„A zenéim egyre rosszabbak, mert folyton Max Steinertől lopok ötleteket. Az ő zenéje viszont éppen azért javul, mert tőlem lop.”


Max Steiner mellett a filmzenei aranykor legismertebb komponistája Erich Wolfgang Korngold, párosukat pedig azért szokás gyakorta emlegetni, mert a Warnernél töltött időszakuk alatt közös erővel alapozták meg a filmzene jövőjét a wagneri motívumorientáltsággal, valamint a hangulat és a cselekmény zenei illusztrálásával. Korngold gazdagon díszített, a kései romantikából táplálkozó aláfestései Richard Strauss és Liszt Ferenc szimfonikus költeményeiben gyökereznek: tudatosan törekedett arra, hogy műve a filmről leválasztva is működőképes legyen, ezen elképzelése pedig a filmzenevilágban egy nagyon fontos, máig ható követelménnyé emelkedett.
 
Korngold az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia területén fekvő Brno városában, egy jómódú zsidó családba született, Julius Korngold zenekritikus fiaként. Csodagyerekként tartották számon, hiszen ötéves korától zongorázott, két évvel később megírta első művét, 1906-ban pedig már Gustav Mahlernek játszhatott, aki meglátta benne a tehetséget, így beajánlotta Alexander von Zemlinsky zenetanárnál. Első kompozíciója 1910-ben jelent meg nyomtatásban, folyamatosan születő munkáira pedig mások mellett Richard Strauss is felfigyelt. Húszévesen már több koncertmuzsikát, szimfoniettát, nyitányt, versenydarabot, zongoraszonátát, színházi kísérőzenét jegyzett, az első világháború utáni helyzet okán szomorú aktualitással bíró A halott város című operájával pedig nemzetközi hírű komponistává emelkedett. Sikerei csúcsán, 1924-ben megnősült, három évvel később született operája azonban megbukott, s a szerző a csalódás miatt évekre visszavonult.
 
Karrierje viszont nem tört derékba, csupán megbicsaklott, s néhány évvel később fordulatot vett az élete, ami új lendületet adott karrierjének: Max Reinhardt elhívta Hollywoodba, hogy hangszerelje át Felix Mendelssohn Szentivánéji álom című művét egy készülő Warner-mozi számára. A pozitív visszajelzések hatására, Kathrin címmel új operát vetett papírra, melynek bemutatójára ugyan hazautazott, ám hamarosan újabb felkérése érkezett a Paramount részéről. Pár jelentéktelen munkát követően a Warner szerződést kínált fel számára, melyet elfogadott, s így ő válhatott az álomgyár első neves komponistájává – bár Alfred Newman és Steiner ekkor már szintén ott dolgoztak, ázsiójuk azonban nem volt még annyira magas, mint Korngoldé. Mivel a szigorú stúdiórendszerben mindenkinek megvolt a maga feladata, Korngoldnak a kalandfilmek jutottak (Halálfejes lobogó, Koldus és királyfi, Asszony a sivatagban), és egészen addig ingázott az Egyesült Államok, illetve Ausztria között, mígnem az Errol Flynn főszereplésével forgatott Robin Hoodnak hála Oscar-díjjal nem jutalmazták. Ezen megbízatás azonban nemcsak emiatt számított mérföldkőnek, hanem azért is, mert a munkálatok közben Ausztriában megtörtént az Anschluss, felerősödött a zsidóüldözés, így Korngold végleg áttette székhelyét az Államokba – hovatovább keresetéből több barátját is sikerült kimenekítenie a megszállt Ausztriából.
 
Az Anschluss után még írt néhány kamaradarabot és kórusművet, de tudván, hogy ezeknek sosem lehet bemutatója szülőföldjén, teljesen a filmekre koncentrált. Steinerrel együttműködve építgették a filmzene jövőjét, igaz, sok felkérést ekkor sem vállalt, aminek eredményeként nem vált olyan gazdaggá mozis pályafutása, mint hasonló utat bejáró művésztársaié. A Juarez, valamint az 1939-ben bemutatott, I. Erzsébetről szóló történelmi mozi, a Szerelem és vérpad révén lírai oldalát is megvillanthatta, ráadásul utóbbiért éppúgy Oscar-jelölést vívott ki, ahogyan soron következő projektje, a Hét tenger ördöge révén is – noha ezeket díjra már nem válthatta.
 
„Nagyon boldog vagyok itt művészként. Senki sem mondja meg nekem, hogy mit csináljak, nem érzem magam a gyár részének. Történetek felvázolásánál lehetek jelen, vágásokban javasolhatok változtatásokat a zene szerkezetének függvényében. Rajtam múlik, hová kerül zene, de persze minden esetben folyamatos egyeztetésben vagyok a zenei vezetővel” – nyilatkozta a komponista, aki számos alkalommal vette maga mellé hangszerelőként pályatársát, Hugo Friedhofert. Filmes sikerei ellenére, a második világháborút követően, egyszerre szeretett volna visszatérni a hazájába és a klasszikus zenéhez, ám két év mellőzöttség után visszautazott Hollywoodba, ahol további alkotásokból vette ki részét. Olyanokhoz szerződtették, mint a Szenvedélyes, az Emberi kötelékekről, a Tévedés és a Nem fogsz megszökni tőlem, de ezek már súlytalan mozik voltak, s egyértelművé vált számára, hogy ami a jövőben vár rá itt, az rangon aluli, ezért végleg szakított ezzel a világgal. Visszament a vonósnégyesek, cselló- és hegedűversenyek világába, és bár ért el sikereket, az idő múlásával egyre több műve részesült hűvös fogadtatásban. 1954-ben új szimfóniájával visszatért ugyan Európába, ám a kritika ezt sem fogadta túl jól, két évvel később pedig agyvérzést szenvedett, melynek következtében részlegesen lebénult. Ezt követően egy újabb operának, valamint egy szimfóniának egyaránt nekilátott, következő agyvérzése azonban már végzetes volt, így befejezni már nem tudta őket. 
 

Gregus Péter
2020.08.06.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Erich Wolfgang Korngold
A filmzene legendái

Robin Hood
Zenék egy témára