Nem sok olyan ember van, aki ne ismerné a nyolcvanas években útjára indított Knight Rider című tévésorozatot, illetve annak két főszereplőjét: a később a Baywatchben vízimentősködő David Hasselhoffot, illetve csodajárgányát, a fekete Trans-Am-et, alias K.I.T.T.-et. Éppen ezért – illetve mert a kereskedelmi csatornákon rendszeresen fut – nincs is igazán értelme annak, hogy egy hosszabb ismertetővel szolgáljak a Jogért és Igazságért Alapítvány zászlaja alatt dolgozó párosról. 

Az 1982 és 1986 között készült sorozatnak két komponistája volt: Stu Phillips, aki az első évadhoz szerzett zenéket, illetve későbbi "váltótársa", Don Peake (közös vonás bennük, hogy mindkettőjüknek ez a legismertebb munkája). Mindketten többórányi hanganyagot készítettek Michael és K.I.T.T. kalandjaihoz, ám ezek közel két évtizedig nem jutottak el a rajongókhoz. Míg Peake szerzeményei 2004-ben a Hitchcock Media Records által jelentek meg, addig Phillipsé 2005 nyarán a Film Score Monthly (továbbiakban: FSM) kiadó Silver Age Classics névre keresztelt, többnyire eddig ki nem adott albumokat magában foglaló kiadványsorozatának keretén belül vált elérhetővé. Ez utóbbi, csupán háromezer darabos példányszámban megjelentetett kiadványnak nemcsak a rajongók örültek nagyon, hanem szerzője is, aki tizenöt évig győzködte a Universal Studio illetékeseit egy album létjogosultságáról. Végül az FSM egyik legismertebb alakja, Lukas Kendall teremtette meg a kiadáshoz szükséges feltételeket, mindamellett pedig az albumra kerülő tételek kiválasztásában is segédkezett. A régi hanganyag közül gondosan kiválogatott tételeket aztán újrakeverve feltették az albumra, s az így létrejött Knight Rider – The Stu Phillips Scores című soundtrack közel nyolcvan percen keresztül (ami öt epizód aláfestéséből tevődik össze) mutatja be az első évadhoz szerzett művek legjobbjait. 


A hetvenes évek derekától a kilencvenes évek elejéig a tévésorozatok zenéinek többsége szintetizátoros alapokra épült, aminek több pozitív oldala is volt, melyek közül a két legfontosabb, hogy így viszonylag gyorsan elkészülhettek az új epizódok aláfestései (természetesen közben néhány főbb motívum újra és újra felcsendült), a másik az ezzel párosuló alacsony költségvetés, mert az így megspórolt összeget a filmesek máshova tudták csoportosítani. A Knight Rider is ebbe a kategóriába tartozott, ebből adódóan nyitányának "Main Title" című eredetije (amit egyébként Mark Snow X-akták-, James Horner A rettenthetetlen-, és Klaus Badelt, illetve Hans Zimmer A Karib-tenger kalózai-főtémájához hasonlóan megannyi mix tett még népszerűbbé, illetve sikeresebbé) szintetizátorral és ritmusszekcióval kelt életre. Az ezt követő első tizenöt tétel a bevezető részből (Nehéz örökség) származik, amelyen belül amellett, hogy a későbbiekben többször felbukkanó fő motívumok kifejlődését követhetjük nyomon, több drámai, illetve sejtelmes hangulatú (mint amilyen például a "Michael Saved / Keep Fighting", az "Evil Tanya" vagy a "The Shootout" is), valamint könnyed hangvételű ("Automobile Heaven / Piece of Cake / Dreamin' / Auto Cruise", "They're Off") tracket is hallhatunk. Ebben a blokkban tulajdonképpen a nyitóepizód minden fontosabb zenei részletét megtaláljuk, amelyekben a szintetizátorral, illetve vonósokkal előadott, gyakran felbukkanó főtéma a különféle trombitaszólamoknak köszönhetően egyszer sem válik sablonossá.

Minthogy a sikerpáros meggyőzte a producereket arról, érdemes újabb történetet kreálni a karakterek számára, a forgatókönyvírók nekiláttak, hogy hőseink tovább szolgálják a jogot és az igazságot. Ennek köszönhetően született meg többek között az Egy csepp vizet se! című rész is, mely a farmerek földjén játszódik, ám a score ezt csak a torreádorzenékre jellemző motívumokkal felvértezett "Bull / More Bull"-ban tükrözi. Itt hangzik el egyébként az album egyik legszebb tétele, az ötletesnek egyáltalán nem nevezhető magyar című Száguldó robotban felcsendülő a "Long Walk" is, melyet aztán akciódúsabb percek követnek, mivel K.I.T.T. és prototípusa, a politikailag nem igazán korrekt elveket valló K.A.R.R. párharcát kísérhetjük nyomon. Míg Michael autója az eddig megismert motívumok segítségével jelenik meg a zenében, addig K.A.R.R.-t rézfúvósok és mély zongorajátékok jellemzik, melyek így együttesen igen jó muzsikákat eredményeznek.


Az utolsó két csokorba, azaz a Merénylet és a Melléfogás című részekhez tartozó aláfestések esetében – éppúgy, mint az előző epizódoknál – csupán a történetek altémáiban, illetve a főbb motívumok előadásában, hangszerelésében vannak eltérések, ám minthogy sorozatzenéről van szó, nem is várhatunk mást. A Merényletben visszaköszön az a komor hangulat (leginkább a "Gun Case / Suitcase / Assassin Flees"-ben, illetve az "Activity"-ben) és dallamvilág, amely a bevezető epizódban oly remekül megállta a helyét, a Melléfogásban pedig dinamikusabb motívumok támasztják alá az eseményeket. 

A korong nyolcvanpercnyi játékideje cseppet sem tűnik hosszúnak. A rendkívül igényes kiadás kis füzetecskéjében, a zeneszerző előszava után olvashatunk pár sort magáról a produkcióról, illetve az egyes tételek filmbeli elhelyezkedéséről is – mindezt tizenhat oldalon keresztül, képekkel illusztrálva. Akik rajonganak ezért a nemegyszer "mese habbal" cselekményeket felsorakoztató szériáért, azoknak éppúgy merem ajánlani az albumot, mint azoknak, akik a nyolcvanas évek sorozatainak hangulatát kedvelik.