Doc (Steve McQueen) és Carol McCoy (Ali MacGraw) évek óta élnek elválasztva egymástól, mivel a férj börtönbüntetését tölti az állam egyik legszigorúbb fegyintézetében. Carol sikeresen elintézi férje korábbi szabadon engedését, de ehhez a korrupt Benyon seriffel kell egyezséget kötnie. A törvényhozó csak úgy megy bele az alkuba, hogy Doc még megszervez egy utolsó bankrablást, aminek bevételéből ő is részesedik. A vén rókának számító Doc sikeresen végrehajtja az akciót, de a Benyon által kirendelt emberek bepánikolnak, majd elárulják a McCoy házaspárt. A férj és a feleség ezért kereket old a táska tartalmával, a rendőrség helyett pedig inkább Benyon embereitől és egy ügyes szélhámostól kell tartaniuk, akik egészen a Laughlin's fogadóig követik őket.

A szökés Steve McQueen karrierjének fontos állomása, mert ez repítette vissza az A-listás sztárok közé a Thomas Crown-ügy utáni szerencsétlen filmválasztásait követően, ráadásul itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Ali MacGrawval, akit Robert Evans producertől szeretett el. Így a forgatás szinte másolta a film szerelmi történetét, és a bulvárlapok figyelme ingyen publicitást biztosított az új mozinak. Mivel McQueen maga is igen sok pénzt fektetett bele, ezért kvázi producerként döntött a film minden részletéről, beleértve a zenét is. Sam Peckinpah rendező eredetileg állandó zeneszerzőjét, Jerry Fieldinget kérte fel a zene megírására, de a film premierje előtt McQueen meggondolta magát, és inkább megkérte barátját, Quincy Jonest, hogy írjon egy „cool zenét” legújabb filmjéhez. Fielding aláfestése így a visszautasított score-ok kategóriájába került, de több mint harminc évvel a film bemutatója után végül mégis megjelent, ellentétben a máig kiadatlan Jones-zenével.


A kiadáshoz természetesen kellett egy hajtómotor is, aki ebben az esetben Peckinpah és Fielding munkásságának egyik legnagyobb rajongója, Nick Redman volt. A producer már 1992-ben megjelentetett egy tizenhét perces szvitet a kidobott zenéből, de 2005 környékén lehetősége akadt a teljes zene kiadására DVD-n, a Warner Home Video Peckinpah-sorozatában. Az ötlet lényege az volt, hogy a kidobott zenét önálló audiosávon prezentálják, de végül pár jogi akadály miatt a lemezekre nem kerülhetett rá ez az extra. A megmaradt szerzemények a Film Score Monthly kiadó keretein belül jelentek meg, egy közel negyven percnyi hosszúságú album révén.

A lemezt nyitó bugyután countrys „Benyon's World” senkit ne tévesszen meg, ez csupán egy wurlitzerből szóló dal, ami egész véletlenül a filmben felcsendülő első zeneszám. Az album többi része már a Fieldingtől megszokott hangzásra vált a „The Water Hole” című track felénél, ahol egy gitárdarabból a zene lassan álomszerű romantikus témává alakul. Hasonló stílusban folytatódik a „Doc and Carol” című szám, ahogy az évekre elválasztott házaspár újra egymásra talál. Fielding rajongói számára a következő két szám („Casing the Joint” és „The Bank Robbery”) jelenti az igazi ínyencséget, mert a zeneszerző ütősökre épülő hangzása ritkán volt ennyire kidolgozott.


A film előrehaladtával egyre csökken a zene szerepe, és ez a felvételek minőségén is megérződik. A bankrablás után egyre rövidebb trackekkel találkozunk, az egyetlen jelentősebb darab a „Bag Theft”, mely elsősorban szintén a bankrablás zenéjéből érintkezik. Érdekes idézet a „Shall We Gather at the River” című klasszikus induló feldolgozása, ami egy nem mindennapi vécézés közben hallható. Az albumot lezáró „End Credits” végén pedig egy meglepetésüzenet vár minket: Jerry Fielding beszél és osztja meg velünk életfilozófiáját, amiről még most sem jöttem rá, hogy pontosan micsoda, lévén, hogy ezt az egyik leghosszabb emberi mondatban foglalja össze.

A szökés zenéjét azért nehéz dolog minősíteni, mivel egy film nélkül nehezebben értékelhető zenéről van szó, ráadásul Quincy Jones helyettesítő score-ja valóban jobban illik a filmhez és Steve McQueen személyiségéhez. Ha a két aláfestés egyaránt rákerült volna a lemezre, most könnyebb lenne a dolgom. Ezzel szemben a jelenlegi kiadásban rengeteg munka van, és a lemezhez emellett jár egy érdekes, régiófüggetlen bónusz-DVD is, amely a „Main Title 1M1: Jerry Fielding, Sam Peckinpah and The Getaway” című dokumentumfilmet tartalmazza. A félórás alkotást Redman készítette A szökés DVD-jéhez, de akárcsak a különálló zenesáv, ez se került rá a lemezre. A filmben Redman Fielding feleségével és lányával, illetve Peckinpah titkárnőjével beszélget arról a filmről, ami megrengette a rendező és a zeneszerző kapcsolatát, akik a Leszámolás Mexikóban – Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét! című produkció során ásták el a csatabárdot. Mivel az ajándék lemez tényleg ingyenes (nem srófolta fel az árat a szokásos kiadványokhoz képest), a lemezre kicsit magasabb pontszámot adtam, mint amennyit véleményem szerint a zene önmagában megérne.