„A komolyzeneszerző építészmérnök, a filmzeneszerző pedig belsőépítész... vagy lakberendező, aki a tapétákat válogatja a már kész házhoz.”


A Lengyelországban található Lvov városban született értelmiségi család gyermekeként. Apja orvos, anyja pedig színésznő volt, akik szerették volna, ha gyermekük valami elegáns és arisztokrata tevékenységet folytatna, ezért beíratták zongoraórára. Kilar nem szeretett eljárni az órákra, mert ezzel lekötötték majd minden szabadidejét. Lévén, hogy lengyel származású volt, fiatal korában menekülnie kellett a bolsevikok elől. Tanulmányait még Katowicében kezdte, ahol tanára – Boleslaw Woytowicz – zongorázni és komponálni tanította. Majd Krakkóban folytatta tanulmányait, azután pedig Párizsban Nadia Boulengernél. Boulenger már nem igazán értett egyet azzal a zenével, amit Kilar és kortársai komponáltak, akik abban a reményben dolgoztak, hogy velük az új zenei stílus, az avantgard fog egyre nagyobb teret hódítani. 

Az 1956-os magyar eseményeket 23 évesen élte át, és bár nem volt benne része, csak hallott róla, ám hatására megírta élete egyetlen politikai indíttatású darabját, az Óda Bartók Béláhozt. A zenében felhasznált két dallamot Bartóktól, valamint a "Katyusa"-dal egy kis részletét. Két évre rá megírta élete első filmzenéjét, a Narciarzet, mellyel akkora sikert aratott, hogy ettől kezdve nem volt megállás: sorra érkeztek a felkérések a legkülönfélébb rendezőktől. Eleinte elvakította a filmipar, melynek oka a vele járó magas honorárium volt, nem pedig a szakmai közeg. Kilar így vélekedik arról, miként fordulhatott a filmesek figyelme rá: „Feltételezem, hogy zenéim népszerűsége miatt történt, hogy felfigyelt rám a filmipar”. 1966 és 72 között rengeteg filmhez írt zenét, melyet aztán igyekezett visszaszorítani, mivel komolyzenei munkái egyre inkább háttérbe szorultak. Arra a kérdésre, hogy melyik műve filmje tetszik legjobban, mindig azt feleli, hogy Kazimierz Kutz által rendezett A fekete föld sója. Ennek oka, hogy zenéje a filmben teljes értékű partnerként, szerves részként van jelen. 

A lengyel rendezők közül Krzysztof Zanussival értették meg egymást a legjobban. Zanussi több, mint harminc filmet rendezett, és ezek mindegyikéhez Kilart kérte fel zeneszerzőnek. A rendező hősei gyakran olyan kispolgárok, akik folyamatos gondokkal küzdenek és kiknek belső világát csak a zene tudja megfelelően közvetíteni a nézők számára. Zanussi mellett Andrzej Wajda az, akivel zökkenőmentesen tudtak együtt dolgozni. Az 1999-es Pan Tadeusz elkészítése során ragaszkodott ahhoz, hogy még a film forgatása előtt megírja a zenét. Ezt azzal indokolta, hogy a táncjelenetek fontos szerepet töltenek be a filmben, ezért jobb lenne, ha a színészek az eredeti zenére táncolnának, nem pedig egy ritmusban hozzá hasonlóhoz. Zenéje annyira sikeres lett, hogy hazájában több rangos eseményen (esküvők, szallagavatók, népünnepélyek) is erre táncolnak az emberek.

1992-ben Francis Ford Coppola felkérte a Drakula zenéjének megírásához úgy, hogy csak szimfonikus darabjait ismerte, filmekhez komponált zenéit nem – alkotásához Coppola hagyományos, európai szimfonikus zenét képzelt el, nem pedig hollywoodi stílusút, ezért esett választása Kilarra. A zene olyan jól sikerült, hogy nem csak a film alatt működik jól, hanem önállóan is megállja a helyét. Később egy másik híres rendezővel, Roman Polanskival is dolgozhatott: először 1999-ben, A kilencedik kapu forgatásán találkoztak, majd három évvel később a rendező szintén őt bízta meg A zongorista zenei aláfestésével. Kilar nem igen válogatott a felkérések között: ugyanúgy elvállalt mozifilmeket, mint tv-s felkéréseket, s ezeken belül is különböző műfajokban mutatta meg tehetségét, mindezeken túl pedig olyan további Hollywoodi alkotásokban is felhasználják zenéit, mint például Angyalok városa vagy Truman Show. Saját bevallása szerint sok zenéjét eldugná, hogy ne játsszák többé, és jó párat átírna, illetve kijavítana. Kilar egy elismert, s igen aktívan tevékenykedő zeneszerző volt, akit nem ragadott magával a hollywoodi mámor. 
 

Kulics László
2014.01.19.
 

Teljes filmográfia: