„Egy filmzeneszerző karrierje igen nehezen indul. Türelmesnek, alázatosnak, találékonynak, határozottnak kell lenned, persze kell egy adag szerencse is, és fel kell készülnöd minden váratlan szituációra.”


Zenei tanulmányait négyévesen, Tokióban kezdte meg, s az, hogy ilyen fiatalon fogékonnyá vált a muzsika iránt, szüleinek hatására következett be: míg édesanyja kotón és zongorán, apja bendzsón, gitáron, valamint sakuhacsin tudott játszani. Barr évekkel később New Yorkba utazott, ahol Dvorak „Cello Concerto”-jának hallatán csellóleckéket kezdett venni, majd gitározni tanult, középiskolás éveit követően pedig a skót duda rejtelmeivel ismerkedett meg. Diplomáját a Skidmore College-ban szerezte meg, s ezt követően csatlakozott a VAST rockbandához, ahol az általa leginkább kultivált hangszereken, gitáron, illetőleg elektromos csellón játszott.
 
Bár iskolaévei során vett fel filmzeneszerzéssel kapcsolatos tárgyakat, a mozis világ mindig is lenyűgözte őt, amiben elsősorban az Elfújta a szél, A harmadik ember, az Arábiai Lawrence és a Star Warsok játszottak nagy szerepet. Mivel ezen a téren is szerette volna kipróbálni magát, Los Angelesbe utazott, ahol a produkciós vonalon kezdett dolgozni, egy évvel később azonban jelentkezett egy hirdetésre, amelyben egy komponista mellé kerestek asszisztenst. Ennek feladója Hans Zimmer volt, aki mellett az Egyiptom hercege és a Lesz ez még így se! révén nyílt lehetősége jobban betekintést nyerni a szakmába, ám itt csak rövid időt töltött, mert inkább saját karrierjének építésére szeretett volna koncentrálni.
 
Első munkája az 1998-as Nagyon lazák című romantikus komédia volt, amelyet kisebb volumenű megbízások követtek: az Alkonyattól pirkadatig 3. – A hóhér lánya éppúgy ilyen volt, mint A ring királyai, a Vénusz és Mars, a Begolyózott gólyák vagy a Bill Pullman rendezte A virginiai férfi. A kétezres évek elején mozikba került Kabinláz által ismerkedett meg Eli Rothszal, aki azóta, ha teheti, producerként és direktorként egyaránt hozzá fordul filmjei aláfestésével kapcsolatban. Kettejük együttműködése olyan címeknél valósulhatott meg, mint a Motel, A végzet órája, a Grindhouse, a 2001 Maniacs és Az utolsó ördögűzés. Ugyanezen időszakban hozta össze a sors Jay Chandrasekharral, akivel a Hazárd megye lordjai, a Sületlen paradicsom és a Sörcsata című vígjátékokat jegyzi. Barr rendkívül változatos score-okat képes írni, a big band zenéken keresztül a könnyebb rock, illetve nagyzenekari művek terén is helytáll, ám neve mégis elsősorban horrorzeneszerzőként kezdett beszivárogni a köztudatba, mely skatulya első tévésorozatos megbízatása, a True Blood – Inni és élni hagyni sikerét követően tovább erősödött. Minthogy a tévés világ éppúgy megtetszett neki, mint az egész estés moziké, manapság mindkét vonalon aktív résztvevője Hollywood körforgásának: olyan projektekben bukkant fel, mint a Hemlock Grove, A Greenleaf család és a Nagy Katalin – A kezdetek szériák vagy a Vadászat, az Egyenesen át és A szomszéd fiú, mely utóbbinál Randy Edelman társzeneszerzője volt. „Egy 2010-es spanyolországi filmfesztiválon találkoztunk Randyvel, és nagyon jó barátokká váltunk. Már régóta kerestünk olyan projektet, amelyen közösen dolgozhatnánk, majd amikor Rob Cohen megkereste őt ezzel a filmmel, Randy kérte, hogy hadd dolgozhasson velem” – mesélte Barr.
 
A komponista nemcsak zeneírással szeret foglalkozni, hanem igyekszik előadóként is közreműködni műveiben (a Motel esetében például üvegharmonikán játszott, a True Blood epizódjainál pedig gyakorta szólaltatott meg csellót, gitárt, zongorát és egyéb instrumentumokat), emellett exfeleségét, az énekesnő Lisbeth Scottot is bevonta a munkálatokba (Lejtőn, A szomszéd fiú, True Blood, Trumble Leaf). BMI-díjjal és Emmy-jelöléssel jutalmazott kíséretei mellett Barr hangszergyűjteményéről is ismert, elszántságát pedig az is tükrözi, hogy egy-egy különlegesebb darab megszerzése érdekében képes a világ bármely pontjára elutazni. Ezen szenvedélyének eredményeként a hétköznapibb darabok mellett disznóbélből készült dudát éppúgy találni stúdiójában, mint az emberi combcsontból készülő trombitát, a kanglingot, illetve azt a wurlitzert, melyet 1928 és 1994 között számtalan score előadásához használtak a 20th Century Fox stúdiójában.
 

Kulics László
2020.06.17.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a Maestros of Horror rendezvényről
Beszámolók

Beszámolónk a Wondercon keretén belül megrendezett Behind the Music...-ról
Beszámolók

Egy ifjú szerző útja a "megyéig" - Interjú Nathan Barr-ral
Interjú