A rendező és a független produkciók dallamfelelőseként mozgolódó Ben Lovett főiskolás koruk óta barátok, így kézenfekvő volt együttműködésük. Noha alacsony költségvetésű műről beszélünk, ennek ellenére a komponista lehetőséget kapott egy nagyzenekar mintegy harminc tagjának alkalmazására: a London Contemporary Orchestra olyan alkotások score-jának elkészítéséből vette ki eddig a részét, mint például a Fantomszál, az Alien: Covenant vagy épp az Assassin's Creed, mellettük pedig két vokalista kapott még szerepet. A csapat múltbeli tragédiájához kapcsolódó érzelmesebb pillanatokat Lovett szerette volna jól elkülöníteni, ezért itt szintetizátorokat használt. E pontokon atmoszférikusabb a stílus, ugyanakkor a megközelítés alapvetően szimfonikus. Markáns a vonósjelenlét: a fel-felsikoltó vagy épp harcias hegedűk mellett a néhol a húrokra vágó pengetővel megszólaltatott csellók vészjósló hangja jelzi az egyre erősödő fenyegetést. A meglehetősen sötét zene erősségének a dobok keltette nyugtalanító ütemek és a különféle csattanások, koppanások számítanak, melyek folyamatosan azt sugallják, hogy valami veszélyes közelít. A szerző belefolyt kompozíciói előadásába is: "Mindenen, ami nem vonós vagy fúvós hangszer, én játszom". Az ütőhangszereken túl a score-ban két olyan jellegzetesség van, amely hozzá köthető. Egyfelől egy kisebb, százéves orgonát is felhasznált az ideális hangzás kialakításához (persze ne a templomokat betöltő masszív dallamok jussanak senki eszébe), másfelől fém fürdőkádját egy kalapáccsal ütötte, amit telefonnal rögzített, majd a hangot beolvasztotta művébe.

Nem tudom, hogy a lejjebb felsorolásra kerülő tételek meghallgatása mit vált ki azokból, akik nem látták a filmet, mivel hangsúlyozom, hogy horrormuzsikáról van szó, így itt nem a lírai motívumoké a terep, hanem a hatáskeltés művészetéé. Lovett ebben kiemelkedően teljesített, amire az is utal, hogy több kritikát is olvastam, ahol dicsérik a score-t, azaz nem csak a hozzám hasonló filmzene-fanatikusoknak tűnt fel hatása. Már a jelenetek alatt is jól működik többnyire, néhol még félelmetesnek is nevezhető, és amikor albumként meghallgattam, az első pillanatban visszakerültem hatására a filmbeli erdőbe.