A Hajnalhasadás – 1. rész tulajdonképpen iskolapéldája annak, hogy milyen a rosszul megvágott film, ugyanis minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az első ötven percéből legalább huszonötöt ki lehetne vágni, és a történet még így is bőven érthető lenne, ráadásul ez a megállapítás a második ötvenre is igaz. Persze így egy alig egyórás filmet kapnánk, amelyet nyilván nem lehetne bemutatni, és így már érthető is, hogy miért kellett olyan részeket benne hagyni, amilyeneket jó érzésű direktor és vágó már az első vágás alkalmával szívfájdalom nélkül mellőzne. Jól példázza mindezt az az epizód, amikor Bella Swan a nászútján a sminkkészletével és a bugyikat tartalmazó bőröndjével foglalatoskodik – ez a már önmagában is vállalhatatlan, a történet szempontjából indifferens giccscunami a két Szex és New York moziban is ciki jelenet lenne.

Ezen komoly hibák mellett még egy jelentős gyengesége van a Hajnalhasadás első felvonásának, ugyanis tökéletesen példázza, miként ne csináljunk regényadaptációt. A mozi ugyanis szinte felmondja a könyvet, de mivel nem cselekménydús a sztori, így gyakorlatilag dialógusdömpinget zúdít a nézőre, ami már az első húsz perc után annyira vontatottá teszi a látottakat, hogy sokan valószínűleg már itt feladják a közhelyes és álmosító párbeszédek követését. A helyzet ráadásul a továbbiakban sem változik, így gyakorlatilag az egyetlen emlékem a moziról a folyamatos szájtépés és siránkozás. A játékidő hetven százalékban ezekből a dögunalmas, melodramatikus fecsegésekből áll, ráadásul az eddig sem kiemelkedő színészi teljesítmény most még pocsékabb, a látványvilág néha már nevetséges, a púderes arcú vámpírok kifejezetten megmosolyogtatók, a dumafüggöny mögül szerényen kikandikáló soványka sztori pedig egyenesen röhejes. Az első három rész ezek terén még fel tudott mutatni valami elismerendőt, de a negyedikre már csak az érezhető, hogy itt a minél nagyobb bevétel megszerzése volt a cél, mivel úgy vélhették a készítők, hogy aki addig követte a szériát, az a minőségtől függetlenül erre is meg fogja venni a jegyét. A rossz forgatókönyv, a minősíthetetlen körítés és az idegborzoló színészi játék megtette a hatását, hiszen a színvonalban eddig is lefelé tartó sorozat legrosszabb darabja jött össze, mindezt pedig szépen megkoronázta, hogy a lehetséges tíz kategóriából nyolc Arany Málna-díjra is jelölték az alkotást.