„Ha pazar zenét szeretnék írni, nem itt kellene lennem. A jó aláfestést mindig a látottaknak kell inspirálnia, és végül annak részévé válik, nem pedig a zeneszerző önkifejezési eszköze lesz.”
 
 
Alfred Newman nemcsak a filmzenei aranykor komponistáinak egyike volt, hanem az irányzat legmeghatározóbb alakja, munkássága óriási nyomot hagyott a filmzene-történelemben, ráadásul a mai napig ő a legtöbb Oscar-díjjal jutalmazott szerző. Komponistaként, valamint a 20th Century Fox zenei igazgatójaként (mely posztot két évtizeden át töltötte be) máig érezhető befolyása volt a filmzenékre, amit talán egyetlen pályatársa sem mondhat el magáról. A filmzene atyjai közül azonban mára az egyik legkevésbé kedvelt alkotóvá vált, igen kevés műve jelenik meg újból, ami nagyrészt korfüggő stílusának tudható be.
 
A szegény, gyakorta nélkülözni kénytelen családból származó Newman fiatalon kezdett érdeklődni a zene iránt, tanárai pedig csodagyerekként emlegették. Tehetségére a nagyobb nyilvánosság is hamar felfigyelhetett, hiszen hogy családját eltartsa, szólóesteket adott, bárokban, mozikban és éttermekben zongorázott – stílusát ekkortájt főként a Beethoven és Chopin iránti rajongása határozta meg. Tizenhárom éves korától színházról színházra járt, majd New Yorkba utazott, ahol ösztöndíjasként folytatta tovább tanulmányait, de közben diáktársait is oktatta. Itt az Egyesült Államok egyik leghíresebb zenetanára, Rubin Goldmark vette szárnyai alá, aki olyan neves amerikai művészeket nevelt ki, mint Aaron Copland vagy George Gershwin. Ekkoriban lett nyilvánvaló az is, hogy egy zongoristánál jóval több rejlik benne: karmesteri képessége olyannyira figyelemre méltó volt, hogy sokan a mai napig úgy tartják, a valaha élt egyik legjobb karmester volt – pontosabban lehetett volna, ha nem szippantja be a mozis világ. A húszas éveinek elején barátságot kötött Gershwinnel, akivel több alkalommal dolgozott együtt musicaleken, például a Treasure Girlön és a Funny Face-en is. Nemcsak zenét szerzett a színdarabokhoz, hanem dalokat is írt, ami később filmzeneszerzői pályafutására is jellemző volt. A több mint tíz évig tartó időszakban karmesterkedett, kísérőzenét szerzett, s Gershwinen kívül Richard Rodgers, valamint Jerome Kern mellett is dolgozott, továbbá vendégkarmesterkedett a Cincinnati Symphonynál. Newman ekkor még nem töltötte be a harmincat, ám már olyan karrier állt mögötte, mint keveseknek azelőtt az amerikai zeneművészetben.
 
A színpadiakat a filmes musicalek váltották fel: Irving Berlin rábeszélésére Hollywoodba tette át a székhelyét, ami nagy merészségre vallott, a filmzene ugyanis csak ekkoriban kezdett reflektorfénybe kerülni. Először a United Artists berkeiben helyezkedett el (olyan mozikhoz szállított kíséretet, mint A zendai fogoly, A hurrikán vagy az Egy gazdag ember regénye), a harmincas évek második felében azonban találkozott Darryl F. Zanuck producerrel, akivel barátságot kötött – ekkor írta meg a Zanuck által alapított 20th Century Fox stúdió logójának mindmáig használt, közismert, fanfáros zenéjét is. Pár évig szabadúszó volt, az RKO, az MGM és a Fox egyaránt alkalmazta, a negyvenes évek elején azonban Newman megállapodott, mivel kinevezték a Fox zenei igazgatójává, ahol közel két évtizedig volt vezetői beosztásban, s közben hatalmas hírnévre tett szert. Ténykedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy David Raskin, Bernard Herrmann, Elmer Bernstein, Hugo Friedhofer és John Williams karrierje beinduljon, mellettük pedig két testvérét, Emil és Lionel Newmant is alkalmazta a cégnél: ők hárman alkották Hollywood Newmanjeit, akikhez később Alfred két fia, David és Thomas, valamint unokaöccse, Randy is csatlakozott.
 
Az olyan zenei sikerek mellett, mint például A Notre Dame-i toronyőr, a Kard és szerelem, A fekete hattyú, a Bernadette, a Tin Pan Alley, a Mindent Éváról, az Anna Frank naplója, A szerelem nagyon ragyogó dolog, az Anasztázia vagy éppen a Camelot, kidolgozott egy, a filmzenék rögzítését megkönnyítő, máig alkalmazott eljárást, mely a Newman-módszer nevet kapta. Technikájának célja az volt, hogy minél könnyebben lehessen szinkronba hozni a filmzene előadását és rögzítését magával a képi anyaggal. Lényege, hogy a karmester előtt fut a produkció speciális pontjelzőkkel és szalagvonalakkal. Ezek a pontjelzők apró jelek a filmben, melyek segítségével a karmester az ütemet és az időt a film képével együtt tudja érzékelni. Ez a módszer is annak eredményeként kelt életre, hogy Newman megszállottja volt a filmzenék minőségi megszólalásának: mindig arra törekedett, hogy a lehető legjobb minőségben szóljanak a Fox stúdió zenéi; ő volt az első filmzeneszerző, aki a műveivel kapcsolatban a legmagasabb technikai elvárásokat támasztotta, hogy ezzel is segítse a film teljesítményét.
 
Kilenc Oscar-díj és számos jelölés támasztja alá azt a tényt, miszerint egy méltán elismert és neves zeneszerző vált az egykoron sanyarú sorsú kisfiúból. Newman igen impozáns és gazdag filmográfiájában a munkássága alatt aranykorát élő drámákat (A mennyország kulcsa, Kígyóverem) éppúgy megtaláljuk, mint az eposzokat (A palást, A világ legszebb története), leginkább azonban a vígjátékok (Hétévi vágyakozás, Hogyan fogjunk milliomost?) és a musicalek terén mozgott otthonosan, ezekben a kor legnevesebb filmjeinek muzsikái fűződnek a nevéhez, s hatalmas elismertségét is döntően ezek révén vívta ki. A Fox és Newman együttműködése az 1959-es The Best of Everythinggel zárult le, s bár a távozást követően a komponista szabadúszóként tevékenykedett tovább, egyre kevesebb felkérésnek tett eleget. 1970-ben bekövetkezett halála előtt még be bírta fejezni az Airport zenéjét, de már a felvételek idején érződött, hogy súlyos betegsége miatt nem tudja majd folytatni a komponálást. „Nagyra becsülöm az apámat, Alfred Newmant, akire a művészvilágnak és Hollywoodnak zenei igazgatóként, karmesterként és komponistaként egyaránt nagy szüksége volt. Soha életemben nem hallottam olyan zenekart, amilyen a Foxé volt. Tudom, mindez elfogultan hangzik, ám korábban én sem mindig voltam ezen a véleményen. Ő alapozta meg a filmzenét” – nyilatkozta róla fia, David. 
 

Kulics László
2018.07.19.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Alfred Hitchcock filmjeinek zenéje I. – A kezdeti évek, a brit sikerfilmek és az első hollywoodi mozik
Kollaborációk, éltetutak

Alfred Newman
A filmzene legendái

Hollywood és az USA elnökei
Zenék egy témára