A film hangulatához nemcsak az Appalache-hegységben található mesés, ugyanakkor kellő ridegséget sugárzó erdő, és a benne lévő romok járultak hozzá, hanem Christopher Young aláfestése is. A direktor és a komponista a 2007-ben bemutatott A szellemlovas kapcsán találkoztak először, s azóta már dolgoztak együtt a Minden kút Rómába vezet című romantikus szálakkal tűzdelt vígjátékon is, így mikor Johnson újabb filmtervbe vágta fejszéjét, kézenfekvő volt számára, hogy újfent Younghoz forduljon segítségért, aki 2012 októberében így nyilatkozott szűkszavúan e projektről: "Egy thrillernek kezdek neki hamarosan egy olyan rendezővel, akivel ugyan már dolgoztunk együtt, ám ilyen stílusú mozit még sosem csináltunk".

A vadregényes táj és a két magányos veterán érzékeltetésére a szerző egy olyan főtémát készített, melyben az enyhén countrys hangzású hegedűszóló kapta a főszerepet az akusztikus gitár és a nagyzenekar mellett. Miközben a kamera úszik a folyók, fák és tisztások fölött, Young elképesztően gyönyörű vezérmotívuma olyannyira élvezetessé teszi a látottakat, hogy az így kapott összkép akár egy természetfilm felvezetőjének is beillene. A szimfonikus atmoszféra egzotikus hangú fafúvósokkal, csörgőkkel, zongorával, illetve néhány esetben elektronikus elemekkel színesedik, utóbbiak azonban csupán az akciók, illetve a feszültség érzékeltetésekor kapnak nagyobb teret. A nyitány zseniálisra sikerült, a többi muzsika azonban már nem annyira kimagasló, igaz, a dinamikusabb megoldások még mindig egyedinek mondhatók, hiszen Young ezen vonalánál mai napig megfigyelhető, hogy kiindulópontként a horrorok mozgalmasabb jeleneteinek aláfestéseinél szerzett tapasztalataira hagyatkozik.