Harvey és Bob Weinstein, Hollywood két fenegyerek producere új céget alapított, a nem túl kreatív The Weinstein Company néven. Első filmjük a James Siegel novellája alapján készült Kisiklottak lett, melynek forgatókönyvét Stuart Beattie (A Karib-tenger kalózai, Collateral – A halál záloga) írta. Mikael Håfström svéd rendező eddig csak hazájában tevékenykedett, és sajnos amerikai bemutatkozása nem sikerült túl jól, de ez nem csak az ő hibája. A történet szerint a reklámügynökségen dolgozó Charles (Clive Owen) egyik nap munkába menet megismerkedik a vonaton a gyönyörű Lucindával (Jennifer Aniston). Mivel a férfi és felesége között kihűlt a kapcsolat – szinte csak beteg kislányuk tartja össze a családot –, Charles menekülne az új szerelembe. Azonban a hirtelen jött pásztorórát egy rabló szakítja meg, aki megzsarolja őket, és Charlesnak fogalma sincs, hogyan fog megszabadulni tőle.

Ilyen filmet láttunk már párszor: az ártatlan kisember, aki igazából annyira jelentéktelen, hogy a légynek sem tudna ártani, hirtelen olyan helyzetbe kerül, amikor fegyvert kell fognia, mert a családja és az ő élete lesz a tét. A forgatókönyv olyan, amilyet ma Amerikában el lehet adni: szimpatikus és ismert főszereplők, valamint a francia gonosz (Vincent Cassel). A történet egysíkú, halad előre szépen, a kicsit tapasztaltabb mozibajáró pedig meg sem lepődik a "kötelező" csavarokon és butaságokon. A reklámból ismert BMW-sofőrünk, Owen szokásosan bamba arcával vesz mindent tudomásul, halált és jó hírt egyaránt. Jennifer amilyen jól játszott például a Jóravaló feleség című filmben, itt annyira nem tudja lehámozni magáról a Jóbarátok-beli álcáját, mivel hiteltelen és gyenge színészi teljesítményt nyújt. Vincent a mai francia filmművészet egyik legismertebb és legtehetségesebb alakja, a gonosz LaRoche szerepében kiválóan mozog: párszor fejbe lőttem volna.