Tiltott bolygó (1956)
Forbidden Planet
- zene: Louis Barron, Bebe Barron
- kiadás éve: 1989
- kiadó: GNP Crescendo
- játékidő: 38:21
Az elektronikus zene hajnalán (egészen pontosan 1919-ben) az orosz Léon Theremin forradalmasította a zenét új találmányával, a fantáziadúsan csak róla elnevezett thereminnel. A fémantennák körüli hadonászás eredetileg inkább zavaró zajra, akusztikailag felerősített szúnyogtámadásra hasonlított, de képzett művészek kezében páratlan eredmények születtek általa. Rózsa Miklós Bűvölet-filmzenéjében a theremin az álomképek tökéletes partnere volt, míg Bernard Herrmann sci-fijeiben a földönkívüliek megérkezését kísérte az ezt felhasználó ijesztő zene. A hangszer integrálásához azonban igazi zenei képzettség kellett, így míg Rózsa és Herrmann hozzájárulása az elektronikus zenéhez jelentősek, Léon Theremin felvételei és begyakorlásai nem kerültek kiadásra. Egy másik mérföldkőről ez sajnálatosan nem mondható el...
A Tiltott bolygó című 1956-os sci-fiben egy csoport földi tudós (köztük Leslie Nielsen) érkezik az Altair IV bolygóra, hogy egy húsz évvel korábban eltűnt expedícióról szerezzenek információkat. A történet karakterei Shakespeare A vihar című drámáján alapultak, csak a történetbe posztapokaliptikus bolygó és óriásrobotok lettek becsempészve – Robby, a robot azonban nem keverendő össze a mi Mikrobinkkal. A különleges vizuális effektek és a formabontó látványvilág mellett a film sikerének titka az addig páratlannak számító módon készült zene volt, mely kizárólag manipulált elektronikus hangokból állt. A mérföldkőnek számító kezdeményezés méltán kerülhetne be a filmzenetörténet múzeumába, lemezen viszont semmi helye nincs.
A film "zenei anyagát" (és a zenét itt most a szó legtágabb értelmében értem) Louis és Bebe Barron állították össze. A házaspár 1948-ban kezdett el elektronikus zenével foglalkozni, mikor a férj unokatestvére egy hangfelvevőt adott nekik nászajándékba. Az első elektronikus darabok a Heavenly Menagerie című kazettára készültek el – a munkamódszer lényegében mágnesekkel és az elektromos áramot változtató modulátorokkal működött. A módszer nem volt veszélytelen, lényegében minden kész munka után kiégett egy modulátor. Mivel az egész improvizációra épült, és semmit sem lehetett pontosan megismételni, Barronék minden létező hangot felvettek, amiket aztán mai szemmel nézve igen primitív módon manipuláltak: két szalagot összemásoltak vagy ollóval vágták ki a felesleges részeket.
A Barron házaspár hamarosan a New York-i avantgárd zenei körök fontos szereplői lettek, a várost mégis otthagyták, amikor tudatosult bennük, hogy pár vacsorameghíváson és gratuláló táviraton kívül a New York-iak nem áldoznak többet kísérleteikre. A tehetség pénzre váltása érdekében utaztak Hollywoodba, ahol először hagyományos zenét szereztek pár B-kategóriás filmhez. A Tiltott bolygóhoz is eredetileg csak hangeffekteket kellett volna szolgáltatniuk, de a rendezőnek annyira megtetszettek a demók, hogy Harry Parch zeneszerzőt ki is rakta a projektből. A több mint egyórányi zene végül New Yorkban készült el. A bemutatón a különleges megoldás még a laikusok körében is sikeres volt, B-mozitól szokatlan módon a film eredeti hanganyagát (effektekkel és dialógussal) lemezen is kiadták.
A Barron házaspár komoly felzúdulást keltett a zenei körökben is. Bár mindketten tanultak zenét, nem voltak szakszervezeti tagok, ezért hivatalosan nem is írhatták volna meg a produkció score-ját. A probléma megoldása érdekében a film főcíméből kivették a "zeneszerző" feliratot, helyette Barronék lettek az "elektronikus tonalitásokért" felelős szakemberek. Az album borítója megjegyzi, hogy a házaspárt emiatt az átírás miatt nem jelölhették Oscar-díjra sem, bár azt azért megnéztem volna, hogy üti ki a Tiltott bolygó aláfestése a 80 nap alatt a Föld körül Victor Young szerezte score-ját ebben a nemes küzdelemben.
