A 2018 tavaszán bemutatott Hang nélkül az év egyik meglepetéssikere volt: ötletes koncepciója sokak figyelmét felkeltette, és költségvetése sokszorosát termelte vissza a mozipénztáraknál. E koncepció pedig nem más volt, mint amit a magyar cím éppúgy előrevetít, ahogy az eredeti A Quiet Place, azaz hogy a film szinte teljes egészében mellőzi a párbeszédeket. Műfaja sci-fi horror, mely azonban szinte kamaradrámai köntösbe lett bújtatva, ezzel is demonstrálva, hogy amennyiben egy filmes kellő módon kreatív, akkor hollywoodi értelemben aprópénznek számító, tizenhétmillió dolláros összegből is képes emlékezeteset alkotni. Ez a filmes ezúttal John Krasinski, akit A hivatal amerikai változatában ismertek meg a legtöbben, majd váratlanul akcióhőssé vált Michael Bay 13 óra: Bengázi titkos katonái című, igaz történeten alapuló mozijában, innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy többek közt Harrison Ford és Ben Affleck után ő is eljátssza Jack Ryan CIA-elemző szerepét a karakter nevét viselő, már a második évadjánál járó tévésorozatban. Krasinski nemcsak kitalálta a Hang nélkül alapötletét, de belefolyt a forgatókönyv elkészítésébe, továbbá rendezőként is jegyzi a filmet, amelynek férfi főszerepét ráadásul magára osztotta, míg a női főszereplő kérdését elintézte családon belül, hiszen feleségét, Emily Bluntot kérte fel.


A történet egy család kálváriáját meséli el, akik a Föld lakosságának jelentős részével ellentétben túlélték az apokalipszist, amikor teljesen vak, ám kifinomult hallással rendelkező szörnyek rontottak az emberiségre. Abbotték az új körülményekhez alkalmazkodva, néma csendben kénytelenek élni mindennapjaikat egy teljesen elnéptelenedett kisváros közelében lévő tanyájukon. Egy nap épp élelemszerző körútjukról tartanak hazafelé, amikor kisfiuk váratlanul zajt csap, amiért életével fizet. A házaspár kénytelen belenyugodni a tragédiába, hiszen fel kell nevelniük két másik gyereküket – ez azonban nem olyan egyszerű, ha minden pillanatban támadásra kell számítaniuk...

Krasinski komoly hangsúlyt fektetett a drámai szálra, így annak megmutatására is, hogy miként dolgozzák fel a szülők, hogy túlélték utódjukat. A világvégét szinte mellékes tényként kezelte, nem a szörnyek eredete foglalkoztatta. Bár az alaphelyzet több kérdést is felvet, és találhatunk logikai furcsaságokat is, ám ezeket félretéve a Hang nélkül egy izgalmas pillanatokban gazdag mozi, mely könnyen leköti azt a nézőt, aki el tudja fogadni, hogy a cselekmény nem az idegen lények globális legyőzésének mikéntjét taglalja. Bár a vége félig-meddig nyitva lett hagyva, mégsem feltétlenül igényelt folytatást, inkább csak azt, hogy a néző gondolja tovább. Ám a siker a stúdió kedvét éppúgy meghozta, mint Krasinskiét, s ennek eredményeként 2020 márciusában érkezik a folytatás, lényegesen több szereplővel, s bizonyára többet megmutatva a kreatúrák által átformált és uralt világból.


Mindkét rész zeneszerzője Marco Beltrami, akinek neve egy ideje már akár évi hat-hét alkalommal is feltűnik a stáblistákon, ezzel pedig az egyik legfoglalkoztatottabb komponistának számít. A négy Sikoly-film, az utolsó két Die Hard-mozi, a Terminátor 3. – A gépek lázadása, a Börtönvonat Yumába, a Logan – Farkas vagy épp A bombák földjén kétszeres Oscar-jelölt komponistája a Hang nélkül aláfestéséért esélyes volt egy Golden Globe-szoborért, de végül Justin Hurwitz vitte el előle az elismerést Az első emberért.

