2018 egyik legjobb folyamáról van szó, melynek vonatos nyitánya pillanatok alatt berántja a nézőt, a záró epizód pedig megkoronázza az előtte lévő, magas színvonalú öt részt. Madden és Hawes tökéletes párost alkotnak, filmbeli kapcsolatuk változása ráadásul teljesen hihető módon zajlik le. A főként sorozatokra specializálódott rendezők, John Strickland és Thomas Vincent amellett, hogy akciófilmes szempontból kifogástalanul teljesítenek, nem mellőzik a színfalak mögötti mocskos politikai játszmák bemutatását sem, ahol senki sem tudhatja, ki és mikor támadja hátba. Ám a házon belülről érkező támadások mellett komoly szerep jut a kívülről várhatóra, azaz a férfira, nőre, gyerekre egyaránt válogatás nélkül lecsapni kész terrorizmusra is. A Testőr méltó vetélytársa legkitűnőbb tengerentúli rokonainak, ráadásul a londoni utcákon zajló cselekmény még életszerűbbnek, hozzánk közelebbinek hat.

A komponista, Ruth Barrett hazánkban inkább csak a Durrellék, valamint a Viktória című sorozatok, filmek terén pedig a Michael Caine főszereplésével készült Harry Brown stáblistájáról lehet a legjobb memóriával rendelkezők számára ismerős. Utóbbi kettőn Martin Phippsszel dolgozott együtt, és efféle duettnek köszönhetően született meg a Testőr score-ja is, csak ezúttal Ruskin Williamsonnal kooperált. Szokatlan viszont, hogy a borítón csak a zeneszerzőnő neve van feltüntetve, holott mindössze hét tracket jegyez egyedül, míg Williamsonnal közösen tízet. Bár bizonyára Barrett volt az, aki összefogta a feladatokat, az alapvetően hangmérnökként dolgozó, ez idáig csak egy 2007-es tévéfilm zenéjét – mellesleg Barrett társaságában – jegyző Williamsonra is szüksége volt a különféle jéghideg, experimentális technós, illetve drum and basses ütemeket is tartalmazó irány miatt.