Mivel én magam nehezen fogom meg a zenét, inkább bemutatok pár magvas gondolatot a szerzőktől, akik a score-t első körben kvázi földigilisztákhoz hasonlítják, majd az utolsó mondatban rémisztő képet festenek az ötvenes évek átlag mozilátogató amerikaijáról: "Úgy tervezzük meg és konstruáljuk az elektromos áramköröket, hogy pontosan úgy funkcionáljanak, ahogy az alacsonyabbrendű létformák életműködése. A Tiltott bolygó aláfestésének írása során – mint minden művünkben – egyéni kibernetikus áramköröket alkottunk különféle témákhoz és leitmotívumokhoz, ahelyett hogy átlagos hanggenerátorokat használtunk volna. Tulajdonképpen minden áramkörnek önálló mintája és 'hangja' is van. Örömmel hallottuk a nézőktől, hogy a Tiltott bolygó tonalitásai leginkább álmaik kísérőzenéjéhez hasonlítottak."
A film zenei anyaga 1989-ben kelt új életre, amikor immár dialógusok nélkül is megjelent az elektronikus kísérletezés egy része CD-n. Ennél a kiadásnál lehet igazán elgondolkozni, hogy mire is való egy filmzenei album. Amennyiben a válasz enyészetre váró anyagok megmentése és a polcon való tárolása, akkor a lemez kiváló vétel. Ha azonban valaki igényes elektronikus zenét keres, amit néhanapján elejétől a végéig meg lehet hallgatni, annak a Tiltott bolygó albuma komoly csalódást fog okozni. A lemez mára csak az idejétmúlt alien-effektek tárházának tekinthető, célközönsége pedig az a szűk csoport, amelynek tagjai gyakran dobálóznak az "ambient sound design" kifejezéssel, és David Lynch Radírfej-soundtrackjét hallgatják vezetés közben. Akik úgy érzik, hogy a kattogó bojler vagy az adásszünetre bekapcsolva hagyott tévé is izgalmas zenei élmény, azok minden bizonnyal több pozitívumot találnak a lemezen, mint én. Egy plusz pont azért jár a pionír-tevékenységért.
A Tiltott bolygó című 1956-os sci-fiben egy csoport földi tudós (köztük Leslie Nielsen) érkezik az Altair IV bolygóra, hogy egy húsz évvel korábban eltűnt expedícióról szerezzenek információkat. A történet karakterei Shakespeare A vihar című drámáján alapultak, csak a történetbe posztapokaliptikus bolygó és óriásrobotok lettek becsempészve – Robby, a robot azonban nem keverendő össze a mi Mikrobinkkal. A különleges vizuális effektek és a formabontó látványvilág mellett a film sikerének titka az addig páratlannak számító módon készült zene volt, mely kizárólag manipulált elektronikus hangokból állt. A mérföldkőnek számító kezdeményezés méltán kerülhetne be a filmzenetörténet múzeumába, lemezen viszont semmi helye nincs.
A film "zenei anyagát" (és a zenét itt most a szó legtágabb értelmében értem) Louis és Bebe Barron állították össze. A házaspár 1948-ban kezdett el elektronikus zenével foglalkozni, mikor a férj unokatestvére egy hangfelvevőt adott nekik nászajándékba. Az első elektronikus darabok a Heavenly Menagerie című kazettára készültek el – a munkamódszer lényegében mágnesekkel és az elektromos áramot változtató modulátorokkal működött. A módszer nem volt veszélytelen, lényegében minden kész munka után kiégett egy modulátor. Mivel az egész improvizációra épült, és semmit sem lehetett pontosan megismételni, Barronék minden létező hangot felvettek, amiket aztán mai szemmel nézve igen primitív módon manipuláltak: két szalagot összemásoltak vagy ollóval vágták ki a felesleges részeket.
A Barron házaspár hamarosan a New York-i avantgárd zenei körök fontos szereplői lettek, a várost mégis otthagyták, amikor tudatosult bennük, hogy pár vacsorameghíváson és gratuláló táviraton kívül a New York-iak nem áldoznak többet kísérleteikre. A tehetség pénzre váltása érdekében utaztak Hollywoodba, ahol először hagyományos zenét szereztek pár B-kategóriás filmhez. A Tiltott bolygóhoz is eredetileg csak hangeffekteket kellett volna szolgáltatniuk, de a rendezőnek annyira megtetszettek a demók, hogy Harry Parch zeneszerzőt ki is rakta a projektből. A több mint egyórányi zene végül New Yorkban készült el. A bemutatón a különleges megoldás még a laikusok körében is sikeres volt, B-mozitól szokatlan módon a film eredeti hanganyagát (effektekkel és dialógussal) lemezen is kiadták.
