2024. május 21-én, hosszú betegséget követően, alig egy hónappal 71. születésnapja után elhunyt Jan A.P. Kaczmarek lengyel származású filmzeneszerző, a Transatlantyk Fesztivál alapítója, melynek középpontjában a film, a zene és az edukáció áll. Nagyapja egy filmszínházi zenekar tagja volt, így a művészt már fiatalon megfogta a zene világa, választott hangszere pedig a zongora lett. Korai szárnypróbálgatásként középiskolája színjátszó körének zeneszerzője lett, és írt egy himnuszt is az intézmény számára. Ugyan egy ideig más irányban gondolkozva joghallgatóvá, majd diplomatává vált, végül pályát váltott. The Orchestra of the Eighth Day névvel saját zenekart alapított, valamint színdarabokhoz írt muzsikát, és mivel idővel már az Egyesült Államokból is érkeztek felkérései, a lengyelországival párhuzamosan ott is karrier építésébe fogott, a színpadi után pedig a mozgóképes világban is megtalálta helyét.


Igazi nemzetközi filmessé vált, aki a lengyel vagy amerikai mozikon kívül például német, cseh és olasz alkotásokhoz is írt muzsikát, de megtaláljuk nevét Zsombolyai János A halálraítéltjénél éppúgy, mint Koltai Lajos Estéjénél. Agnieszka Holland rendezővel komolyabb munkakapcsolatot épített ki, melynek öt állomása közt szerepel a Leonardo Di Caprio fémjelezte Teljes napfogyatkozás vagy A harmadik csoda Ed Harrisszel. Legfigyelemreméltóbb aláfestéseit olyan alkotásokhoz komponálta, mint a Quo Vadis lengyel változata, a Vágy, A hűtlen, a Hacsi, a leghűségesebb barát, a Háború és béke, valamint az Én, Pán Péter, mellyel Oscar-díjat nyert. Bár Jan A.P Kaczmarek számos stílusban helyt állt, a világ filmzenerajongói számára mégis bizonyára a további érzelmes, vonósokkal kísért zongoratémái fognak a leginkább hiányozni tőle. Nyugodjon békében!