Alvin, Theodore és Simon csaknem fél évszázada, 1958 óta vannak jelen világunkban, s mára elmondható, hogy dalaikon, valamint kalandos történeteiken generációk egész sora nőtt fel. A mókusok Ross Bagdasarian zenész / dalszövegírónak köszönhetően születtek meg, aki az emberi hang felgyorsításával hozta létre Alvinék hangját, majd készítette el első dalukat, a "Witch Doctor"-t, s a "The Chipmunk Song" című nagylemezük még ebben az évben kiadásra került. A mókusok a zenei világ mellett idővel a tévénézőket is meghódították: a hosszabb-rövidebb életű rajzfilmek közül a legsikeresebbnek az 1983-ban útjára indított, s egykoron hazánkban is vetített Alvin és a mókusok-széria mondható, amely több évadon keresztül szórakoztatta nézőit világszerte – e sorozat érdeme azonban már Bagdasarian fiának volt köszönhető, atyjuk ugyanis 1972-ben elhunyt. Az Álomgyár munkatársai úgy vélték, hogy a mai fiatalokkal is megkedveltetik a gézengúz popzenészeket – akik bár szeretik gazdájukat, Dave-et, magatartásukkal, beszólásaikkal nemegyszer megkeserítik annak életét –, kiknek megzabolázására a Garfield 2. rendezője, Tim Hill vállalkozott. Az Alvin és a mókusok mozifilm a kis rágcsálók és a tehetséges, bár épp ihlethiányban szenvedő Dave (Jason Lee) találkozását, közös karrierjük kezdetét követi nyomon, a magam részéről azonban inkább a már említett rajzfilmsorozatot ajánlanám a célközönség figyelmébe, ugyanis abban jóval szeretetreméltóbbak az aranytorkú csapat tagjai, mint ebben a mostani tendenciának megfelelően elkészített élő szereplős – CGI-os adaptációban.