A Barron házaspár komoly felzúdulást keltett a zenei körökben is. Bár mindketten tanultak zenét, nem voltak szakszervezeti tagok, ezért hivatalosan nem is írhatták volna meg a produkció score-ját. A probléma megoldása érdekében a film főcíméből kivették a "zeneszerző" feliratot, helyette Barronék lettek az "elektronikus tonalitásokért" felelős szakemberek. Az album borítója megjegyzi, hogy a házaspárt emiatt az átírás miatt nem jelölhették Oscar-díjra sem, bár azt azért megnéztem volna, hogy üti ki a Tiltott bolygó aláfestése a 80 nap alatt a Föld körül Victor Young szerezte score-ját ebben a nemes küzdelemben.
Mivel én magam nehezen fogom meg a zenét, inkább bemutatok pár magvas gondolatot a szerzőktől, akik a score-t első körben kvázi földigilisztákhoz hasonlítják, majd az utolsó mondatban rémisztő képet festenek az ötvenes évek átlag mozilátogató amerikaijáról: "Úgy tervezzük meg és konstruáljuk az elektromos áramköröket, hogy pontosan úgy funkcionáljanak, ahogy az alacsonyabbrendű létformák életműködése. A Tiltott bolygó aláfestésének írása során – mint minden művünkben – egyéni kibernetikus áramköröket alkottunk különféle témákhoz és leitmotívumokhoz, ahelyett hogy átlagos hanggenerátorokat használtunk volna. Tulajdonképpen minden áramkörnek önálló mintája és 'hangja' is van. Örömmel hallottuk a nézőktől, hogy a Tiltott bolygó tonalitásai leginkább álmaik kísérőzenéjéhez hasonlítottak."
A film zenei anyaga 1989-ben kelt új életre, amikor immár dialógusok nélkül is megjelent az elektronikus kísérletezés egy része CD-n. Ennél a kiadásnál lehet igazán elgondolkozni, hogy mire is való egy filmzenei album. Amennyiben a válasz enyészetre váró anyagok megmentése és a polcon való tárolása, akkor a lemez kiváló vétel. Ha azonban valaki igényes elektronikus zenét keres, amit néhanapján elejétől a végéig meg lehet hallgatni, annak a Tiltott bolygó albuma komoly csalódást fog okozni. A lemez mára csak az idejétmúlt alien-effektek tárházának tekinthető, célközönsége pedig az a szűk csoport, amelynek tagjai gyakran dobálóznak az "ambient sound design" kifejezéssel, és David Lynch Radírfej-soundtrackjét hallgatják vezetés közben. Akik úgy érzik, hogy a kattogó bojler vagy az adásszünetre bekapcsolva hagyott tévé is izgalmas zenei élmény, azok minden bizonnyal több pozitívumot találnak a lemezen, mint én. Egy plusz pont azért jár a pionír-tevékenységért.
Hubai Gergely
2007. 05. 29.
2007. 05. 29.
Tracklista:
- Main Titles (Overture) (2:20)
- Deceleration (0:50)
- Once Around Altair (1:09)
- The Landing (0:40)
- Flurry of Dust - A Robot Approaches (1:09)
- A Shangri - La in the Desert - Garden With a... (1:32)
- Graveyard - A Night With Two Moons (1:15)
- "Robby, Make Me a Gown" (1:16)
- An Invisible Monster Approaches (0:46)
- Robby Arranges Flowers, Zaps Monkey (1:17)
- Love at the Swimming Hole (3:11)
- Morbius' Study (0:37)
- Ancient Krell Music (1:47)
- The Mind Booster - Creation of Matter (0:56)
- Krell Shuttle Ride and Power Station (2:31)
- Giant Footprints in the Sand (0:45)
- "Nothing Like This Claw Found in Nature!" (1:23)
- Robby, the Cook, and 60 Gallons of Booze (0:56)
- Battle With the Invisible Monster (2:50)
- "Come Back to Earth With Me" (1:17)
- The Monster Pursues - Morbius Is Overcome (5:45)
- The Homecoming (1:56)
- Overture (Reprise) (2:13)
Az album a Spotify-on:
