Jégi dicsőségünk (2007)
Blades of Glory
- zene: Theodore Shapiro
- vezényel: Mike Nowak
- kiadás éve: 2007
- kiadó: Lakeshore Records
- játékidő: 39:59
Az utóbbi időben rendkívül megszaporodtak a sportfilmek, illetve az olyan vígjátékok, melyek a humor oldaláról közelítették meg ezt a témát. Az elmúlt pár évben például kifigurázásra került az autóversenyzés (Taplógáz), az asztalitenisz (Szerva itt, pofon ott), a kosárlabda (Anyámon a tanárom), az amerikai foci (Gyerekjáték), sőt ezen művek paródiája is megszületett már (Tuti lúzerek). E filmek többségét nálunk még nem mutatták be, tartok tőle, hogy már nem is nagyon fogják. A sportkomédiák egyik fontos jellemzője, hogy az adott sportág szabályaihoz gyakorlatilag semmi közük, többségükben a humort is nagyítóval kell keresni, ráadásul jobb sorsra érdemes színészek égetik magukat bennük. A Jégi dicsőségünk az imént említett jellemzőkből az első kettőt teljesíti, azonban jobb sorsra érdemes színészt ne keressünk benne. A két főszereplő közül Jon Heder még csak-csak felépített egy vicces karaktert, de az aktuális vígjátékedvenc Will Ferrell ugyanazt a bunkó taplót hozza, amit már számtalan korábbi filmjében láthattunk tőle. A színész óriási sztárolása számomra kicsit érthetetlen, bár az tény, hogy minden évtizednek megvoltak a nagy poéngyáros színészei, ők viszont Ferrell-lel ellentétben tényleg humorosak is voltak. A nyolcvanas években például Chevy Chase, a kilencvenes években pedig főként Jim Carrey nevettette meg a mozik közönségét, azonban erre az évtizedre sajnos be kell érnünk Will Ferrell, véleményem szerint teljesen humortalan, üres alakításaival.
A Jégi dicsőségünkben tehát hozza a formáját, ráadásul karaktere most még inkább lapos, mivel a forgatókönyvírók sem álltak a helyzetük magaslatán, poén ugyanis nem nagyon található a filmben. Az alaphelyzet ugyanakkor rendkívül komikus. Adott két rivális férfi műkorcsolyázó, akik holtversenyben lesznek olimpiai bajnokok. Természetesen ez egyiküknek sem jó, így gyorsan össze is verekednek a dobogó legfelső fokán, mindeközben felgyújtják az olimpia kabalafiguráját (ekkor még egy kicsiny mosolyt megereszt a néző, ez majdnem az utolsó is egyben). A bunyó következményeként örökre eltiltják őket, többé nem indulhatnak férfi egyes versenyben. Életük ettől megindul a lejtőn, az egyikből cipőkereskedő lesz, a másikból részeges jégrevütáncos. Azonban régi edzőjüknek akad egy ötlete, miszerint ha egyesben nem is, de párosban indulhatnak, hiszen arra nem vonatkozik az eltiltás. Ez a helyzet rengeteg poénforrást feltételezne, ennek ellenére a film második felében értelmes humornak már nyomát sem lehet találni, feltéve, ha az ember nem tud állandóan azon nevetni, hogy akkor most két férfi keringőzik a jégen. Pedig rengeteg vicces jelenetet szülhetett volna ez a képtelen ötlet, sajnos azonban a Jégi dicsőségünk készítői megelégedtek annyival, hogy a nézőkről feltételezték, humorosnak fogják találni, amint a két főszereplő szűk selyemruhában siklik, és fogdossa egymást a jégen.
Theodore Shapiro első komolyabb hollywoodi munkája Az arany markában című film zenéjének elkészítése volt. Ezen score funkys, szolidan jazzes, a hetvenes évek zenei hangulatát idéző stílusa a szerző szinte összes korai filmjének (Sulihuligánok, Ennyi!, Flört a fellegekben) aláfestésére jellemző. Valószínű, hogy ez alapján választották ki a hetvenes évek sikersorozatának, a Starsky és Hutch-nak mozis adaptációjához. Ez a film volt az első igazán fontos, nagyszabású alkotás a komponista életében, azóta azonban karrierje megrekedni látszik, mivel döntően vígjátékokhoz kap felkérést, melyek között azért akadtak minőségi, és sajnos kevésbé emlékezetes alkotások is. Eddigi munkái közül kiemelkedik a 2005-ben íródott Az ördög Pradát visel zenéje melyben a szerző a funkys, r&b-s stílusát tökélyre fejlesztette, és ebben már a nagyzenekarhoz is egyre bátrabban mert nyúlni.
A Jégi dicsőségünk a film miatt nem lesz Shapiro életművének kiemelkedő darabja, noha a score meglepően gazdag és színes. A komponista megteszi azt, amit a film készítői nem mertek, vagyis értelmes módon figurázza ki a sportfilmeket (pontosabban zenéiket), túlhangsúlyozva azok szereplőinek hősiességét, diadalittasságát. Meglepően jó munkát végzett a szerző, a dallamok és a hangszerelés terén sincs szégyenkeznivalója, változatos, jól felépített tételek jellemzik a művét. A score albumon "Slice and Dice on Ice" címmel szereplő nyitó track, mely a csak a filmben létező XX. Téli Világbajnokság fanfáros témája, olyan, mintha egy Jerry Goldsmith- vagy Alan Silvestri-tételt hallanánk. A zene további részei alatt is olykor-olykor az említett két komponista alkotásaira asszociáltam. Az ember egy teljesen átlagos score-t várna el egy ilyen filmtől, ehhez képest kapunk egy tapasztaltabb szerzőket is megszégyenítő művet, rengeteg témát, kórust és nagyzenekart, melyektől nem laposodik el a zene. Felmerül a kérdés, hogy érdemes volt-e ehhez a filmhez elfuserálni ennyi remek ötletet. Ha viszont ez kell hozzá, hogy Thedore Shapiro előrelépjen a zeneszerzők között, akkor mindenképpen megérte. Bár az élet nem ezt igazolja, mivel a komponista következő munkája is egy sportkomédia (Fél-profi), a változatosság kedvéért Will Ferrell főszereplésével.
