„Számos olyan projekt van, amelyben szívesen részt vennék. Leginkább azt szeretném, hogy a filmkészítés legnagyobbjaival dolgozhassak együtt, és a közös munka jó hangulatban teljen el.”


Wurman orientációja majdhogynem születésétől kezdve borítékolható volt, mivel generációjának több tagja is zenészként vagy zeneelméleti oktatóként ismert. Apja, Hans Wurman például úttörő szerepet játszott abban, hogy az első Moog szintetizátorokat összetett zenék felvételeire lehessen használni. Anyja hegedűoktató volt, testvére, Felix pedig csellista, akivel együtt is működött a Jessica Lange és Tom Wilkinson főszereplésével készült Meghasonlás score-jánál.
 
Míg gyerekkorában Wurman sok időt töltött apja munkahelyén, felsőfokú tanulmányait a Miami Egyetemen, valamint a chicagói American Conservatory of Music falai között végezte el. Mivel életét filmzeneszerzőként képzelte el, pályatársaihoz hasonlóan Los Angelesbe utazott, ahol alulról kezdett el építkezni: az Amerikai Filmintézet (American Film Institute) diákjai által forgatott filmekhez komponált, mígnem egy közös ismerős révén be nem mutatták Hans Zimmernek, aki kiegészítő zeneszerzőként alkalmazta a Micsoda csapat!-nál és az Örökifjú & Tsa.-nál. Ezzel párhuzamosan elkezdték megtalálni az önálló felkérések is, ezért saját, független karrierjére koncentrálva háta mögött hagyta a Media Ventures műhelyt, s később már csak a Mi a manó? John Debney jegyezte aláfestésénél, valamint a Lucid című rövidfilm apropójából vállalt beugró szerepet.
 
A kilencvenes évek során olyan szintű mozi-, illetve tévéfilmekhez szállított kíséretet, mint A várólistás gyilkos, a Viggo Mortensen főszereplésével forgatott Terror a yachton, a Veszélyes vizeken – Elhagyatva a vadonban vagy a Véres játék 4., melyek ugyan nem tartoztak az élvonalba, arra azonban tökéletesek voltak, hogy Wurman szinte minden műfajban kipróbálhassa magát, és megmutathassa, hogy a kis költségvetés nem feltétlenül párosul alacsony színvonalú score-ral. 1999-ben aztán találkozott Ron Shelton rendezővel, akivel a No Vacancyra keresztelt romantikus alkotás mellett később a Woody Harrelsonnal és Antonio Banderasszal készült Ilyen a bokszot, a Harrison Ford és Josh Hartnett fémjelezte Hollywoodi őrjáratot, illetőleg a Csak most kezdődik című akciókomédiát (főszerepben: Morgan Freeman, Tommy Lee Jones, Rene Russo) is készítette.
 
A szakma a 2001-es Kavalkád az élet ihlette aláfestése révén figyelt fel rá komolyabban (a filmes fórumok mellett a Los Angeles Times is cikkezett munkájáról), amely Wurmannek is nagy kedvence: „Összetett, jól felidézhető, tematikus és a filmhez remekül passzoló muzsika volt. Nagyon sokat segített nekem abban, hogy megértsem, ki voltam, és ki vagyok most mint zeneszerző”. Ettől a ponttól kezdve a nagyobb volumenű alkotások producerei is megkeresték: George Clooney rendezői debütálásához, az Egy veszedelmes elme vallomásaihoz éppúgy leszerződtették, mint a Rossz pénzhez, az első BMI-díjához vezető A híres Ron Burgundy legendájához, a Szerelem sokadik látásrához, a Négy karácsonyhoz, a Sejtcserés támadáshoz, illetve az Üzlet bármi áronhoz.
 
A természetfilmek világába a 2005-ös Pingvinek vándorlása révén kóstolhatott bele, mely minden addiginál nagyobb alkotói szabadságot biztosított számára: „Valójában anélkül, hogy valamely filmstílushoz kapcsolható zenei sztereotípiának meg kellett volna felelnem, csak azzal foglalkoztam, amit a filmben láttam, s a zenét csupán az érzéseim alapján komponáltam”. Ezt olyan hasonló felkérések követték, mint Az utolsó oroszlánok, valamint Az óceánok birodalma, 2012 óta pedig a Híradósoknak és a Patriotnak köszönhetően immáron a tévésorozatok világában is letehette névjegyét. 
 

Kulics László
2018.07.18.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Hollywoodból az Antarktiszra - Interjú Alex Wurmannal
Interjú