Hogy a 2012-ben szolid sikert arató Jack Reachernek született egy folytatása (melyben az öntörvényű igazságosztó egy hazaárulással vádolt katonanőt igyekszik tisztázni), csak azok számára lehetett váratlan, akik nincsenek tisztában azzal: a karakterre egy teljes könyvsorozat épül. A Lee Child megálmodta hős 1997-ben bukkant fel először, és az író azóta is minden évben rendületlenül leszállít egy Reacher-kalandot. Christopher McQuarrie-t követően az újabb mozi rendezői székébe Edward Zwick (Az utolsó szamuráj) került, aki egy a korábbinál némileg kedvezőtlenebb kritikai és nézői visszhangú produkcióval állt elő. 


Nem tudni, hogy a film első részéhez, majd a Mission Impossible – Titkos nemzethez egyaránt zenét szállító, utóbbinál pedig egészen jól teljesítő Joe Kraemer miért lett kegyvesztett Reacher alakítójánál, a mindkét alkotásnál producerként is jelen lévő Tom Cruise-nál, de tény, hogy az ígéretes együttműködés megszakadt, Kraemer helyére pedig Henry Jackman érkezett. Reacher első megmozdulásához Kraemer nem írt túl meghatározó muzsikát, valószínűleg nincs is filmzenerajongó, aki akár csak egyetlenegy hangjegyet fel bírna idézni belőle, Jackmanra így nem nehezedett egy mestermű utolérésének terhe. A Jack Reacher: Nincs visszaút aláfestése azt hozza, amire számítunk egy átlagos akciófilmnél, a kötelezően elvárhatótól sem többet, sem kevesebbet. A bő ötvenperces, nagyzenekari üldözésekből és a köztük lévő rövid pihenőkből álló szimfonikus zene meghatározó szereplői a hegedűsök, akiknek lüktető játéka túlzásba nem vitt elektronikával lett megszórva, valamint olykor felcsendül a kamancheh nevű iráni tradicionális vonós hangszer egzotikus hangja is. Az albumra került utolsó, elektromos gitár kattogásával színesített szerzeménnyel nagyon szépen zárul ez a közel egy óra. Én az olyan, egybőli újrahallgatásra ösztönző kompozíciók sorát hiányolom a zeneszerző munkásságából, mint az említett lezárás, hiszen itt is hallható, hogy Jackman képes közepesnél értékesebb darabok megalkotására is. A 2017-ben érkező új King Kong-sztori, a Kong: Koponya-sziget dallamfelelősének őt kérték fel, mely mozi sok lehetőséget nyújthat egy komponista számára – majd meglátjuk, hogy kihasználja-e ezeket.


Kiemelkedő trackek: Checking In, Contraband, Making the Connection