A mozishoz hasonlóan a televíziós felhozatal is szuperhős-túltengéstől szenved, ám a Flash – A Villám első szezonja még így is egy rendkívül szórakoztató szériának minősül. Noha olcsósága szembetűnő a kábelen futó társaihoz képest, az első szezon mégis remekül adagolta az évadon végigvonuló rejtélyt, valamint karakterei is szerethetőek voltak, hála remek színészeinek. A második évadra a DC legendás gyorshajtóját egy másik, hasonló képességű metahumánnal, Zoommal engedték össze, de utóbbi figura fele annyira sem lett érdekes, mint a korábbi széria antagonistája, Reverse-Flash, ez pedig az egész szezonról elmondható. A CW csatorna azt igyekszik lemásolni, amit a Marvel nagyon – a DC pedig kevésbé – ügyesen csinál évek óta a vásznakon univerzumépítés címszó alatt. Ám míg ott erre a készítőknek éveik vannak, esetünkben a producerek, Greg Berlanti és Andrew Kreisberg egy évad alatt kívántak rohamléptekkel haladni, és a Flash, valamint A zöld íjász mellé behoztak újabb két szériát: az ezek mellékszereplőiből verbuvált A holnap legendáit és a Supergirlt. Ez viszont egyértelműen a második Flash-évad minőségének a rovására ment, sokszor rém olcsó, avagy ostoba dramaturgiai döntésekkel.


A túlvállalás a sorozat aláfestését jegyző Blake Neely munkáján is nyomot hagyott, aki egyéb elfoglaltságai mellett az említett sorozatok mindegyikének zeneszerzői posztját ellátja, ami heti szériák esetében nem kis teljesítmény. Míg az első szezon roskadozott a fülbemászó dallamoktól és majd' minden új szereplőre jutott egy-egy motívum, addig itt ilyen elvétve akad. Persze meglévő alapokra már kevesebbet is kell építkezni, és az albumot hallgatva sokkalta jobban érvényesülnek az új motívumok, mint a képek alatt. Szerencsére az elektronikával erősen átitatott hangzáson semmi sem változott, sőt, talán az elődhöz képest kicsit még karcosabb is lett, ami nemcsak Zoom sötét motívumának köszönhető, hanem a Flash és A zöld íjász crossover epizódjaiban felbukkanó Vandal Savage nagyszabású, kórusos témájának is. A rosszak mellett még a Hawkgirlhöz köthető magasztos dallamok, valamint az első szériában már alapnak számító motívumok variálódnak, néhol megszakítva egy-egy valóban kellemes, zongorán alapuló, lágy tétellel. Noha az önismétlések miatt kevésbé hat frissnek a score, mint elődje, és a közel nyolcvanperces játékidő során néha le is ül, a nagy mértékű terhelés ellenére Neely ismét egy, a hollywoodi filmekét megszégyenítő kalandzenét alkotott, ami nem kis szó.


Kiemelkedő trackek: How It Ended / Reluctant Hero, Jay Garrick Warns of a Man Called Zoom, Stein Explains a Multiverse, Joe Tells Iris the Truth About Her Mother, Vandal Savage Arrives, Savage Attack, a Legend Is Born, Let It Snow Villains, Welcome to Earth-2, Stuck in the Speed Force, The Race of His Life