosso) majd' két évtizedes tevékenykedésének, pontosabban fogalmazva: ügyetlenkedésének.
Az első kaland ötlete Richard Balduccitól származott, a széria atyjának azonban mégis inkább Jean Girault-t szokás tekinteni, aki rendezőként, illetve társ-forgatókönyvíróként mind a hat epizódnál közreműködött. A folyamzáró A csendőr és a csendőrlányok forgatása közben hunyt el, így azt asszisztense, Tony Aboyantz fejezte be, ám ez nemcsak Girault számára volt életműve utolsó fejezete, hanem a premier után három hónappal elhunyt Funés-nek is. A direktor és a színész ezt megelőzően olyan alkotásokat hozott tető alá, mint A nagy átverés vagy a Robbantsunk bankot!, de a Saint-Tropez-i történetek közötti időszakban is megannyi mozi került ki a kezeik közül – ilyen volt A fösvény, a Káposztaleves, A nagy vakáció, illetőleg a Hullajó hullajelölt. A Saint Tropez-i csendőr zeneszerzői posztjára az alkotógárda a Robbantsunk bankot! aláfestését jegyző Paul Mauriatot szerette volna megnyerni komponistatársával, Raymond Lefévre-vel egyetemben, ám a felkínált lehetőséget első körben mindketten visszautasították: a művészek inkább a pihenést választották, ráadásul lévén, hogy épp tombolt a nyár, a velük dolgozó zenészek is szabadságukat töltötték, ami további indokot jelentett a kihátrálásra. Egyes információk szerint döntésükben mindezeken felül az is közrejátszott, hogy nagy reményeket fűztek előző kollaborációjukhoz, a Robbantsunk bankot!-hoz, a fogadtatás azonban mérsékelt sikert aratott, amit csalódásként éltek meg, kiábrándultságot okozott nekik.
Girault hajthatatlanságának hála azonban Lefévre végül elvállalta a munkát, mellyel aztán a francia filmgyártás egyik legnagyobb sikerét könyvelhették el: 1964-ben 7,8 millió nézőt sikerült moziba csábítaniuk hazájukban. Az első rész kíséretének megszületése azonban nem a szokásos módon zajlott, a kezdeti huzavona következtében ugyanis már csupán egyetlen hónap állt a komponista rendelkezésére, aki a szerződéskötéskor azt a kitételt tette, miszerint a nyárra való tekintettel művét a stúdió helyett oise-i házában írja meg, így méltán népszerű munkájának kottái nem zongorája mellett, hanem a kertjében felállított asztalnál láttak napvilágot. A direktor által elképzelt Mauriat-Lefévre együttműködés A Saint Tropez-i csendőr esetében mindössze egyetlen dal, a "Douliou-douliou Saint Tropez" erejéig jött létre, A csendőr New Yorkban készítése során viszont Funés közbenjárására már teljes mértékben megvalósult, ám minden további folytatás dallama kizárólag Lefévre-nek köszönhető. "Maradéktalanul élvezhettem Jean Girault bizalmát, ami nagyon felemelő érzés volt. Mindig sok időt fordítottunk arra, hogy megbeszéljük, mely jelenetek igényelnek kíséretet, s annak milyen stílusa legyen. Ha pedig valamiben nem értettünk egyet, akkor azt mindig jól átbeszéltük, szükség esetén pedig még a zenét is újravettük. Őszintén megvallva, a mi munkakapcsolatunk valóban a kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapult" – foglalta össze együttműködésük sikerének zálogát a szerző.
