Mikor a The Monkey King sorra kezdte döntögetni a bevételi rekordokat Kínában, a Filmko Entertainment számára nyilvánvalóvá vált, hogy kalandjukat nem hagyhatják folytatás nélkül. Hollywoodi mintára kezdték tovább ütni a vasat, amit Wan Haifeng stúdióigazgató hamar nyilvánvalóvá is tett: az első rész premierje után két héttel állt elő ezzel, 2014 decemberében pedig már forogtak a kamerák. A The Monkey King 2 az első felvonás eseményei után ötszáz évvel játszódik, s a cselekmény színtere ezúttal nem a korábban bemutatott mennyország, illetve fantáziavilág, hanem többnyire a Föld. A karakterek egy része szintén visszatért (igaz, egyes esetekben megszemélyesítőik változtak) Cheang Pou-soi rendezővel, a producerekkel, a maszkokért és a látványért felelős Shaun Smithszel, valamint a komponistával, Christopher Younggal egyetemben, aki művével újfent túlszárnyalta az alkotás színvonalát.


Young több mint harminc éve van a pályán, s ez idő alatt jó párszor lehetősége nyílott belekóstolni a folytatások világába, ugyanakkor ezek többségénél mindössze egyetlen rész erejéig lehetett jelen (ide tartozik A légy 2., a Rémálom az Elm utcában 2. – Freddy bosszúja, a Barbarian Queen II, A lény, a Rémségek könyve, A szellemlovas, valamint a Pókember 3.), saját dallamainak, ötleteinek továbbgondolása ugyanis a The Monkey King-duóig bezárólag mindössze a Hellraiser, az Átok, illetve ezek folytatásai révén adatott meg neki. "Amikor elkezdtünk beszélgetni a folytatásról, szorongásom jelentős részét az a gondolat táplálta, hogy vajon miként fogom túlszárnyalni az előző munkámat" – mesélte Young, akitől a direktor ezúttal azt várta, hogy score-ja a cselekmény helyett a karakterek fejlődését tükrözze. Szerencsére ezen elváráshoz remek alapot teremtett a mozi: miután az előző részben a Majomkirály (Aaron Kwok) nem tudta megszerezni a Jáde császár trónját, bűnhődés gyanánt ötszáz évet volt kénytelen sínylődni egy kő alatt. Szabadulását annak köszönheti, hogy Tang Sanzang szerzetes (Feng Shaofeng) mellé szegődik, akivel Indiába indul, zarándokszerű útjukat azonban kellő mennyiségű kaland és sors keresztezi: hozzájuk csapódik Zhu Baije (Xiaoshenyang) és Sha Wujing (Him Law), ellenlábasuk pedig a halhatatlanságot hajkurászó Baigujing (Gong Li) lesz, akinek az örök élet megvalósításához Sanzang erejére van szüksége...

Young tehát az első epizódtól eltérő módon közelítette meg a projektet, s másként pozícionálta be annak mélységét, illetve magasságát is: míg előbbi démonibb lett, utóbbi nemcsak mennyiségét tekintve dúsult, hanem érzelemgazdagság terén is. A mű előadását újfent a Lucnica Chorusszal kiegészülő Slovak National Symphony Orchestrára bízta, a csellószólókat Tina Guo szolgáltatta, a tradicionális hangszerek tárházában pedig a ku-csenget a szintén citeraszerű kotóval váltotta fel. A komponálás során a Majomkirály, Tang Sanzang, illetve Baigujing karakterére tekintett fő pillérekként: "Vannak olyan pillanatok, amikor ezen szereplők esetében a zenekar romantikusabb hangvételt üt meg, aminek oka az egymás iránti elkötelezettségben, a hűségben, az odaadásban és a lemondásban rejlik" – magyarázta a szerző. E trióból a Majomkirály témája már ismerősként köszön vissza, ugyanakkor Young nem koptatta agyon, ráadásul teljes egészében kizárólag az albumzáró "Sun Wukong, the Monkey King"-ben (mely az első korongon szintén ezt a címet kapta) jelenítette meg, így nagyobb teret biztosított újdonsült elképzeléseinek. A címszereplő pártfogója, Sanzang egy olyan, csodálatos ívvel rendelkező témával gazdagodott ("Tang Sanzang, the Monk"), ahol a zenekar egyébként is gyönyörű játékát a kórus előadása, illetve az előző mozi kíséreténél szintén közreműködő Cindy Torroba vokálja varázsolja emelkedetté. Központi szerephez jut a tételben a kéthúros vonós instrumentum, az erhu, amely Baigujing fenyegető hangvételű zenei szimbolizálásából sem maradt ki, a "Baigujing, Lady White Bone" esetében azonban nem az eredeti hangja, hanem annak elektronikusan eltorzított változata hallható. S ha már szóba hoztam a sötét erők jellemzését: a The Monkey Kingben hallottakhoz képest itt kevesebb ilyen momentummal találkozhatunk, ugyanakkor ezek helyenként sokkal pokolibbra, fenyegetőbbre sikerültek. Jó példa erre a "Sha Wujing, the Sand Demon", a határozott ütősökkel és elektromos gitárral tarkított "Biánfú émó, Bat Demon", valamint a "Xíyì yáo, Basilisk Demon", mely utóbbit az ilyen stílusú kompozíciók legkarakteresebbikének tartom. Ide sorolnám továbbá a "Guówáng Yun Hai Xi Wángguá, the King of Yun Hai Xi Kingdom"-ot is, amelyben Young nem a klasszikus értelemben vett zenekari elborulással operál, hanem olyan szólamokra, csörgő- és cinhangokra, illetve effektekre hagyatkozik, melyek hallatán egy rituális gyilkosság jelenetei sejlenek fel képzeletünkben. Hasonlatomat leginkább a trackben felbukkanó kántálás húzza alá, amely az első körben nem volt része a koncepciónak: ennek ötletét a kompozíció megszületését követő egyeztetés során vetette fel Young, amit aztán mock-upként, azaz egyszerűsített formában leteszteltek, s mivel így hatásosabb lett, ezt a változatot hagyatták jóvá az alkotókkal.


