Ahogyan azt a Sony Classical albuma nyitótételének címe is jelzi: McCall visszatért. Bár a folytatások cseppet sem szokatlanok Hollywoodban, ez esetben a tény amiatt érdekes, hogy a direktor, Antoine Fuqua, valamint a címszereplőt alakító Denzel Washington egyaránt olyan karriert tudhat maga mögött, amelyben idáig egyetlen folytatást sem találhattunk. További különlegességnek számít, hogy a páros egy olyan projekt kapcsán változtatott eddigi szokásán, melynek első része, az 1985-ben útjára indult, azonos című tévésorozaton alapuló A védelmező finoman szólva is mérsékelt sikerű fogadtatásban részesült. 


A rögeszmés McCallról az első felvonás során csak sejteni lehetett, hogy egykoron valamilyen elit egység sorát gyarapította. Ezzel kapcsolatosan A védelmező 2. révén bővebb információk birtokába juthatunk, egykori bajtársai is felbukkannak, ám mindent összevetve, ahogyan anno, úgy most sem beszélhetünk mélyreható múltábrázolásról. Washington mellett Melissa Leo (The Fighter – A harcos) és Bill Pullman (A függetlenség napja) tértek vissza, akik mellett a Trónok harca és A mentalista folyamokból is ismert Pedro Pascalra, valamint a Holdfényben látható Ashton Sandersre osztottak fontos szerepet az alkotók. Az újabb igazságosztás gyújtópontját McCall régi barátjának, Susannak (Leo) a halála váltja ki: a könyvolvasás mellett sofőrködéssel foglalkozó egykori elit harcos mindent megtesz annak érdekében, hogy felgöngyölítse az ügyet, és saját szabályai szerint járva bosszulja meg a tettet. 

A visszatérők között volt a zenefelelős Harry Gregson-Williams is, aki ezt megelőzően egy teljesen más jellegű mozin, a Meg – Az őscápán dolgozott: "Ezek nagyon eltérőek voltak. Most pedig egy Disney-természetfilm van soron, a 2019 elején mozikba kerülő Penguins. Az efféle változatosság mindig is érdekelt" – nyilatkozta a szerző, akinek A védelmező 2. immáron a hatodik, Washington főszereplésével készült megbízatása (Az utolsó esélyt nem ide véve, hiszen ott csupán a kórusrészek felvezénylésében volt Hans Zimmer segítségére). A score készítése során ezúttal is McCall jellemének, cselekedeteinek, illetve érzéseinek tükrözése volt az elsődleges szempont, így a korábban megismert lassú folyású, valamint az elektromosgitár-szólóval érzékeltetett keménységét szimbolizáló megoldások mindegyike visszaköszön – ezek a "McCall's Return"-ben lettek csokorba szedve. A karakter érzelmesebb oldala olyan trackekben bukkan fel, mint a "Boston by Day" – "Boston by Night" duó (ezek remekül illeszkednek azon képsorokhoz, melyekben McCall sofőrként rója Boston utcáit, s közben kénytelen hallgatni a megannyi problémával küzdő utasait), a "McCall Mourns Susan", valamint a "Who Are You?". A címszereplő eltökéltséget, rendíthetetlenséget közvetítő akciótémája pedig a "McCall's Return" vége mellett a Jason Bourne-zenék hangulatával induló "Top of the Tower" második felében tér vissza. Az elektronikus elemek és a zenekar visszafogott játéka ezúttal is remekül illeszkedik a mozihoz, ugyanakkor a muzsikáról az is elmondható, hogy készítője ezúttal sem lépett ki a komfortzónájából, nem tért el attól a hangulatvilágtól, amely az elmúlt évtizedek során, elsősorban Tony Scott produkcióinak hatására alakult ki, majd vált a névjegyévé.


A bosszúéhség, illetőleg a főhős mindennapjainak pillanatai mellett a Sanders által megformált Miles kapcsán egy új elem is felbukkan a történetben, és ennek köszönhetően kidomborodik a szabályok alapján élő, rendíthetetlen McCall szociálisan érzékeny oldala. "A védelmező 2. sokkal bensőségesebb lett. Van egy olyan jelenet, amelyben Washington karaktere megpróbálja kiszakítani a fiút a bűnözők közül, a kábítószerek világából. Ez nem központi eleme a filmnek, de fontos része a karakter humánus oldalának. Tényleg foglalkozik azzal, ami körülötte történik. Denzel kiabál a fiúval, megpróbálja megértetni vele, hogy van választása, nem kell rálépnie a kábítószerek és a fegyverek szegélyezte útra. Fuqua elmondta nekem, hogy ez a jelenet nagyban közrejátszott abban, hogy Denzel elvállalta a szerepet" – mesélte Gregson-Williams, akitől azt kérte a direktor, hogy a két szereplő kapcsolatát szentimentalitás nélkül igyekezzen érzékeltetni. Az említett képsorokat a "Five Pounds of Pressure" című tétel kíséri, melyben fontos szerep hárul a csellóra: "Úgy éreztem, hogy erre a helyzetre a cselló hangja a legmegfelelőbb, ezért arra helyeztem a hangsúlyt, az előadáshoz pedig egy olyan csellistát kértem fel, akivel még sosem dolgoztam: a londoni Peter Gregsont" – kommentálta a szerző. McCall és Miles kapcsolata a filmhez hasonlóan a muzsikának is fontos eleme (ennek ellenére az albumon csak a "Five Pounds of Pressure"-ben és a "Stories of Sorrow"-ban bukkan fel), hovatovább ez az a dallamsor, amely lényegi különbséget mutat a két A védelmező-score között. 

A cselekményhez hasonlóan a zene is lassan indul be: a mozi elején ugyan két akcióban is láthatjuk, hogy McCall jó formában van (ezeket a "McCall's Return" és a "Five Stars for Amy" kíséri), a fő szál csak a sztori harmadánál veszi kezdetét, ez a fajta fokozatosság és visszafogott tempó pedig a muzsikán is érződik. Az aláfestés a gyászt ("McCall Mourns Susan") követően nem zenekari csinnadrattában, hanem a vonósokkal, illetve morgó rezesekkel kombinált elektronikus effektek és dobhangok egyvelegében csúcsosodik ki. Ugyan az ilyen jellegű, elsősorban nem dallamokkal, hanem inkább a feszültség különböző fokozatainak érzékeltetésével operáló trackek ("The Confession", "Behind the Bookcase", "The Bridge", "Storm Hunt") önmagukban nem feltétlenül hallgatóbarátok, a vihar sújtotta üres utcákon, illetve épületekben zajló macska-egér játékhoz azonban remekül idomulnak. 


Az első rész score-jához hasonlóan ezúttal sem lehet kiemelkedő zeneszerzői teljesítményről beszélni, csupán néhány remek percről, melyeket én a "McCall's Return"-ben, a "Boston by Day"-ben, a "Boston by Night"-ban, a "Five Pounds of Pressure"-ben, a "The Bridge"-ben, a "Top of the Tower"-ben, valamint a "Who Are You?"-ban találtam meg. A kíséret hangulatával azonban ezúttal is sikerült elsőre, könnyedén megfognia Harry Gregson-Williamsnek, akitől a hasonló stílusú, a Tolvajok városa és A tűzben edzett férfi ihlette munkái mellett időnként A védelmező két epizódjának muzsikáját is előveszem majd.