Kellően szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy bakancslistám filmzenével kapcsolatos fejezetében egyre kevesebb hőn áhított esemény vagy találkozás szerepel, az első két helyen viszont olyan művészekhez köthető koncerteket tartottam számon, melyek megvalósulására a legkisebb esélyt láttam. 2015 novemberének elején azonban befutott a hír Hans Zimmer hazai koncertjéről, amit nem sokkal később követett a Brian Tyler műveit felvonultató londoni esemény bejelentése, ezekkel pedig kívánságlistám élvonala beteljesülni látszódott, utóbbiról viszont első körben, fájó szívvel ugyan, de kénytelen voltam lemondani az általam mai napig első számú kedvencként nyilván tartott Zimmer javára. Teltek-múltak a hónapok, a kérdés pedig folyamatosan cikázott a fülemben: mi lenne, ha mégis sikerülne eljutni a brit fővárosba? A vágy végül beteljesült – szó szerint az utolsó pillanatban –, eredménye pedig az lett, hogy nem egész egy héten belül két hatalmas (ám egymástól merőben eltérő stílusú) koncertélménnyel gazdagodhattam.

Tyler a kilencvenes évek végén tűnt fel Hollywood térképén – látómezőmbe viszont csak a 2003-as A Dűne gyermekei kíséretével került –, 2016 májusára pedig elérkezett az idő arra, hogy megrendezze élete első önálló koncertjét, melynek a londoni Royal Festival Hall adott otthont – a hely érdekessége, hogy másnap ugyanitt találtak gazdára a televíziós BAFTA-díjak. Az est folyamán a Royal Choral Societyvel kiegészült Philharmonia Orchestrával lépett színpadra, mely formáció a szerző olyan műveinek életre keltéséből vette ki a részét, mint a Thor: Sötét világ, a Vasember 3. vagy a Bosszúállók: Ultron kora zenéje – utóbbi felvételei során merült fel egyébként ezen esemény megvalósításának lehetősége. A koncertet időben beharangozták, ami mellett természetesen Tyler is folyamatosan csöpögtette az információkat közösségi oldalain, két nappal az időpont előtt pedig ezen apropóból vendége volt a BBC reggeli műsorának is. 
 

A Brian Tyler Live: Music for Film Stars, Cars & Superheroesra keresztelt rendezvény kellően laza hangulatban zajlott, amire számítani is lehetett, hiszen az a Youtube-on található videókból jól látszik, hogy Tyler mennyire laza tud lenni, s hogy szakmájára nemcsak hivatásként, hanem buliként is tekint. Ennek megfelelően nem öltönyben lépett pódiumra, nem feszengett, nem volt kimért, helyette rendkívüli módon élvezte a helyzetet, a tételek közötti átkötéseket pedig remek sztorikkal, illetve vicces megjegyzésekkel, öniróniával fűszerezte meg. Egyik alkalommal például saját magán nevetett, amikor majdnem fellökte mikrofonállványát, többek között pedig azt is elmesélte, miként tette le annak idején a John Rambo apropójából őt felhívó Sylvester Stallonét azzal a tudattal, hogy barátai viccelődnek, majd néhány perccel később hogyan vonta őt kérdőre menedzsere amiatt, hogy rátette a telefont a színészre. De egyebek mellett arról is beszélt, hogy a Star Trek: Enterprise esetében a Star Trek-univerzum rajongójaként külön kérése volt szerződtetésekor az, hogy elmehessen a forgatásra, és beülhessen a kapitányi székbe.

A repertoár összeállítása során a szerző nem az egyvelegek alkalmazása, hanem az albumokról jól ismert trackek koncertterembe történő emelése mellett döntött, ami abból a szempontból jó választásnak bizonyult, hogy ezáltal átfogóbb képet mutathatott pályafutásáról – a mértani pontosságú előadásukról pedig metronóm gondoskodott. A hangulatot a Thor: Sötét világból származó "Thor: The Dark World"-del alapozta meg, a koncert második felében pedig az "Into Eternity" révén újfent visszatért ehhez az alkotáshoz, melynek vokalistája az eredeti felvételnél is közreműködő Tori Letzer volt. Az ő tolmácsolásában volt hallható A Dűne gyermekei által ihletett "Inama Nushif (Montage)" is, s e trió mellett a szintén utóbbi minifolyamhoz kapcsolódó "Summon the Worms" track hatalmas élménynek számítottak, mert mióta megismertem, azóta szerettem volna élőben hallani őket. Hasonlóan felejthetetlen élményt biztosítottak az olyan mozikból származó tételek, mint az Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2., a Star Trek: Enterprise, az Ütős játék, a Halálos iramban: Ötödik sebesség, A feláldozhatók, valamint a – hazánkban Kasmír szívek címen is futó – Elszakítva, melyet kedves munkaélményeinek egyikeként jellemzett, továbbá kért mindenkit, feltétlenül nézze meg a filmet. Visszatérve a Marvelnek szállított muzsikákhoz: Thor második színre lépése mellett a Vasember 3-hoz és a Bosszúállók: Ultron korához kapcsolódó témák mellett a 2013-ban megszületett Marvel Studios Fanfare is felcsendült. A képregény-adaptációk sora azonban nemcsak az ezen istállóba tartozó hősökre korlátozódott, hiszen a Tini nindzsa teknőcök és a Constantine – A démonvadász (utóbbi repertoárba emelése a 2015-ös golf US Open témájával, a "Triumph of the Spirit"-tel egyetemben kellemes meglepetés volt) egy-egy trackje éppúgy felcsendült, mint John Williams közkedvelt Superman-nyitánya, mely Tylernek a veterán szerző iránti rajongása, illetve tisztelete jeléül került bele a műsorba. 
 

Premier előtti ízelítőként bemutatta a nyáron mozikba kerülő Szemfényvesztők 2. főtémáját, aktuális művei közül pedig a Kevin Costner főszereplésével készült Beépített tudat került még terítékre, pontosabban annak "Drift and Fall Again"-re keresztelt dala. Utóbbit az eredeti felvételnél is közreműködő Yael Shoshana Cohen tolmácsolásában hallhattuk, a szerzeményt pedig Tyler az elektronikus zenei világban használt Madsonik nevén jegyzi (a fenti klipben egyébként ő maga is felbukkan). E dalt követően a nézők között helyet foglaló, s a score-nál közreműködő szerzőtársának, Keith Powernek is köszönetet mondott, aki mellett szülei, valamint menedzsere is részt vett az esten, továbbá Tom Cruise is tiszteletét tette, akivel Tyler a 2017 nyarán érkező A múmiánál dolgozhat majd együtt. A szerző az elmúlt közel két évtized során a filmes felkérések mellett jó néhány számítógépes játékkal kapcsolatos felkérésnek is eleget tett, amelyek közül a Far Cry 3, valamint a Call of Duty: Modern Warfare 3 kerültek terítékre úgy, hogy utóbbi dobszólóját saját maga prezentálta. 

A koncert hibátlan volt, a zenekar és a kórus szó szerint szétrobbantották a házat, Brian Tyler pedig hihetetlen átéléssel és vehemenciával vezényelte műveit. Hatalmas élmény volt hallani élőben a rá jellemző rezes- és dobszólamokat, illetve az általam kedvelt kompozícióit. Az eseményt követően néhány lelkes rajongó összegyűlt a művészbejárónál annak reményében, hogy összefuthat Tylerrel, az idő múlásával azonban a várakozók száma lassan megcsappant, az after party ugyanis – mely egyúttal a művész születésnapi bulija is volt – némileg elhúzódott.

 

Külön köszönet Brian Tylernek a közreműködésért.