John Frizzell pár hónappal ezelőtt a Stay Alive – Ezt éld túl! című, William Brent Bell által írt, és rendezett horrorfilmhez szerződött le. A műfaj terén már jártasnak mondható komponista (az ő nevéhez fűződik többek között a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron és a 13 kísértet aláfestése is) úgy gondolta, hogy a játékosait szisztematikusan gyilkoló számítógépes programról szóló produkció remek lehetőséget nyújt számára ahhoz, hogy újfajta zeneszerzési, valamint felvételi módszereket próbáljon ki. Az alábbi rövid ismertetőn keresztül betekintést nyerhetünk a szerző – tradicionális szimfonikus zene, és elektronikus elemek elegyítésével létrejött – muzsikájának kulisszái mögé.

A Stay Alive – Ezt éld túl! score tehát elektronikus és nagyzenekari momentumok hibridje, ám ez utóbbiak nagy része komoly utómunkálatokon esett át az Apple Logic Pro nevű szoftver segítségével. Frizzell először a három főbb témát komponálta meg: a Gyilkosság-téma, ami egy rendkívül zaklatott vonósrész (többek közt a filmzenealbum nyitányát képező "Enter the House"-ban is ez hallható), a romantikus zongoramelódiából álló Grófnő-téma (pl.: "Loomi's Funeral", "Mourning Phinn"), a Játék-téma pedig egy staccato (jelentése: szaggatott, rövid) ritmusú hegedűdarab (például: "Playing The Game"). Mindegyik motívumot több hangnemben és regiszterben rögzítették, miközben a vonósok hangjánál különféle hajlításokat próbáltak ki. Mindemellett az összes darabot rögtönzéses technikával fejlesztették tovább, ahol a zenészek véletlenszerűen választották ki a dallamokat, kvázi improvizálva a zenét – természetesen ezeket azelőtt végezték, mielőtt még a film jeleneteihez bármit is írt volna a szerző. A következő lépésben a témák különféle variációit a Logicban rendszerezték, ahol különféle változtatásokat próbáltak ki rajtuk: néhányat megnyújtottak, illetve felgyorsítottak, másokat pedig különféle effektek kíséretében játszottak fel gitárszimulátoron. 
 

Ezen kísérletezgetés legérdekesebb része az volt, mikor a gyilkosság-témát hangjegyenként felbontották, majd néhányat közülük kivettek a környezetükből. Az eredmény egy nagyon szögletes, töredezett hangzás lett, félúton a szintetizátor és a nagyzenekar között. Egyes jelenetek alá ilyen manipulált hangokkal átszőtt instrumentális muzsika került – ezen kísérlet eredményeit már a jelenethez komponálás stádiumában használták fel. A legkülönfélébb hangmanipulációk mellett további, változtatás nélküli nagyzenekari felvételek kerültek feljátszásra, melyek lényege az egész score összetartása, és az események alá illő, igazi zenei mélység megadása volt, ami a filmzene elengedhetetlen része. 

Ez a módszer hihetetlenül összetett szervezést igényelt, emiatt lehetetlen lett volna ilyen minőségben megvalósítani John Frizzell Liquid Music névre keresztelt vágócsapata nélkül. Köszönet illeti továbbá a hangszerelő Andrew Kinneyt és Jerome Leroyt, valamint a mindenre ügyelő Frederik Wiedmannt. Azt, hogy a jövőben ezt a módszert milyen mértékben fogja a komponista továbbfejleszteni, illetve alkalmazni, nem tudni, ám az biztos, hogy egy érdekes, és egyáltalán nem gyakori zeneszerzési metódusról tett tanúbizonyságot Frizzell, aki így a horrorzenéknél megszokottaktól eltérően képes volt újat mutatni nekünk.

 

Beszámolónk a John Frizzell által rendelkezésünkre bocsátott leírás alapján készült.
Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.