A korong játékidejének majd' kétharmadát a kalandok és az érzelmek teszik ki. A "Jinguzhou, the Golden Hoop" ebből a szempontból nagyon is jó albumkezdésnek számít, hiszen remek ízelítőt ad e stílusokból. A score legnagyobb erénye viszont ezúttal nem a lendületesebb elgondolásokban vagy a sötét részekben rejlik, hanem az emóciók hihetetlenül igényes megjelenítésében. A karakterek témái kapcsán már említett "Tang Sanzang, the Monk"-hoz hasonlóan varázslatos perceket tud okozni a "Ruyi Jingu Bang, Monkey King's Staff", a "Guanyin, the Goddess of Mercy", valamint a "Bái lóng má, White Dragon Horse", amelyek remek bizonyítékai annak, hogy Young nem csak a horrorok világában képes maradandót alkotni. Ezen trackek tökéletes dallamokkal és szerkezettel bírnak, valóban érződik rajtuk, hogy szerzőjük a szereplők lelki világát, fejlődésük útját tartotta szem előtt. A művész újabb bizonyítékát adta annak, hogy igenis van keresnivalója a drámaibb hangvételű alkotásoknál (jó példa erre tőle korábbról a Teremtés, illetőleg A kék baba műtétek aláfestése is), csak valahogy az álomgyár nem akarja ezt tudomásul venni, amit rendkívül sajnálatosnak tartok. De visszatérve a műre: az imént említetteken felül a könnyed, játékos részek sem maradnak el, melyek ezúttal a "Zhu Bajie, the Pig Demon"-ban jelenítődnek meg, továbbá a "Sha Wujing, the Sand Demon" felvezetésében is hallhatunk ilyen, főleg erhura, csörgőkre, kotóra, pi-pára és samiszenre épülő ötleteket.


Ahogyan az a fenti pontszámból, illetve ismertetőmből kitűnik, a The Monkey King 2 korongját 2016 legjobbjainak egyikeként tartom számon. Már az első rész kapcsán le voltam nyűgözve a gyakorta Hollywood horrormágusaként jellemzett Christopher Young teljesítményétől, s ez a folytatás esetében sem alakult másként – sőt, ezúttal egy leheletnyivel talán még jobban teljesített. A szerző nagyon ügyesen oldotta meg a feladatot, s úgy hozott új ötleteket, hogy műve közben hangulatában, stílusában hibátlanul illeszkedik az előző epizód kíséretéhez. Ezzel azonban még korántsem zárultak le a Majomkirály-kalandok, a Filmko Entertainment ugyanis már bejelentette, hogy vállalkozásuk előreláthatóan 2018-ra trilógiává dagad. Remélem, akkor is Young töltheti be a komponista szerepét, és sok olyan zseniális track születik majd, mint a "Xíyí yáo, Basilisk Demon", a "Tang Sanzang, the Monk", a "Guanyin, the Goddess of Mercy" vagy a "Bái lóng má, White Dragon Horse", melyek okán a The Monkey King 2 score-ját értékálló filmzenének gondolom.