A széria aláfestésének legemlékezetesebb momentuma, egyúttal fő pillére a "Marche des gendarmes"-re keresztelt téma, amely hosszabb-rövidebb ideig mindegyik Csendőr-moziban felcsendül. E rendkívül fülbemászó darab hangszerelését és stílusát tekintve Malcolm Arnold Híd a Kwai folyónhoz kapcsolódó indulójával rokonítható, a Play-Time korongján pedig a szériában felbukkanó változatok majd' mindegyike helyet kapott a lemezt záró, és véleményem szerint teljesen felesleges FX Costello-féle feldolgozással egyetemben. A muzsika legszebb, egyszersmind legérzelmesebb verziója a vonósok által előadott "Le gendarme nostalgique", amely A csendőr nyugdíjban című epizódban hallható, miközben Lütyő végigkalauzolja Gabajt a házi csendőrmúzeumában. A "Marche des gendarmes" mellett rendkívül fontos szerepet töltött be a Lütyő lányát alakító Geneviéve Grad előadásában hallható "Douliou-douliou Saint Tropez", amely nemcsak főcímzeneként ismert, hanem az üdülőváros emblematikus elemeként is, mivel a francia Riviérához tartozó településsel kapcsolatos turistacsalogató kampányokhoz számtalanszor használták már a dalt – így éppúgy hozzájárult a hely népszerűségéhez, mint maga a széria. S ha már "Douliou-douliou Saint Tropez": a Csendőr-mozik hangulatelemeinek egyike a tánczenékre eredeztethető vissza, ami nemcsak a szintén Grad által énekelt "Les garcons sont gentils"-ben bukkan fel, hanem az instrumentális kíséretben is, melyekről a műfajra jellemző rezesszekció, a különféle ütősök, valamint az akusztikus, illetőleg az elektromos gitárok gondoskodnak. Remek példa erre a hatvanas évek tengerparti forgatagát idéző "Surf surprise-party", továbbá a "Le gendarme au Byblos", a "Cours de danse", a "Le gendarme pop", illetőleg a "Gendarmettes kung-fu".
A hat rész kíséretei között a már említett főtéma, illetve a könnyed stílusú kompozíciók sora mellett a játékos zenei megoldások is egyfajta habarcsként szolgálnak. A küldetéseiket valahogy mindig megoldó, kétbalkezes rendteremtő egységet Lefévre hibátlanul tükrözi az olyan trackekben, mint a "Panique á la TV", a "De Saint-Tropez á New York", a "Marche des révisions", a "La brigade se dégonfle...", a "Alerte braconnage!", a "La 2CV en folie", a "Le gendarme bucolique" vagy a "Lance á incendie". A párhuzamok mellett azonban némely epizód score-ja észrevehető módon elkülönül társaitól: A csendőr New Yorkban esetében például a Nagy Alma méreteinek érzékeltetése céljából élénkebb zenekari játékot figyelhetünk meg, A csendőr nősülnél pedig jó néhány lágyabb, emocionálisabb megoldás ("Ma biche...", "Valse de la séduction", "Slow du gendarme") kerül terítékre. Egy interjú során a szerző elmesélte, hogy a romantikus vonal miatt utóbbihoz kapcsolódó műve áll hozzá a legközelebb, ám ugyanennyire élvezte azt is, amikor A csendőr és a földönkívüliek aláfestésénél az idegenek ábrázolása végett szintetizátorok felé is nyitnia kellett (ennek eredménye a "Rencontre du quatriéme type", a "Amplitude sidérale" és a "La brigade se dédouble").
Louis de Funés pályafutásából számos alkotást ismerek, örök kedvenccé azonban mindössze a Horgász a pácban, a Szárnyát vagy combját, a Fantomas, valamint a Csendőr-filmek váltak. Igaz viszont, hogy amennyiben ezekkel nem közel harminc éve, hanem napjainkban ismerkedtem volna meg, akkor minden bizonnyal megmosolyogtam volna, s nem gyerekkori élményként kezelném, hanem egyetlen megtekintést követően, "ezt is láttam" kijelentés mellett letudnám. Örülök, hogy rátaláltam erre, A Saint Tropez-i csendőr premierjének negyvenedik évfordulója alkalmából megjelentetett L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes korongra, mert remek összeállítás, nem utolsósorban pedig tökéletesen felidéz minden egyes jelenetet, igazi nosztalgikus élményt biztosítva.
Az első kaland ötlete Richard Balduccitól származott, a széria atyjának azonban mégis inkább Jean Girault-t szokás tekinteni, aki rendezőként, illetve társ-forgatókönyvíróként mind a hat epizódnál közreműködött. A folyamzáró A csendőr és a csendőrlányok forgatása közben hunyt el, így azt asszisztense, Tony Aboyantz fejezte be, ám ez nemcsak Girault számára volt életműve utolsó fejezete, hanem a premier után három hónappal elhunyt Funés-nek is. A direktor és a színész ezt megelőzően olyan alkotásokat hozott tető alá, mint A nagy átverés vagy a Robbantsunk bankot!, de a Saint-Tropez-i történetek közötti időszakban is megannyi mozi került ki a kezeik közül – ilyen volt A fösvény, a Káposztaleves, A nagy vakáció, illetőleg a Hullajó hullajelölt. A Saint Tropez-i csendőr zeneszerzői posztjára az alkotógárda a Robbantsunk bankot! aláfestését jegyző Paul Mauriatot szerette volna megnyerni komponistatársával, Raymond Lefévre-vel egyetemben, ám a felkínált lehetőséget első körben mindketten visszautasították: a művészek inkább a pihenést választották, ráadásul lévén, hogy épp tombolt a nyár, a velük dolgozó zenészek is szabadságukat töltötték, ami további indokot jelentett a kihátrálásra. Egyes információk szerint döntésükben mindezeken felül az is közrejátszott, hogy nagy reményeket fűztek előző kollaborációjukhoz, a Robbantsunk bankot!-hoz, a fogadtatás azonban mérsékelt sikert aratott, amit csalódásként éltek meg, kiábrándultságot okozott nekik.
