Karácsony közeledtével a filmzenerajongók is elkezdenek pakolni a polcukon, hogy az ünnepekre megfelelő zenei aláfestést találjanak, de ez nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb karácsonyi klasszikust általában dalválogatások képviselik, még a legutóbbi fontosabb kiadás (Alan Silvestri
ihlette muzsikája) is csak egy furcsa mutáció a score-ból és Tom Hanks karaoke-felvételeiből. Az örök klasszikusok lassan öreg klasszikusok lesznek, John Williams
-zenéinek is kevés emészthető alternatívája maradt. Egészen mostanáig!
Az Intrada kiadó Signature Editions sorozatában jelentette meg Bruce Broughton két nemrég készült, de kevésbé ismert művét, melyek egy gyermeksorozat két epizódjához íródtak. A Signature Edition ebben az esetben nem szó szerinti aláírást jelent az albumokon, hanem a sorozat speciális érdeklődésre számot tartó darabjait jelöli, melyek általában kis zeneszerzők nagy műveit, illetve nagy komponisták kis szösszeneteit foglalják magukba – szigorúan limitált példányszámban, így jelen esetben is mindössze 1200 darabról van szó. Ez utóbbi kategóriába tartozik Broughton, a családi vígjátékok nagy öregjének apró mestermunkái, melyek az Eloise kalandjait bemutató Disney-tévéfilmekhez készültek.
Eloise Amerikában nagy népszerűségnek örvendő karakter, aki Kay Thompson író és Hilary Knight rajzoló találmánya: egy gazdag kislány, aki a New York-i Plaza Hotel legfelső emeletén lakik, és folyamatosan zűrt okoz a vendégek körül, miközben a szállodai személyzet idegeire megy. A krónikus figyelemhiányban szenvedő gyerek azonban néha jó dolgokra is használja örökmozgó képességeit, így segít megoldani súlyos problémákat és garantálni a happy endet. A Disney televíziós részlege a négy könyvből álló sorozat első két részét forgatta csak le 2003-ban, Eloise szerepében Sofia Vassilievával, a türelmes dadust pedig Julie Andrews játssza, aki már Mary Poppinsként és Maria Von Trappként is bizonyította, hogy ért a gyermekek nyelvén. A csatorna a zeneszerző frontján sem fukarkodott, a műfajban többször bizonyított Bruce Broughtont kérte fel mindkét részhez. A szerző már tapasztalt a bajkeverő kiskorúak terén (
Szabadnapos baba), mostani zenéje azonban a szokásos mikiegerezés helyett igazi szívmelengető párosítás.
A szálloda kedvence című első részben Eloise a nagy bálba akar menni, de senki nem akarja elvinni a kis bajkeverőt. Mikor megtudja, hogy egy herceg is jelen lesz az eseményen, új barátjával, Leonnal indul a herceg keresésére New Yorkban – csak a film végén derül ki, hogy a herceg sokkal közelebb volt hozzá, mint hitte volna. Az első film zenéjére még jellemző pár vígjátéki klisé, a főtémában is visszaköszön az úgynevezett "mozgalmas bevásárlózene", miközben az emberek New York utcáin rohannak a dolguk után. A szálloda elit közönségét a klasszikus muzsika jelképezi, melyek csupán rövid részletek erejéig jelennek meg, hiszen Eloise rögtön szétcsap a jónép között. A zene ezt leszámítva nem túlságosan tematikus, de a rövid tételek ellenére is több, mint egyszerű kis vígjátékzene. Szinte minden tételben akad valami ügyes zenei megoldás, ami miatt a kompozíció a filmen kívül is működik, ami a műfajban nagy ritkaság. De az első lemez ráadásul a gyengébb korong!
A
Huncut karácsony még több problémával terheli a kislány életét – Bill, a pincér nem veheti el a lányt, akit szeret, mert egy gazdag kérő bukkant fel mellette, aki természetesen élvezi az apa támogatását is. A párocska újraegyesítése mellett Eloise-nek vigyáznia kell a teknősére is, akiből levest akarnak főzni, ráadásul a karácsony is itt van a nyakán! Broughton ismét a klasszikusokból merít, elsősorban Csajkovszkij
Diótörőjéből, de sima újrafelvétel helyett kicsit átgyúrja a balettzenét, hogy a melódiák végül illeszkedjenek saját munkájába. A tételek átlagosan hosszabbak, mint az előző epizódban, így több lehetőség marad a tematikus fejlesztésre, és könnyebb karácsonyi hangulatot is varázsolni a vászonra. Természetesen terítékre kerülnek a tradicionális karácsonyi melódiák is, de ezek is szépen vannak beillesztve a zene egészébe. A CD-k közül (elsősorban tematikája miatt) a karácsonyi kaland az erősebb, de a két lemez egymás után hallgatva adja a legjobb élményt, már ha hajlandóak vagyunk időt áldozni két film teljes zenei anyagának végighallgatására.
Bruce Broughton Eloise-zenéi igazi ünnepi csemegék, és tökéletesen illeszkednek a karácsonyfa díszítéséhez vagy a bejglisütéshez, ráadásul zenei szempontból sem üres kalóriák. Mivel kizárólag score-t tartalmazó kiadványról van szó, egy-egy beköszönő Frank Sinatra (vagy neadjisten Tom Hanks) daltól sem kell tartani. Bár az albumot igazán a karácsony közeledtével ajánlanám (ajándéknak / befektetésnek is kiváló), az ünnepekre valószínűleg már egy példány sem marad raktáron, úgyhogy érdemes időben kapcsolni azoknak, akik szeretnék odaillő filmzene hallgatásával tölteni a békés ünnepeket is.
Írásunk az Intrada kétlemezes gyűjteményéről készült, melyet a Spotify önálló albumként kezel, ezért a lejátszási listában csak A szálloda kedvencéhez kapcsolódó anyag található meg.