Mivel a Hang nélkülben alig beszélnek a szereplők, a zenére kiemelkedő szerep hárult, éppen úgy, ahogy a számos neszre, zajra vagy a szörnyek morgására, így Beltrami a hangdizájnért és -vágásért felelős szakemberek munkájának figyelembevételével komponált, sőt ő maga is kísérletezett a különböző megszólalásokkal. Erre tökéletes példát hallunk már rögtön az első trackben: a rémségekre utaló "It Hears You" rendkívül fenyegető hangzása rézfúvós és vonós instrumentumok, illetve dobok hangjának elektronikus átalakításával jött létre. Ezzel találkozhatunk még a soundtrack végén lévő "All Together Now"-ban is, ahol indusztriális zajok vezetik fel, sőt ekkor a motívum még vadabb, mint az első felbukkanáskor. A szándék az volt, hogy miként John Williams éreztette a maga egyszerűségében is briliáns cápamotívumával a fenevad jelenlétét, úgy sugallja a veszély érkezését a Hang nélkülben is a zene, még akkor is, ha abban a pillanatban a rettegés előidézőjét még nem látjuk. A zaklatottságot és a bőr alá kúszó félelmet olyan kompozíciók mutatják meg, mint a "Children of the Corn", az egyik leghatásosabb jelenet alatt (amikor is egy a lelki fájdalomba beleőrülő idegen veszélybe sodorja a családfőt és fiát) hallható "Old Man", a leghosszabb track címére igényt tartó, effektekkel bőségesen megszórt "Labor Intensive", a hasonló stílusú, digitális sikolyokkal rémisztgető "Rising Pulse", vagy a "Positive Feedback", amelybe mintha csak egy helikopter rotorjának lelassított hangja csempészne lüktetést.


Ahogy az imént említett, úgy a további tételek is csak néhány zenész játékának és a technikai lehetőségeknek az összeolvasztásából jöttek létre, az alacsony költségvetés ugyanis nem tette lehetővé egy teljes szimfonikus zenekar alkalmazását. Beltrami azonban úgy gondolta, nincs is rá szükség, annyira intim és visszafogott a történet. A család jellemzésének hangulatához Krasinski mutatott neki néhány dalt inspirációként, olyanokat, amelyeket ő is hallgatott a forgatókönyv írása közben, és ezek közül Beltrami David Bowie "Heroes"-ának Peter Gabriel-féle feldolgozását emelte ki több interjújában is, mely alapján megértette, hogy a rendező milyen irányra gondolt. Abbotték zenei megmutatásához mindössze néhány vonósra és egy zongorára volt szüksége. Az egytől egyig melankolikus "A Quiet Family", "A Quiet Life", "The Dinner Table", "Babyproofing / Bonfire", "Kids Bonfire" és "A Quiet Moment" nemcsak egyszerűen a szereplőket jellemzi, és hoz békességet a zaklatott pillanatok közé, de egyúttal a kontrasztot is szemlélteti a korábbi hamonikus, illetve a jelenlegi, űzött vadként töltött életük között. Beltrami ráadásul azzal csavart egyet a visszafogottabb tételeken, hogy a zongora fekete billentyűit alig észrevehetően félrehangolta, ezzel nyugtalanító tónust adva megszólalásuknak.


Ahogy Blunt dolgát is megnehezítette a film egyik kulcsmozzanatában, hogy a fenevad csak utólag került oda, úgy Marco Beltrami feladata sem volt egyszerű, hiszen úgy kellett komponálnia, hogy akadt olyan jelenet, amelynek speciális effektjei még javában készültek, így ő is csak a premieren találkozott először a végeredménnyel. Azonban tehetségét és rutinját jól mutatja, hogy még így is egy hatásos filmzenét tudott írni, amelyben tökéletesen keverednek a vészjósló és horrorisztikus részek az érzelmes motívumokkal. Az album durvább részei persze nem kifejezetten ajánlhatók mindennapi hallgatásra, olyanok számára pedig pláne nem, akik még csak kezdenek ismerkedni a filmzenékkel. Azonban a score barátságossá tétele nem is volt soha cél, a jelenetek alatt pedig rendkívül jól teljesít nemcsak a lágyabb, de a húzósabb pontokon is.