„Úgy vélem, a filmzene biztosítja a harmadik dimenziót a kétdimenziós média számára.”


Richard Band egy vérbeli filmes dinasztia tagja: míg ő filmzeneszerző lett, addig apja, Albert és testvére, Charles producerként és direktorként szerzett magának nevet. Bár Band Amerikában született, a hatvanas évek folyamán Olaszországban élt családjával, ahol édesapja alacsony költségvetésű filmeket hozott tető alá amerikai tőkéből. A következő évtizedben visszatértek a tengerentúlra, s ekkorra már a fiúk is felnőttek annyira, hogy kezdhettek elmerülni a szakmában: Charles producerként forgott az álomgyárban, Richard pedig komponistaként tette magát próbára. Első munkája a Laserblast című sci-fi horror volt, melynek score-ja egyszerre táplálkozott a kor tinédzserei által kedvelt rockszámokból és a szintetizátoros megoldásokból. Utóbbiért alkotótársa, az ekkor még szintén elsőfilmes Joel Goldsmith volt a felelős, s a páros ezt követően is több alkotást (Robot Holocaust, A világvége napja, The House on Sorority Row) jegyzett közösen zeneszerzőként vagy épp hangmérnökként, legismertebb vállalkozásuknak azonban a Csillagkapu-folyam számít, ahol Goldsmith kapta a – zenei – főszerepet, ám tizennégy epizódot barátjának is átengedett.
 
Band száznál is több alkotást jegyez, melyek többsége másodvonalbelinek tekinthető. A nyolcvanas évektől kezdve megállás nélkül dolgozik, pályafutásának legmeghatározóbb vonalává pedig az Empire Pictures alkotásai váltak: a kis költségvetésű filmekre specializálódott céget testvére, Charles alapította 1983-ban, a következő évtől pedig olyan projekteknél működtek együtt, mint a The Alchemist, a Tágra nyílt elme, a Troll, a Gyilkos bábok, a Terrorvízió, A kút és az inga, a Vérszomjas szörnyecskék vagy a mind közül leginkább kultstátusznak örvendő Reanimátor. Utóbbival kapcsolatban a premier harmincadik évfordulója alkalmával így nyilatkozott a szerző: „Számos kommentet, visszajelzést kapok a zenéimmel kapcsolatban, de kérdéseket szinte csak emiatt. Csodálkozom, hogy az emberek még emlékeznek rá, és hogy ennyire szeretik. Azt hiszem, a zenének fontos szerepe van abban, hogy a film olyan lett, amilyen. Jellegzetessé tette.”
 
Az Empire Pictures csődjét követően testvére megalapította a Full Moon Entertainmentet, mely további munkákat biztosított Band számára, aki nemegyszer szállított figyelemre méltó score-t erre nem feltétlenül érdemes produkciókhoz – jó példa erre A kastély torzszülötte, melynek remek főtémáját vonósnégyesre alapozta. Bár ez a fajta skatulya kívülről szemlélve nem túl előnyös vagy kecsegtető, a komponista előszeretettel foglalkozik ilyenekkel: „Ideálisabb lenne a helyzetem, ha nagyobb filmeken dolgozhatnék, ugyanakkor a független alkotások rendkívüli mértékben biztosítanak szabadságot számomra. Sokkal nehezebb a megbízónak kockázatot vállalni egy ötvenmilliós büdzsé mellett, mint a hárommilliósnál. Az ideális persze az lenne, ha a két helyzetet elegyíthetnénk” – vélekedett ezzel kapcsolatban. Ezen pályafutásnak köszönhetően hiába írt remek zenéket, az ezekhez kapcsolódó vállalkozások pozíciója (nem egy kezdettől fogva a videotékák polcaira lett szánva) miatt alulértékelt művésszé vált: szélesebb körben neve nem ismert, a filmzenerajongók között azonban kedvelt személy. Hazánkban a már említett horrorok és a Csillagkapu-folyam mellett olyan produkciók révén csenghet ismerősen a neve, mint a Dinkaszauruszok című vígjáték, illetőleg A horror mesterei és a Walker, a texasi kopó szériák, melyeknél néhány epizód erejéig működhetett közre.
 

Hubai Gergely
2020.08.12.
 

Teljes filmográfia: