Jack Noah színész (Richard Dreyfuss) legújabb kisköltségvetésű filmjét Paradorban, a karibi banánköztársaságban forgatja. Egy este éppen az ország vezetőjét parodizálja ki kollégáinak, amikor betoppan az igazi elnök (Richard Dreyfuss, idétlen bajusszal), és megszemléli a rögtönzést, ami elnyeri tetszését. Az elnököt hazatérve szárnysegédje (Raul Julia) dorgálása fogadja, aki szemére veti a késői kimaradás mellett a nőzést, a dohányzást és az alkoholt is, amelyek veszélyesebben törnek az elnök életére, mint egy esetleges merénylő. A monológ során be is következik a legrosszabb: Alphonse Simms elnök pár másodpercnyi szenvedés után meghal, rezsimje pedig bukásra ítéltetett. Szárnysegédje azonban Jack személyében megtalálja a tökéletes helyettest, aki pár nappal meghosszabbíthatja az elnök életét, amíg az ügyek elrendeződnek egy békés hatalomátvételre.


Paul Mazursky vígjátéka egyike azon remek komédiáknak, amik bemutatójuk pillanatában nem aratnak túl nagy sikert, majd amikor évekkel később egy másik film (Dave) hasonló témát dolgoz fel, hirtelen újra felfedezik, miután valaki rámutat a párhuzamokra. A szerepcserés vígjátékok végtelen variációjából a Holdfény Parador felett elsősorban Richard Dreyfuss és Raul Julia remek összjátéka miatt maradt emlékezetes, emellett Paul Mazursky is felbukkan egy apró szerepben – a diktátor anyját alakítja, miután az eredetileg kiszemelt színésznő nem ért rá megjelenni.

A film zenéjét Maurice Jarre szerezte, aki ekkoriban épp a szintetizátoros korszakát élte, és az új kor kihívásainak megfelelően ráállt a kezdetben eredeti, majd egyre egyhangúbb szintetizátoros thrillerzenék írására. A Holdfény Parador felett kellemes kikapcsolódást jelentett a zeneszerzőnek, aki a sok szintetizátorozás után most végre visszatérhetett instrumentális gyökereihez, egy habkönnyű kiruccanás erejéig. A végeredmény egy emlékezetes téma, némi hatásos vígjátékzene és sok-sok karibi töltelékdallam.


A latinos energiával magával söprő főtéma a score legfontosabb építőeleme, a "Parador", illetve a "Flyaway" tételekben találkozhatunk a leghatásosabban kibontott variációkkal. Hasonló stílusban megkomponált darab a "Madonna's Tango", ami akár tánczenének is bátran felhasználható otthoni gyakorláskor. A score többi része rövid és kevésbé emlékezetes darabokból áll, a "History Lesson" és a "Momma's Back" ezekből a darabokból nyújt összevágott ízelítőt, összesen tíz perc hosszúságban. A score része még a "The Part of a Lifetime", amely a főtéma egy romantikusabb feldolgozása. Az albumon található még két karibi hangzású szám, ami elgondolkodásra késztet az albumon elhelyezett tradicionális zenék szerepéről. Valamiért a lemezen szereplő két karibi szám ("Carnival" és "Dictator's Workout") egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, az utóbbi ráadásul olyan irritáló trombitakrákogásokat is tartalmaz, amik a meghallgatását is nehézkessé teszik. A lemez ezen dalok közbeiktatásával kizökkenti a hallgatót a ritmusból, és csak a legvégére talál vissza a helyes útra.

Bár volt elég hely a karibi töltelék elhelyezésére, az albumról sajnálatosan hiányzik a film legemlékezetesebb zenei momentuma, Parador állandóan fejlődő államhimnusza. Az új diktátor elnöki teendőit elsősorban a himnusz farigcsálásával tölti, így hallható az "O Parador", mely gyakorlatilag új szöveggel díszíti fel az "O Tannenbaum" című karácsonyi klasszikust. Ez az apró poén onnan ered, hogy a Latin-Amerika összetartó zenéjeként nyilvántartott "Kolumbusz-himnuszt" jó pár országban valóban erre a karácsonyi dalra éneklik fel. A film során később Sammy Davis Jr. adja elő az ország újraírt himnuszát, immár a latinos "Besame Mucho" dallamára. A himnusz egyik verziója sem került rá a lemezre, pedig a film nézői valószínűleg erre a darabra emlékeznének legjobban.


Az eredeti albumot az MCA Records bocsátotta ki még a CD-korszak hajnalán, ám a jópofa borítót leszámítva semmilyen extrát nem kínálnak a lemezhez. Az album egyre ritkább, és ma már egy kisebb vagyont ér, a tartalma viszont nem éri meg azt az árat, amit általában kérnek érte. Jarre zenéjének legfontosabb része meghallgatható a Maurice Jarre at Abbey Road című kiadványon is, a középszerű gitárdallamok pedig csak a Jarre-gyűjtőknek, valamint a latin zenék és persze a film szerelmeseinek lesznek nélkülözhetetlen darabok.