A Jégi dicsőségünkben tehát hozza a formáját, ráadásul karaktere most még inkább lapos, mivel a forgatókönyvírók sem álltak a helyzetük magaslatán, poén ugyanis nem nagyon található a filmben. Az alaphelyzet ugyanakkor rendkívül komikus. Adott két rivális férfi műkorcsolyázó, akik holtversenyben lesznek olimpiai bajnokok. Természetesen ez egyiküknek sem jó, így gyorsan össze is verekednek a dobogó legfelső fokán, mindeközben felgyújtják az olimpia kabalafiguráját (ekkor még egy kicsiny mosolyt megereszt a néző, ez majdnem az utolsó is egyben). A bunyó következményeként örökre eltiltják őket, többé nem indulhatnak férfi egyes versenyben. Életük ettől megindul a lejtőn, az egyikből cipőkereskedő lesz, a másikból részeges jégrevütáncos. Azonban régi edzőjüknek akad egy ötlete, miszerint ha egyesben nem is, de párosban indulhatnak, hiszen arra nem vonatkozik az eltiltás. Ez a helyzet rengeteg poénforrást feltételezne, ennek ellenére a film második felében értelmes humornak már nyomát sem lehet találni, feltéve, ha az ember nem tud állandóan azon nevetni, hogy akkor most két férfi keringőzik a jégen. Pedig rengeteg vicces jelenetet szülhetett volna ez a képtelen ötlet, sajnos azonban a Jégi dicsőségünk készítői megelégedtek annyival, hogy a nézőkről feltételezték, humorosnak fogják találni, amint a két főszereplő szűk selyemruhában siklik, és fogdossa egymást a jégen.
Theodore Shapiro első komolyabb hollywoodi munkája Az arany markában című film zenéjének elkészítése volt. Ezen score funkys, szolidan jazzes, a hetvenes évek zenei hangulatát idéző stílusa a szerző szinte összes korai filmjének (Sulihuligánok, Ennyi!, Flört a fellegekben) aláfestésére jellemző. Valószínű, hogy ez alapján választották ki a hetvenes évek sikersorozatának, a Starsky és Hutch-nak mozis adaptációjához. Ez a film volt az első igazán fontos, nagyszabású alkotás a komponista életében, azóta azonban karrierje megrekedni látszik, mivel döntően vígjátékokhoz kap felkérést, melyek között azért akadtak minőségi, és sajnos kevésbé emlékezetes alkotások is. Eddigi munkái közül kiemelkedik a 2005-ben íródott Az ördög Pradát visel zenéje melyben a szerző a funkys, r&b-s stílusát tökélyre fejlesztette, és ebben már a nagyzenekarhoz is egyre bátrabban mert nyúlni.
A Jégi dicsőségünk a film miatt nem lesz Shapiro életművének kiemelkedő darabja, noha a score meglepően gazdag és színes. A komponista megteszi azt, amit a film készítői nem mertek, vagyis értelmes módon figurázza ki a sportfilmeket (pontosabban zenéiket), túlhangsúlyozva azok szereplőinek hősiességét, diadalittasságát. Meglepően jó munkát végzett a szerző, a dallamok és a hangszerelés terén sincs szégyenkeznivalója, változatos, jól felépített tételek jellemzik a művét. A score albumon "Slice and Dice on Ice" címmel szereplő nyitó track, mely a csak a filmben létező XX. Téli Világbajnokság fanfáros témája, olyan, mintha egy Jerry Goldsmith- vagy Alan Silvestri-tételt hallanánk. A zene további részei alatt is olykor-olykor az említett két komponista alkotásaira asszociáltam. Az ember egy teljesen átlagos score-t várna el egy ilyen filmtől, ehhez képest kapunk egy tapasztaltabb szerzőket is megszégyenítő művet, rengeteg témát, kórust és nagyzenekart, melyektől nem laposodik el a zene. Felmerül a kérdés, hogy érdemes volt-e ehhez a filmhez elfuserálni ennyi remek ötletet. Ha viszont ez kell hozzá, hogy Thedore Shapiro előrelépjen a zeneszerzők között, akkor mindenképpen megérte. Bár az élet nem ezt igazolja, mivel a komponista következő munkája is egy sportkomédia (Fél-profi), a változatosság kedvéért Will Ferrell főszereplésével.
Gregus Péter
2008. 03. 18.
2008. 03. 18.
Tracklista:
- Slice and Dice on Ice (1:09)
- Capture the Dream (2:37)
- Freight Train from Hell (2:36)
- Snow Cones (2:27)
- Icy Hot Superslide (1:21)
- The Verticoli (0:54)
- The Family Plot (1:55)
- The Iron Lotus (1:31)
- Ready to Make History (1:00)
- The Illustrated Man (1:16)
- Pile of Guts (1:58)
- The Loophole (0:57)
- Grublets on Ice (0:56)
- The Human Onion (0:35)
- We Did It (0:41)
- Plan B (0:52)
- Stranz and Fairchild (0:55)
- Disowned (1:12)
- Cruel Bitch Mother (1:21)
- World Wintersport (0:28)
- The Chase (6:53)
- Breaking the Ice (0:22)
- Blades of Glory (6:02)