Girault hajthatatlanságának hála azonban Lefévre végül elvállalta a munkát, mellyel aztán a francia filmgyártás egyik legnagyobb sikerét könyvelhették el: 1964-ben 7,8 millió nézőt sikerült moziba csábítaniuk hazájukban. Az első rész kíséretének megszületése azonban nem a szokásos módon zajlott, a kezdeti huzavona következtében ugyanis már csupán egyetlen hónap állt a komponista rendelkezésére, aki a szerződéskötéskor azt a kitételt tette, miszerint a nyárra való tekintettel művét a stúdió helyett oise-i házában írja meg, így méltán népszerű munkájának kottái nem zongorája mellett, hanem a kertjében felállított asztalnál láttak napvilágot. A direktor által elképzelt Mauriat-Lefévre együttműködés A Saint Tropez-i csendőr esetében mindössze egyetlen dal, a "Douliou-douliou Saint Tropez" erejéig jött létre, A csendőr New Yorkban készítése során viszont Funés közbenjárására már teljes mértékben megvalósult, ám minden további folytatás dallama kizárólag Lefévre-nek köszönhető. "Maradéktalanul élvezhettem Jean Girault bizalmát, ami nagyon felemelő érzés volt. Mindig sok időt fordítottunk arra, hogy megbeszéljük, mely jelenetek igényelnek kíséretet, s annak milyen stílusa legyen. Ha pedig valamiben nem értettünk egyet, akkor azt mindig jól átbeszéltük, szükség esetén pedig még a zenét is újravettük. Őszintén megvallva, a mi munkakapcsolatunk valóban a kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapult" – foglalta össze együttműködésük sikerének zálogát a szerző.
A széria aláfestésének legemlékezetesebb momentuma, egyúttal fő pillére a "Marche des gendarmes"-re keresztelt téma, amely hosszabb-rövidebb ideig mindegyik Csendőr-moziban felcsendül. E rendkívül fülbemászó darab hangszerelését és stílusát tekintve Malcolm Arnold Híd a Kwai folyónhoz kapcsolódó indulójával rokonítható, a Play-Time korongján pedig a szériában felbukkanó változatok majd' mindegyike helyet kapott a lemezt záró, és véleményem szerint teljesen felesleges FX Costello-féle feldolgozással egyetemben. A muzsika legszebb, egyszersmind legérzelmesebb verziója a vonósok által előadott "Le gendarme nostalgique", amely A csendőr nyugdíjban című epizódban hallható, miközben Lütyő végigkalauzolja Gabajt a házi csendőrmúzeumában. A "Marche des gendarmes" mellett rendkívül fontos szerepet töltött be a Lütyő lányát alakító Geneviéve Grad előadásában hallható "Douliou-douliou Saint Tropez", amely nemcsak főcímzeneként ismert, hanem az üdülőváros emblematikus elemeként is, mivel a francia Riviérához tartozó településsel kapcsolatos turistacsalogató kampányokhoz számtalanszor használták már a dalt – így éppúgy hozzájárult a hely népszerűségéhez, mint maga a széria. S ha már "Douliou-douliou Saint Tropez": a Csendőr-mozik hangulatelemeinek egyike a tánczenékre eredeztethető vissza, ami nemcsak a szintén Grad által énekelt "Les garcons sont gentils"-ben bukkan fel, hanem az instrumentális kíséretben is, melyekről a műfajra jellemző rezesszekció, a különféle ütősök, valamint az akusztikus, illetőleg az elektromos gitárok gondoskodnak. Remek példa erre a hatvanas évek tengerparti forgatagát idéző "Surf surprise-party", továbbá a "Le gendarme au Byblos", a "Cours de danse", a "Le gendarme pop", illetőleg a "Gendarmettes kung-fu".
A hat rész kíséretei között a már említett főtéma, illetve a könnyed stílusú kompozíciók sora mellett a játékos zenei megoldások is egyfajta habarcsként szolgálnak. A küldetéseiket valahogy mindig megoldó, kétbalkezes rendteremtő egységet Lefévre hibátlanul tükrözi az olyan trackekben, mint a "Panique á la TV", a "De Saint-Tropez á New York", a "Marche des révisions", a "La brigade se dégonfle...", a "Alerte braconnage!", a "La 2CV en folie", a "Le gendarme bucolique" vagy a "Lance á incendie". A párhuzamok mellett azonban némely epizód score-ja észrevehető módon elkülönül társaitól: A csendőr New Yorkban esetében például a Nagy Alma méreteinek érzékeltetése céljából élénkebb zenekari játékot figyelhetünk meg, A csendőr nősülnél pedig jó néhány lágyabb, emocionálisabb megoldás ("Ma biche...", "Valse de la séduction", "Slow du gendarme") kerül terítékre. Egy interjú során a szerző elmesélte, hogy a romantikus vonal miatt utóbbihoz kapcsolódó műve áll hozzá a legközelebb, ám ugyanennyire élvezte azt is, amikor A csendőr és a földönkívüliek aláfestésénél az idegenek ábrázolása végett szintetizátorok felé is nyitnia kellett (ennek eredménye a "Rencontre du quatriéme type", a "Amplitude sidérale" és a "La brigade se dédouble").
Louis de Funés pályafutásából számos alkotást ismerek, örök kedvenccé azonban mindössze a Horgász a pácban, a Szárnyát vagy combját, a Fantomas, valamint a Csendőr-filmek váltak. Igaz viszont, hogy amennyiben ezekkel nem közel harminc éve, hanem napjainkban ismerkedtem volna meg, akkor minden bizonnyal megmosolyogtam volna, s nem gyerekkori élményként kezelném, hanem egyetlen megtekintést követően, "ezt is láttam" kijelentés mellett letudnám. Örülök, hogy rátaláltam erre, A Saint Tropez-i csendőr premierjének negyvenedik évfordulója alkalmából megjelentetett L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes korongra, mert remek összeállítás, nem utolsósorban pedig tökéletesen felidéz minden egyes jelenetet, igazi nosztalgikus élményt biztosítva.
Kulics László
2016. 12. 17.
2016. 12. 17.
Tracklista:
- Douliou-douliou Saint Tropez (2:00)
- Marche des gendarmes (2:24)
- Surf surprise-party (2:48)
- Théme de Nicole (1:25)
- Générique (1:38)
- Les garcons sont gentils (2:02)
- Panique á la TV (0:37)
- De Saint-Tropez á New York (2:16)
- Entrecóte story (1:59)
- Générique (2:16)
- Le gendarme au Byblos (1:34)
- Ma biche... (1:50)
- Valse de la séduction (1:46)
- Marche des révisions (1:22)
- Slow du gendarme (1:30)
- Cours de danse (1:17)
- Le gendarme pop (3:07)
- Marche des gendarmes (1:52)
- Cruchot á Katmandou (2:12)
- Générique (1:32)
- Chasse aux nudistes (1:39)
- Le gendarme nostalgique (2:04)
- La brigade se dégonfle... (1:32)
- Alerte braconnage! (2:04)
- La 2CV en folie (1:20)
- Générique (01:46)
- Rencontre du quatriéme type (1:17)
- Le gendarme bucolique (0:54)
- Amplitude sidérale (1:24)
- Ludovic et Josépha (1:16)
- Lance á incendie (0:35)
- La brigade se dédouble (2:23)
- Parade á Saint-Tropez (1:46)
- Générique (01:53)
- Marche des gendarmes (1:34)
- Gerber in love (2:04)
- Plein gaz (1:34)
- Carambolage thailandais (1:37)
- Gendarmettes kung-fu (0:23)
- Traquenard (2:56)
- Marche des Gendarmes - Remix par FX Costello (Titre Bonus) (3:15)
1-5. track: A Saint Tropez-i csendőr
6-9. track: A csendőr New Yorkban
10-17. track: A csendőr nősül
18-25. track: A csendőr nyugdíjban
26-33. track: A csendőr és a földönkívüliek
34-40. track: A csendőr és a csendőrlányok
Az album a Spotify-on:
